A Kr. e. 7-6. században még jelentős volt a luxus célú borkereskedelem (pl. görög borok Etruriában, görög és etruszk borok a keltáknál).

Rodoszi amfóra Kr. e. 3. sz.

A Kr. e. 5-4. század folyamán egyre nagyobb hangsúlyt kapott a nagyvárosok ellátása. Ezek közül is kiemelkedett Athén, ahová az Égei-tenger északi térségéből, illetve a Fekete-tenger vidékéről nagy mennyiségben hozták a bort (pl. mendéi amforákban) és a gabonát. Nagy Sándor és hadvezérei uralma új arculatot hoztak. Egyrészt elterjesztették a görög szokásokat Keleten, elsősorban az újonnan alapított városokban (pl. Alexandria Egyiptomban), másrészt a hatalmas, több tíz, sőt százezres hadseregek ellátásáról tömeges szállítással lehetett csak gondoskodni. A római hadsereg terjeszkedése során olyan területekre is eljutott, ahol még nem, vagy csak kis mértékben indult meg a szőlőtermesztés, az olíva pedig nem élt meg (pl. Gallia, Germania). A bor és az olaj üzlet soha nem látott mértéket öltött. Egyes városok számára a mezőgazdasági export fő bevétellé vált, óriási mennyiségben készültek az amforák. A minőség és az eredet ellenőrzése (és az adóztatás) szükségessé tette a pecsétek általános használatát. Ezek alapján sokkal részletesebb információ áll a kutatók rendelkezésére, mint a megelőző korok esetében.

Hellénisztikus görög amforák

Graeco-itáliai amfóra Kr. e. 3-2. sz.

Feltétlenül meg kell emlékeznünk a rodoszi boros amforákról. Ezeket élénk rózsaszín agyaguk, karcsú, orsó alakú testük, két, hosszú, esetenként felhúzott fülük alapján könnyen fel lehet ismerni. Az edények fülén megtalálható az aktuális évnek nevet adó Héliosz-pap neve. Nagyon sok ilyen edényt találtak Alexandriában, Athénben, de előfordulnak nyugaton is (pl. Dél-Franciaországban, Itáliában).

A dél-itáliai és szicíliai görög gyarmatokon is termeltek exportra bort. A Kr. e. 5. sz. végétől a görög települések egy részén a környező területek „barbárai” (pl. szamniszok) vették át a hatalmat, majd az egész térség római ellenőrzés alá került. Ennek ellenére a mezőgazdaság változatlanul virágzott, sőt, a római hadsereg bőséges megrendeléseket biztosított. A Kr. e. 4-3. századi ún. graeco-itáliai amforák töretlenül készültek, sőt, az északabbi területeken is utánozták őket. Ebből a típusból alakul ki (a test megnyúlásával, karcsúsodásával) a római köztársaságkor egyik legjellemzőbb típusa a Garnd Congloué-i hajó kapcsán már említett Dressel 1.

Római kori típusok

A Dressel 6. típus a-c változatai

Amíg Közép-Itália tirrén partvidékén Dressel 1 amforákba töltötték a bort, addig a keleti oldalon, beleértve az Isztriáig terjedő területet is, a Dressel 6 típust készítették. Az „egyszerűség” kedvéért ezt három altípusba lehet sorolni. Az „A” a legkorábbi, Kr. e. 2-1. századi, más néven Lamboglia 2-nek is nevezik. Apuliában készült, az agyaga világos, némi csillámszemcsével. A „B” változat nyaka hosszabb és karcsúbb, az agyag itt is világos, de kis vörös foltok megfigyelhetőek benne. A „C” változat pereme és alja eltér a „B”-től, más tekintetben nagyon hasonló. Mindkettőt az Isztrián gyártották és a Kr. u. 1. sz. folyamán használták. Talán nem meglepő, hogy ez az Adriában a legelterjedtebb típus.

Dressel 20. típusú amfóra Kr. u. 2-3. sz.

A római Hispániából nagy mennyiségben exportáltak olajat. A Dressel 20-as nagy, gömbös testű edényekben szállították ezt az élelmiszert, amely egyben világítóanyagként is szolgált. A számtalan perem-változat alapján itt is elkülönítettek területi és kronológiai csoportokat. A Kr.u. 1. századtól a 3. sz. elejéig használták őket.

Az africana I-II és a tripolitániai I-II amforákat Észak-Afrikában (Tunézia, illetve Líbia) gyártották. Testük karthágói őseikhez hasonlóan hosszú, hengeres, nyakuk rövid, fülük két kis gyűrű. A tunéziaiakban halat, halszószt, a líbiaiakban olívaolajt szállítottak (az utóbbi exportjában a mára elsivatagosodott Leptis Magna kikötője jeleskedett).

Africana I. típus - Tripolitániai II. tipús - Spatheion

A Spatheion, vagy más néven Spatia típusokat hosszú, keskeny, „kard-szerű” test jellemzi. Észak-Afrikában készültek a 4-6. században, a forma egy kisebb méretű változata még a 7. században is használatban volt. Ez az egyik utolsó olyan amfora típus, amely az egész mediterrán világban bőségesen megjelenik. A Nyugat-Római Birodalom bukása, különösen az avarok, illetve a római értékeket már nem ismerő germánok térnyerése, valamint az arab hódítás megbontotta azt a gazdasági egységet, amelyet az ókori Mediterráneumként ismerünk. Egyrészt visszaesett a kereskedelem, másrészt a hordós és tömlős szállítás is elterjedt. Az amforák uralma véget ért.

Háromrészes írásunkban természetesen még az elterjedt típusok között is válogatnunk kellett, mindazonáltal reméljük, hogy sikerült egy áttekintést adnunk. Az ismeretek további elmélyítéséhez ajánljuk D. P. S. Peacock és D. F. Williams kézikönyvét. Az interneten is számos amforákkal foglalkozó oldal található, közöttük olyanok is, amelyek kimondottan az egyes darabok meghatározását segítik.

Erratum: A Búvárinfó előző (márciusi) számában az általam hiányosan megadott képaláírás miatt a két föníciai-pun típus megnevezése hibásan szerepel.
· Föníciai 1: Mana C,
· Föníciai 2:Kr. e. 7-6. századi föníciai típusok