Drávatamásinál Európa legnagyobb bödönhajó temetőjére bukkant 2006-ban egy nemzetközi kutatócsoport. A 2007. kutatási évad céljául azt tűztük ki, hogy víz alatti felderítéssel lehatároljuk a hatalmas rönkhajó temetőt, új hajókat fedezzünk fel, pontosítsuk a lelőhely térképét, és hajómaradványokat dokumentáljunk.

A Nemzeti Kulturális Alap Régészeti és Művészettörténeti Kollégiumának anyagi támogatásával és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának önkénteseivel, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezésében két hetet töltöttünk Drávatamásiban, hogy folytassuk a tavaly félbehagyott kutatómunkát. Az augusztusi esőknek "köszönhetően" 50-60 cm-es látótávolság és a szokásosnál erősebb sodrás nehezítette a munkát. A felderítő merüléseket sodrással ereszkedve hajtottuk végre. Az új hajókat kibójáztuk, GPS-el bemértük. A részletesen vizsgált területek könnyebb megközelítése céljából kötélpályát építettünk ki a víz alatt.

A felderítés során a lelőhely feletti mederszakaszt az újkori mederrendezés alsó végétől lefelé átfésültük. Itt egy új bödönhajót és két palánkdeszkát találtunk. A bödönhajó egy tavaly már megtalált, de a kutatási idő lezárulta miatt nem tanulmányozott hajó alatt, nagyrészt eltemetődve, igen erős sodrásban helyezkedik el. A másik hajó közvetlenül a part előtt, azzal párhuzamosan, a parti üledékkel borítva fekszik. Az egyik legérdekesebb lelet egy malomkő, amely részben a 24-es bödönhajó alá van beszorulva. A 2006. évben több alkalommal is merültünk ennél a hajónál, de a kőnek nyomát sem találtuk. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a területet borító homokaljzat korábban betakarta, egy frissen kidőlt fa és a rajta felhalmozódott uszadék azonban megváltoztatta az áramlási viszonyokat, így előbukkant a kő. A malomkő 1 méteres átmérőjű, így nem tartozik a nagy példányok közé. Ebben a térségben a Pécs környéki Kővágószőlősnél bányászott követ használták. A Drávatamási malomkő nyersanyagának azonosítása céljából a tárgy lecsorbult oldalából mintát vettünk.

A legizgalmasabb lelet a már említett két palánkdarab volt. Ezek egy homokdombba ágyazódva fekszenek a mederben. A deszkákon kovácsoltvas szögeket és vas iszkábákat találtunk. Az utóbbiak arra utalnak, hogy hajópalánkokkal van dolgunk. Deszkahajók drávai jelenléte önmagában nem meglepő, hiszen már a rómaiak is rendelkeztek flottatámaszpontokkal a folyó mentén, és később is van tudomásunk az itteni hajózásról. Csakhogy eddig kevés konkrét adatunk volt. Barcsnál ismerünk egy elsüllyedt deszkahajót, melynek kora még meghatározásra vár, de sem az ábrázolásokból, sem a leírásokból nem tudunk meg részleteket. Az egyik deszkán jól dokumentálható volt az illesztés módja: a deszka lapjába, az éltől kb. 2 cm-re kis, téglalap, vagy elnyújtott trapéz alakú üreget véstek és ebbe ütötték bele a vasszeget, a deszka lapjával közel páthuzamosan. Ily módon a szög hegye a deszka élének közepén bukkant ki és a deszkákat élüknél fogva kötötte össze. A palánkot bordához kapcsoló fa-, vagy vasszegre utaló jelenséget alig találtunk, holott máshol (pl. Madocsa) a bordákat sűrűn helyezték el. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy egy különleges hajóépítési technikát sikerült megfigyelni, amely az ún. palánkra épülő hajókkal rokonítható.

Több fa mintát is vettünk a bödönhajókból, gerendákból és deszkákból. Reméljük, hogy ezek dendrokronológiai vizsgálatával meg tudjuk határozni a leletegyüttes pontos korát, illetve megtudjuk, hogy a palánkdeszkák egykorúak e a bödönhajókkal, vagy sem. A drávatamási lelőhely eddig is Európa egyik legfontosabb folyami lelőhelye volt, az idei kutatás eredményei ezt a pozíciót tovább erősítették. A felderítést követően következhet az egyes hajók részletes dokumentálása, a hajók körüli leletek térképezése és begyűjtése. Izgalmas kérdés, hogy vajon mit rejt az a homokdomb, amelyből a két hajópalánk be van ágyazódva, ezt csak ásatással tudhatjuk meg. Reményeink szerint hajómaradványokra fogunk bukkanni, és ez jelentős előrelépéshez vezet a Dráva-vidék hajózásának megértésében. Van tehát munkánk az elkövetkező évekre, reméljük, támogató is akad hozzá!

Végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti az Amphora (Budapest), Kékség (Üröm) és az Óceán (Szekszárd) búvárklubokat technikai segítségükért és munkájukért. A projekt a magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat önkéntes búvár és régész tagjai nélkül sosem valósult volna meg. A Nemzeti Kulturális Alap pedig anyagi hátterünket biztosította. A 2005-2007 között kiemelt leletek a barcsi Dráva Múzeumba kerültek, ahol az állandó kiállításon is szerepel egy részük.