Idén nyáron (2007.) lesz 8 éve, hogy egy régészeti szenzációról szóló híradás járta be a nemzetközi (így a magyar) elektronikus és nyomtatott médiát: Pisa területén a San Rossore-i vasútállomás építéséhez kapcsolódó építkezés során ókori hajók egész flottáját találták a régészek. Aztán lecsengett a hír szenzáció értéke, és azóta hallgat a média. Úgy gondoltuk, a Búvárinfó víz alatti régészet iránt fogékony olvasói megérdemlik, hogy a történet folytatását is megismerjék.

Pisa az Arno alsó folyásánál fekszik - napjainkban. Csakhogy a folyó jelentős mértékben megváltoztatta torkolatvidékét az évszázadok folyamán. Geológiai kutatásokból, illetve régi ábrázolásokból tudjuk, hogy a középkor, illetve az ókor folyamán a város közelebb feküdte a tengerhez (illetve a tenger volt közelebb a városhoz). A folyó torkolatvidéke lagúnaszerű öblökkel, szigetekkel volt tagolt. Éppen ez a torkolati környezet tette alkalmas kikötővé a várost. Bár a bronzkorból és a vaskorból is kerültek elő leletek a területen, az etruszk időszak a terület első jelentős korszaka. Pisa jelentős központ, kereskedelmi csomópont volt, kapcsolatai a déli etruszk központokkal meghatározóak voltak, de a nyugati-Mediterráneum távolabbi térségeivel (pl. Dél-Franciaország) is szoros összeköttetésben állt. Ebből az időszakból (Kr.e. 4. sz.) származik a korabeli folyópart kő-cölöp szerkezetű kiépítése.

A nagyszámú lelet és hajó (eddig 6 nagyobb, 5 kisebb hajó és számos kisebb vízi jármű) felhalmozódásának oka a folyó katasztrofális áradásai voltak. Ezek az események viszonylag ritkán zajlottak, de hatalmas pusztítást végezhettek az elárasztott területeken.
Róma köztársasága a Kr.e. 3. század elejére uralma alá hajtotta az etruszk városokat. Az első hajóroncs már az ún. kései köztársaság korára keltezhető, az ásatók a "hellenisztikus hajó" nevet adták neki. A roncs eredetileg egy lapos fenekű folyami dereglye lehetett, kb. 14 m hosszúsággal. A következő áradást Augustus uralmának végére, vagy Tiberius császársága idejére (Kr.u. 1. sz. 20-as, 30-as évei) keltezik a kutatók. Ebből az időszakból három hajó és egy csónak is előkerült. A lelőhely egyik legfontosabb jelensége, a C hajó is ekkor süllyedt el. Ez a hajó azért fontos, mert szinte tökéletes épségben maradt fenn. A jó konzerválódás általános jellemzője a pisai hajóknak. Ennek oka az, hogy édesvízi környezetben nem élnek meg azok a "hajóférgek", melyek a tengerben elfogyasztják a hajók faanyagát. A folyami üledék (különösen az áradások által gyorsan lerakott üledék) betakarta és így megvédte a leleteket. A C hajó egy kb. 14 m hosszú evezős hajó volt (talán hadihajó). Hegyes, bronzlemezzel borított orra épen megmaradt. Fennmaradt továbbá az orr felépítményének egy része, a hajótest belső gerendázata, az evezőpadok, a hajóoldal felső része, egészen a palánk pereméig, oldalán az evezők számára kialakított nyílásokkal. Az egyik evezőpadra egy kis táblát erősítettek, melyre görög betűkkel az Alk[e]do nevet vésték. Egyes feltételezések szerint ez a hajó neve lehetet. Arra, hogy a római korban a hajóknak már volt nevük, vannak más bizonyítékaink is. Az egész területet elborították a roncsok rakományából származó, illetve az áradás által felhalmozott leltek: amforák, kerámiák, szerves anyagból készült tárgyak, stb.

A különleges lelőhely különleges módszereket igényel. A hajókat kis szakaszonként tárták/tárják fel, ezeket lézerszkennerrel dokumentálják (a Paks környéki dereglyénél mi is alkalmaztuk az eszközt), majd a feltárt felületet egy üvegszálas-műanyag keverékkel fedik le, hogy védjék a pusztulástól. A 3D szkennelés lehetővé teszi, hogy a feldolgozás során egyben vizsgálhassák a hajókat, illetve modellezhessék őket. A kutatás és a restaurálás ma is zajlik. A lelőhelyet időközben megnyitották a nagyközönségnek. A látogatók megtekinthetik a restaurálási folyamatot is. Aki kedvet kapott a lelőhelyhez, bővebb információt a http://www.cantierenavipisa.it/index.html (angol nyelven is elérhető) oldalon szerezhet, itt lehet előjegyezni a látogatást is. Reméljük, nem kell sokat várni arra, hogy itthon is legyen bemutatott hajóleletünk, talán egy víz alatti lelőhelyen.