Campi Flegrei - lángoló mezők, így hívják a Nápolytól nyugatra elterülő területet. A Nápolyi-öböl partvidéke Európa egyik vulkánilag aktív területe. Ennek az öbölnek a partján található Pompeji, Herculaneum és persze a Vezúv is. Itthon kevesebbet hallani az északi partvidékről, pedig mind természeti, mind kulturális értékeit tekintve egyedülálló a terület. Ischia szigetén hozták létre görög kereskedők első nyugati támaszpontjukat, Pithekusszait Kr.e. 775-ben, az innen áttelepedők, illetve a hozzájuk csatlakozó euboiaiak alapították az első görög gyarmatvárost, Kumát a Campi Flegeri nyugati szélén. A kumaiak számos támaszpontot alapítottak az öbölben, az egyikükből nőtte ki magát Neapolisz (Újváros), a mai Nápoly. A Solfatara katlanjában iszapvulkánok bugyognak, fumarlák füstölögnek, a vulkanológia szótára sokat köszönhet e terület tanulmányozásának. Az egyik vulkanikus jelenség, a bradiszeizmus és a táj történeti emlékekben való gazdagsága a víz alatti régészet kincsesbányáját hozta itt létre.

Az ún. Serapis templom (valójában macellum - élelmiszer piac) éppen szárazon lévő romjai Pozzuoliban. A nagy oszlopokon látható sötét sávok a korábbi tengerszinteket jelzik.

A 17-18. századi régiségbúvárok figyelmét felkeltette egy épület Pozzuoliban, a tengerpart közelében. Pozzuoli az ókorban Puteoli néven Itália legfontosabb kikötői közé tartozott. Az épületet egy szobor alapján Szerapisz templomaként azonosították (valójában élelmiszer piac volt). A műemlék azonban nem kiemelkedő építészeti értéke miatt vált ismertté, hanem azért, mert időnként elmerült a tengerben, míg máskor éppen kiemelkedett. Az oszlopokon csíkok mutatják a korábbi ingadozásokat. Nem a tenger változtatta meg a szintjét, hanem a tengerpart az alatta felhalmozódott magma nyomásának változására liftezik. Ezt hívják bradiszeizmusnak. A tengerfenéken helyenként melegvizű források fakadnak, a későközépkorban még egy új hegy, a Monte Nuovo is kiemelkedett.
Ezek a változások az egész öbölre jellemzőek, számos ókori épület figyelhető meg részben a víz alá süllyedve.

Félig víz alá merült római villa

A víz alatti régészet fejlődésével megdöbbentő felfedezést tettek: egy egész városrész és szinte az egész kikötő elsüllyedt a tengerben és jó állapotban napjainkig fennmaradt. A légi fotók vizsgálata is segítette a kutatást.

Mólók, rakpartok, falak, mozaikpadlók és oszlopok találhatóak a fenéken, alig elfedve a langyos homokkal. A terület térképezése és feltárása 1959-ben kezdődött Nino Lamboglia professzor irányításával és kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan zajlik. Mára elég jól ismerjük a terület topográfiáját: nyugaton, Baia előtt egy hatalmas, zárt öböl, a Lacus Baianus helyezkedett el. Ezt egy keskeny, betonnal szegélyezet csatorna kötötte össze a tengerrel. Kevesen tudják, hogy a rómaiak ismertek egy betonfajtát, amely még a vízben is megkötött. Ezt a betont vulkáni anyag, az ún. pozzolana (nem véletlen a hasonlóság Pozzuoli nevével!) felhasználásával készítették és zsalukba öntötték, majd kővel és/vagy téglával burkolták.

Víz alatti romok Baia és Pozzuoli között a Pozzuoli-öbölben

A terület keleti részén, az antik Puteolinál helyezkedett el a Portus Julius, amely a korai császárkorban kulcsszerepet játszott Róma ellátásában. Ide futottak be Alexandria és Karthágó felől a gabonaszállítmányok. Jelentőségét mutatja, hogy Néró császár csatornával akarta összekötni a kikötőt a több száz kilométerre északra található Tiberis torkolatával. A csatorna a Lucrinus és az Avernus tavat kötötte volna össze a kikötővel, majd innen északra indult volna egy csatorna. A hatalmas munka a császár bukásával abbamaradt.
A Baia előtti romokat egy, a turisták számára szervezett szolgáltatáson keresztül bárki megnézheti. Rendszeresen jár egy hajó a területen, melynek vízvonal alatti része üveggel van burkolva, így kényelmesen nézelődhetünk a mozaikok és oszlopok között.

Villa maradványa a víz alatt

Misztikus kőbe vájt lépcső vezet a mélybe Vivara partjánál

Nem Baia az egyetlen víz alatti lelőhely. A közeli Procida sziget mellett, ahhoz egy nyúlvánnyal kapcsolódóan található Vivara. A sziget/félsziget partja egy tökéletes körívet rajzol. Nem véletlenül, mivel a szigetecske egy vulkán roncsának csúcsa. Ezt a területet már a bronzkorban idegen kereskedők látogatták. Számos mükénéi kerámiatöredék utal arra, hogy a korai égei hajósok eljutottak Itáliába.
A part itt is süllyedt az idők során, így fontos leletek találhatóak a víz alatt.

Látogatással kapcsolatban ld.: http://www.baiasommersa.it/