Búvárkodás Francia Polinéziában


Mindenki hallott Tahiti lenyűgöző szépségéről, akár utazási irodák kecsegtető ajánlatai között, akár Gauguin festményein, esetleg személyes élmények fűzik ehhez a csendes-óceáni gyönyörű szigethez, vagy ha mindezek nem is, a Bounty címü filmre biztosan emlékeznek. Azt viszont kevesen tudják, milyen szépségeket rejt a környező szigetek türkiz színű lagúnáinak mélye. Itt ugyan nem találjuk a Vörös-tengeren megszokott halbőséget, a karib-tengeri ringatózó lágykorall-erdők is hiányoznak, valami azonban mégis különlegessé teszi. Minden egyes merülés alkalmával láthatunk nagy halakat, mindennaposak a cápákkal való találkozások. Nem ritka, hogy három-négy fajta is az utunkba kerül! Bár az itt élő cápák nem agresszívek, kellő óvatossággal kell úszkálni közöttük. Leginkább feketefoltú szirticápával találkozhatunk, de gyakori a fehérfoltú szirtcápa, szürke szirticápa, citromcápa, sőt tigriscápa is előfordul. Az utóbbit azért jobb elkerülni... A víz szemet kápráztatóan kék, hőmérséklete egész évben 28°C körül van, a látótávolság 30 és 60 m (!) között változik. Merüléseinkhez a 3 mm-es rövid ruha megfelelő, kevésbé fázósak akár neoprén nélkül is vízbe merészkedhetnek. Francia Polinézia 118 szigete és atollja közül a következő helyeken találhatunk búvár bázisokat: Bora Bora, Raiatea, Huahine, Moorea, Tahiti, Tikehau, Nuku Hiva, Tubuai, Rututu, Rangiroa, Mahini, amelyek közül leginkább a következöket ajánlom:

BORA BORA
A Csendes-óceán egyik legszebb, legromantikusabb szigete, a nászutasok kedvelt úti célja. Nagy épületek nincsenek, a szállodák is pálmatetős, légkondicionált "kunyhók" csupán. A szigetet körülölelő korallzátonyon mindössze egy átjáró található. A lagúnán belül levő apró szigetek környékén az itt megszokott cápákon kívül hatalmas ördögrájákkal is találkozhatunk. Nevükkel ellentétben szelíd óriások, táplálékukat a vízben lebegő planktonok teszik ki. A lomhának tűnő halak néhány "szárnycsapással" otthagyják a túlságosan közel kerülő embert. Nem érdemes üldözni őket, sokkal gyorsabbak nálunk! A búvárokat sárga csíkos pillangóhalak százai veszik körül, a sekélyebb részeken tüskésráják fekszenek a homokos aljzaton, a szirtek között megtermett murénák tekeregnek, a távolban sasráják "szállnak".

MOOREA
A Tahititől mindössze 20 km-re található sziget Bora Borához hasonlóan lélegzetelállítóan szép. Homokos strandokat ugyan hiába keresnénk, a magas hegyekkel koszorúzott mély öblök azonban feledtetik ezt a hiányosságot. A búvárok számára a legnagyobb vonzerőt a heti rendszerességgel tartott cápa-etető programok jelentik. Mivel az itteni cápák nem agresszívek, az etetést végző merülésvezetőnek nincs szüksége láncruhára - amit pl. a Bahamákon használnak - a halak kézből fogadják el a felkínált táplálékot, a friss vagy fagyaszott haldarabokat. Általában 20-25 feketefoltú szirticápát láthatunk, néha megjelenik egy-egy magányos citromcápa is. Itt-tartózkodásom alatt többször is volt szerencsém látni "Big Mama"-t, egy 3 m-es példányt.

RANGIROA
A Föld második legnagyobb atollja, hatalmas korallgyűrű, amelynek belső részét mindössze két csatorna köti össze a nyílt tengerrel. Világszerte ismert a zátonyon belül található gazdag élővilágáról, a búvároknak azonban a csatornák áramló vizében végrehajtott merülések jelentik a legnagyobb élményt. Az eddig említett cápafajokon kívül van rá esély, hogy pörölycápát is láthatunk. Nagy számban fordulnak elő nagy testű barrakudák, tonhalak, teknősök. Ha valaki búvárkodási céllal érkezik Polinéziába, ezt a helyet nem hagyhatja ki!

Amennyiben bárki az itt olvasottak hatására azonnal elkezdene pakolni, jó ha tudja: Tahiti és környéke a legdrágább üdülőhelyek közé tartozik!


BÚVÁRINFÓ, 2002. FEBRUÁR


BERTA LÁSZLÓ - PDIC Instructor