Pala


Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember, ha meghallja a pala szót, arról az egykor népszerű tetőfedőanyag jut az eszébe. (Kevesebbeknek a mintegy 400 millió éves metamorf kőzet.) Azért gondolom ezt, mert a több, mint száz éve használt tetőfedő anyag az 1990-es évektől egy az USA-ból indult lobbi hatására hazánkban is „közellenséggé” vált. Ez nem alaptalan, hisz a régebben gyártottak azbesztet is tartalmaznak, ami köztudottan rákkeltő. Nekünk búvároknak a címben szereplő szóról – szinte biztos – hogy nem tető, hanem a Palatínus-tó rövidített-becézett neve jut az eszünkbe. A tó mesterséges eredetű, ami az 1950-es évek homokkitermelése során keletkezett. Az első horgászegyesület 1953-ban alakult meg itt, majd egy évtizeddel később a búvok is felfedezték maguknak, sőt 1968-ban itt rendezte meg az MKBSZ az első Országos Bajnokságot. A horgászok és búvárok együttes jelenléte nem túl szerencsés, itt is évtizedekig tartott a „háborúskodás”, addig, amíg az MBSZ egy megállapodást nem kötött, így legálissá váltak a merülések. Később búvárbázis nyílt a strand mellett, ott viszont valami – számomra – ismeretlen (?) ellentét okozott feloldhatatlan ellentéteket. Ennek a későbbiekben a vendég búvárok nem látták a kárát (?), mert a tó túlsó oldalán is nyílt egy másik bázis. (No, ott sem mentek gördülékenyen a dolgok, volt időszak, amikor be kellett zárniuk.) Jelenleg úgy tűnik, hogy béke van, s a tó mindkét oldalán április utolsó hétvégéjén, környezetvédelmi akciót is szervezve nyitnak a bázisok. Érdeklődéssel várom a híreket a víz alól, az élővilágról, hogy vannak-e szép számban méretes halak, szaporodott-e a rákállomány, s bizakodom, hogy az aprócska kagylók száma csökkent (főleg a Búvármúzeumnál). Sikeres szezont kívánok a Palatinusz Búvár és Vízisport Egyesület és az Öbölbeach Búvár Center bázisainak, szép és biztonságos merüléseket az azokat felkereső búvároknak!


BÚVÁRINFÓ, 2018. JANUÁR-ÁPRILIS


KOLLÁR K. ATTILA