Jelen írásunk célja az ellentmondásos 2008. évad értékelése. Ellentmondásos, mert egyrészt soha nem sikerült ilyen mértékben előrehaladni a víz alatti kutatásokkal, illetve eredményeink elismertetésével, ugyanakkor soha nem volt még ekkora veszélyben a folytatás.

A Búvárrégészeti Szakosztály vitathatatlanul nyomot hagyott a köztudatban, és ez elsősorban a Mária királyné projekt eredménye. Mint korábbi beszámolóinkból az Olvasók tudják, az 1526-ban elveszett legendás hajók kutatását a Los Angelesi Hungaria Nostra Alapítvány adománya tette lehetővé. A Börzsöny Múzeum Baráti Körének segítségével szakosztályunk tagjai nyáron és ősszel több alkalommal is szonaraztak a Dunakanyarban. Ennek során számos olyan anomáliát dokumentáltak, melyek régészeti lelőhelyre utalhatnak. Ezek közül egyet ősszel, a Duna alacsony vízállásánál részletesen megvizsgáltunk. Bebizonyosodott, hogy egy viszonylag jó állapotú 18. század közepi hajóról van szó. A további kutatásra nincs meg azonban az anyagi fedezetünk.

A Drávában folytattuk a bödönhajó lelőhely, illetve a korábban feltételezett deszkahajó dokumentálását. Újabb rönkhajó került elő, valamint a deszkahajóból is találtunk új palánkokat. Ebben a munkában horvát és török kutatók is részt vettek, ami mutatja a projekt nemzetközi jelentőségét. A lelőhely teljes megismerése még csupán távoli cél.

A Dunában kutattunk Budapestnél, Dunaföldvárnál és Dunafalvánál is. Az utóbbi helyen egy római kikötőerőd régi dokumentációját hitelesítettük. Ennek „melléktermékeként” újabb hajómaradványok kerültek elő.

November elején a horvát kollégák felkérésére segítettünk az eszéki Dráva-meder térképezésében is. Azonosítottuk a római híd eddig ismeretlen pilléreit. Kollégáink azóta az egyik pillérnél egy római bronzszobor torzóját is megtalálták. Szívesen látnak bennünket a jövőben, de az együttműködés ránk eső terheit nem tudjuk előteremteni.

Amennyiben a fenti körkép nem lenne elegendő bizonyítéka a Búvárrégészeti Szakosztály sikerességének, konferencia előadásaink és cikkeink igen pozitív nemzetközi fogadtatása mindenképpen az. A sorból érdemes kiemelnünk a Londonban megrendezett IKUWA konferenciát, amely a víz alatti régészet elsőszámú fóruma. Az Európai Régészeti Tanács Víz alatti régészeti munkabizottsága alelnökének választott meg.

Sajnos ezeket a sikereket nem követte kutatásaink anyagi támogatása. Továbbra is önkéntesekre vagyunk utalva, amit ezúton is szeretnék megköszönni az érintetteknek. További komoly eredmények azonban ezzel a „finanszírozással” nem érhetőek el. Gondoljunk csak arra, hogy milyen technika és személyzet kell egy nagyobb feltárási, kiemelési, illetve restaurálási projekthez. Eddig sem az illetékes minisztérium, sem az általunk megkeresett számos (igen tőkeerős, önmagát a kultúra nagy támogatójának tartó) cég nem adott támogatást, pedig akkor még nem is volt gazdasági válság. Hogyan tovább? Mi már hozzászoktunk a sötétséghez és ahhoz, hogy árral szemben is megálljuk a helyünket: folytatjuk, amit felvállaltunk.