Búvárinfó

Feltehetőleg egy hétszáz éves hajóroncsra bukkantak svéd búvárok Gotland balti-tengeri sziget közelében. Az expedíciót vezető Erik Bjurström roncskutató elmondása szerint a szonar képeken egy 28 méter hosszú, hét méter széles kogge (Hanza városok kereskedelmi hajója) képei bontakoztak k. A roncs közel száz méter mélyen, a fenéken álló helyzetben lévő nyugszik Öland- és a Gotland-sziget között a fenéken, s érthető módon pontosabb helyszínt nem adtak meg a megtalálói. A kutatók szerint elképzelhető, hogy roncs IV. Valdemár dán király (képünkön) 1361-ben elsüllyedt hajója.

Az erélyes és okos Valdemár (Christoffersson, vagy Pirkasztó Valdemár 1320–1375) az atyja királyságának újraegyesítésére törekedett, mely során 1360-ban meghódította Götlandot, a szigeten fekvő gazdag várossal, Visbyvel együtt és Dániához csatolata Öland-szigetét is. Törekvéseiben az egyház és a dán nemesség támogatását élvezte. Öland Götland után a második legnagyobb szigete a Balti-tenger adott térségének. A hódításokkal – pontosabban az egykori királyságuk területi visszaállításával – megvetette a lábát a balti-tengeri kereskedelemben és így ellenségévé tette Hanza-szövetséget. A területek visszafoglalása során az uralkodó hajói felvonultak a Gotlandon lévő Visby városa ellen. A támadás elkerülése érdekében a város aranyban és ezüstben hatalmas hadisarcot fizetett. A hajók elvonultak a meghódolt (?) város elől, azonban a hazaúton az értékekkel megrakott kogge elsüllyedt. Korábban már számos roncskutató kereste az elsüllyedt hajót, de nem akadtak nyomára.

A kogge a Hanza kereskedelmi hajótípus volt, amit hadicélokra is alkalmaztak. Már volt kormánylapátja, és leginkább az északiak használták, de délebbre is eljutott. Kezdetben egy árboccal és orrárboccal épült. A fejlődés során a koggén két keresztvitorlás árboc és egy latinvitorlás árboc honosodott meg, a latinvitorla a hajó manőverezési képességének fokozását szolgálta. Ennek ellenére eléggé esetlen, lomha hajó volt, főleg nagy tömege miatt, ellenszélben még lavírozni sem tudott. Legnagyobb hossza elérte a 40 métert, szélessége a 13 métert, merülése a 3 métert, teherhordó képessége viszonylag nagy volt: 300–600 tonna. A kogge első részén és a tatján magas felépítmények, bástyák emelkedtek, később itt helyeztek el ágyúkat. (Wikipedia alapján)

A most felfedezett roncs a felvételek szerint meglehetősen jó állapotban van. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a lapos a tengerfenéken a mélyben a nagyon hideg víznek meglehetősen alacsony az oxigénszintje, s ott nem élnek meg a fapusztító férgek, tehát ideálisak a körülmények egy fahajóroncs megmaradásának.

Nemrégiben egy másik, szintén szenzációsnak értékelt hajóroncsra leltek búvárok Gotland nyugati részén. Eleinte arról a roncsról is úgy vélték, hogy IV. Valdemár egykori hajója lehet, ám az Aftonbladet című lap szerint az első videofelvételek tanúsága szerint a hajó valószínűleg a XV–XVI. században süllyedt el.