Valamikor, nagyon régen ezzel a címen kezdődő írásokban osztottam meg gondolataimat T. Olvasóinkkal a BÚVÁRINFÓ hasábjain a búvár szakkifejezések helyes használatáról. Röviddel ezután egy, a hazai búvárélet egyik számomra jelentősnek minősülő közszereplője - aki maga is igen régóta, rendszeresen megszólal írásban is - egy kicsit gúnyos cikkben "túlkapásnak" minősítette nyelvőrködésemet.

(Lehet persze, hogy én voltam - vagyok - túl érzékeny, s a magát - jogosan - búvár szakírónak nevező szerzőtárs más témákban és személyekkel kapcsolatban, más lapokban írt hasonló stílusban.)

A BÚVÁRINFÓ-ban megjelent írás után kicsit megsértődtem, de még inkább elbizonytalanodtam. Főleg azért, mert pont az említett személy segítségére számítottam a magyar búvár szaknyelv "megtisztításában".

(Az igazsághoz tartozik, hogy búvároktató társunk egy külföldi szerző igen tetszetős búvárkönyvének lektorálásakor igyekezett a magyar búvárszaknyelv egységes szóhasználata érdekében bizonyos fogalmak tisztázására, magyar elnevezések meghatározására. Erőfeszítését a magam részéről nagy jelentőségűnek minősítettem, s igyekszem az általa "kidolgozott" kifejezések következetes használatára. Tapasztalataim szerint követői közül - sajnos - én vagyok az egyetlen.)

Ebben az időben még bíztam abban is, hogy a Magyar Búvár Szakszövetség (akkor még csak Szövetség) támogatni fogja a helyes és szép, magyar búvár nyelvhasználatot, és ennek érdekében tenni is fog valamit. Hiú ábránd volt, sajnos ebben is csalatkoztam.

(Az, hogy a búvárközbeszéd mitől torzult el, ez mikor kezdődött, s miért, kiknek a felelősége, stb., itt és most nem kívánok elemzésbe kezdeni. Igaz, ezek nagyon fontos kérdések, s az okok ismeretében az okozat és a következmény könnyebben érthetők. Lehet, hogy az elkövetkezendő időkben kísérletet teszek erre, bár kérdéses számomra, hogy van-e egyáltalán e téma iránt érdeklődés. S ami még fontosabb az, hogy a felvetéseknek, gondolatoknak lenne-e érdemi eredménye. Valójában nem szabad így e kérdéshez hozzáállnom, mert "az vész el, amiről lemondunk". Sőt, a remény hal meg utoljára.)

A magam részéről írásaimban - úgy gondolom - következetesen jártam, járok el, természetes viszont az is, hogy mint meglehetősen sokat - de szerintem nem eleget - író, s még többet beszélő ember magam is követek el e területen hibákat. Az, hogy "sokat". Az persze nem mentség, mindössze mentegetődzés. Kisszerű dolog lenne ezzel mentséget találni, felmentést kérni, sőt kibújni az "írástudó" felelőssége alól, pont ezért nem kívánok az "Az vesse rám az első követ..." - remélem - közismert bibliai idézettel takaródzni.

Sajnos a hazai búvárok nyelvhasználata évről-évre romlik. Ez a nyelvi "leépülés" nem csak a búvár közbeszédben, vagy a búvároktatók előadásaiban nyilvánul meg - ami természetesen a búvárhallgatók kifejezéseiben értelemszerűen visszaköszön -, de szépszámmal jelennek meg búvár könyvek, kiadványok, írások, melyekben a szakkifejezések használata, a nyelvhelyesség kritikán aluli. Időnként egy igen értékes szakmai tartalmú, nyomtatott búváranyag olvasásakor úgy tűnik számomra, hogy a sietségben - esetleg anyagiak hiányában - sem nyelvi lektor, sem korrektor nem látta azt. (Esetleg a megjelentető nem is tudja, hogy a könyvkiadás munkafolyamatában ilyen állomások is vannak.) Ezáltal számomra - s úgy gondolom, hogy a helyes magyar nyelvhasználatra törekvők számára is - az olvasás a hasznos és fontos ismeretek elsajátítása mellett - némi túlzással - fizikai fájdalmat okoz. (Az érthetetlenségről, s ennek esetleges súlyos következményeiről most nem beszélnék.) Félreértés ne essék, nem szeretnék pálcát törni kizárólag a búvárok felett, hiszen sajnos a magyar nyelv rombolásában nem mi járunk az élen. Szép, gazdag és kifejező nyelvünk eltorzítása, annak valóságos megcsúfolása tapasztalható - sajnos - szinte az élet minden területén, legyen az beszéd, vagy írott szó, s származzon közszereplőtől, vagy magánszemélytől.

Valamikor - szintén régen, még 2001-ben - a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. törvény megjelenésekor úgy gondoltam, hogy jelentős változás fog bekövetkezni. (A törvény megjelenésétől kezdve a BÚVÁRINFÓ minden egyes számában felhívjuk e fontos rendeletre a figyelmet. Ez valójában a fal és a borsó esetével egyenértékű.) Nos, ismét tévedtem. Többször felvetődött már bennem a kérdés, kell egyáltalán, hogy zavarjon engem mások beszéde, írása? Nem elég, ha én törekszem a magyar nyelv lehetőség szerint helyes használatára? Elnézést, a T. Olvasótól, de ide is egy idézet kívánkozik: "Vétkesek közt cinkos, aki néma..."

Jogosan teheti fel az e sorokat olvasó, hogy mi ez a nagy "kipakolás", miért most, s itt, s mi késztetetett erre a "kifakadásra". Régen készülök erről írni, de valójában hálátlan téma, mely akaratlanul is sok ismerőst, s ismeretlent megbánthat, esetleg megsérthet. (Félreértés ne essék, nem az ettől való félelem miatt nem írtam eddig erről, hiszen nem valakik ellen szólnak ezek a sorok, melyekben gondolataimat, tapasztalataimat szeretném megosztani, hanem egy jó és fontos ügy érdekében.) Gondolataim leírására egy a Világhálón talált riport késztetett. Az írás címe: "Írd és mond - helyesen! - beszélgetés Posgay Illdikóval, az MTA Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatának vezetőjével. A szép és helyes magyar nyelvhasználatról szóló érdekes - és hasznos információkat is tartalmazó - riport ITT megtalálható:

Tisztelettel felhívom az érdeklődők figyelmét a cikk mellett lévő keretes figyelemfelkeltőből elérhető "Gyakran ismétlődő kérdések" c. részre. A témához kapcsolódó gondolatokat minden T. Búvártársamtól szívesen látom, igény esetén a lapban, vagy a Világhálós oldalunkon a kapcsolódó véleményeket megjelentetjük.

Végezetül csak annyit: "Beszéljünk szépen magyarul, búvárul!"