A ráckevei Víz alatti Régészeti Központ újabb kutatási eredményei

A nyáron és ősszel a csapadékban gazdag, kevésbé forró időjárásnak köszönhetően folyóink vízállása közepes, illetve magas volt. Ez kevésbé átlátszó folyóvizeket, erősebb sodrást jelentett, amely nem kedvez a lakossági lelőhely bejelentéseknek (nem tudnak bóklászni a száraz mederben), igaz a fosztogatókat is akadályozta. Ennek következtében folyami merüléseink ritkábbak voltak. A Ráckevei-Duna azonban megfelelő, és eredményekkel kecsegtető alternatívát nyújtott. A 2-3 méteres vízben a látótávolság redukált (40-50 cm), viszont sodrással nem kellett számolni. Nyár elején szonárral, majd merülésekkel is megvizsgáltuk az Árpád Múzeum előtti medret. A peregi (keleti) part mentén cölöpszerkezetre, rejtélyesnek tűnő láda-szerű jelenségek soraira, csónakok, hajók roncsaira bukkantunk. Természetesen a ládák izgatták legjobban képzeletünket, ezért első merüléseink ide vezettek. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy valaki öltözőszekrények garmadáját szórta a mederbe – vélhetően „haltartásnak” (bár az „objektumokról” a napjainkban itt horgászók nem tudtak, csak mint akadót ismerték őket). A Balabán-sziget végénél azonban két nagyobb fémhajó roncsot is találtunk. Tóth Ferenc roncskutató korábban megállapította, hogy ebben a térségben a második világháború végén számos hajót, pontont, dereglyét süllyesztettek el azért, hogy a szovjetek ne használhassák őket. Megvan tehát az esélye, hogy a térség számos roncsa közül több nem horgászati célból keletkezett.

Következő nagyobb projektünk keretében lehajóztunk Csepelről Ráckevére, miközben szonárral folyamatosan vizsgáltuk a meder 50 méteres sávját. A meder Budapest alatt több ágra szakad, nádszigetek labirintusa húzódik a partok előtt. A feltöltődés és a nádas miatt itt nem túl izgalmas a kép, a jelenségeket iszap és nád fedheti. A folyó nagyjából Szigetcsép/Szigetszentmárton vonalig hasonló jellegű. Élmény volt a hajózás, és a természeti szépségek mellett néhány érdekes jelenséget is dokumentálhattunk a víz alatt. Szigetszentmártontól szélesebb és mélyebb mederben haladhattunk. Az Angyali-sziget vonalától kifejezetten gyakran hajoltunk a képernyő fölé, mert hirtelen izgalmassá vált a víz alatti táj. Utunk során gyakran láttunk egyenes orrú ladikot, hegyes, keskeny vízi járműveket, pontonokra emlékeztető jelenségeket. Nyitott kérdés, hogy a csoportosan víz alatt látható csónakok/dereglyék történelmi emlékek, vagy modern horgászhelyek.

Ősszel a Senki-sziget és a Kerekzátony-sziget térségében folytattuk a kutatást Számos csónak /ladik/hajó maradványt találtunk, illetve olyan roncsokat, amelyek összetettebb szerkezetet mutatnak. Merüléseket is végeztünk a két említtet sziget közötti területen, mivel itt két markáns objektumot is észleltünk egymás közelében. Ezek szögletes kontúrral jelentkeztek, a meder felé eső roncs a szokásos ladik méretnél szélesebb, ráadásul több kisebb-nagyobb tárgy is látszik rajta, mellette. A merülés során először a parthoz közelebbi jelenséget sikerült azonosítani. A vékony üledék lepelt félresöpörve előtűnt a lemez test kék-fehér festése, egyértelművé vált, hogy ez egy elsüllyedt, vagy elsüllyesztett lemez ladik. Ezt követően a felderítéssel a másik objektumra koncentráltunk, amelyet a szonárral észlelt helyen meg is találtunk. A roncs fémből van, ezt a kézi fémkereső már az első pillanatban jelezte. A valószínűleg vasszerkezetet rozsda borítja. A test doboz-szerű, téglalap alakú, oldalai lefelé szűkülnek. Szélességét 1,5 méterre becsüljük. A roncs belső részében iszap halmozódott fel. A test felső szélén, peremén egy fa léc fut (valószínűleg eredetileg teljesen körbement). A roncson, illetve mellette néhány fa gerendát, deszkát is találtunk. A merüléssel szerzett első benyomás alapján egy kisebb dereglye, vagy pontonhíd elem lehet. Állaga arra utal, hogy több évtizede víz alatt van. Mivel ettől a helyszíntől mintegy 50 méterrel délre egy hasonló téglalap alakú anomáliát mutatott a szonár, amelyre részben ráfed a part lejtője, kőszórása, így elképzelhetőnek tartjuk, hogy második világháborús emléket találtunk, amely további vizsgálatot érdemel.

Tóth Ferenc 2001-es tanulmányában már feldolgozta a területre vonatkozó forrásokat. Adatgyűjtése szerint az általunk vizsgált területen, a Kerekzátony-sziget északi részénél robbantották fel a Margit nevű kismotorhajót és a Juliska nevű uszályt. Valamint a Cs 629 és Cs 630 uszály is a víz alá került. Szintén Tóth Ferenc hívta fel a figyelmet a Ráckevénél vízbe esett Messerschmitt 109-es repülő roncsra. A gépet 1975-ben kábelfektetés során már megtalálták, és a géptörzs egy darabját és a pilótafülke tetejét felszínre hozták, majd a mai ráckevei piac területén, a rendőrség előtt egy időre letették. A maradványok további sorsa bizonytalan, az információk szerint visszatették a mederbe. Azóta sem találta meg senki.

Sajnos eddig Ráckevén nem találtunk olyan informátort, aki elfogadható pontossággal rámutatott volna bármelyik lelőhelyre a kettőből. Annyit sikerült tisztázni(?), hogy a megtalálás és elsüllyesztés helye az Árpád-híd nyugati hídfőjének déli oldalán történt. Ez arra elég volt, hogy szonárral megnézzük a környéket. Sajnos többszöri kutatás után sem rajzolódtak ki a repülő szárnyai, vagy a géptörzs. Kisebb anomáliákat ugyan észleltünk, de ezek jellege bizonytalan.

Ebben a helyzetben egyetlen logikus lépés a merülés volt. Kézi fémkeresővel (pin-pointer) felszerelkezve megvizsgáltunk néhány olyan pontot, amelyek a szonáron anomáliaként látszottak megmerültünk. Sajnos a gép nem lett meg. A barna vízben esélyünk nem volt nagy, de legalább kiderítettük, hogy a mederben ezen a részen vastag iszapréteg található (más ráckevei területeken egy vékony iszapréteg alatt érezhető a régi folyómeder sóder aljzata). Az iszap magyarázza azt is, hogy a szonárral miért voltunk eredménytelenek. A piac déli végénél is merülünk egy korábban szonárral észlelt jelenség környezetében. A célterületünkön két, egymás mellett található csónak/hajó alakú jelenség látható a műszeres felvételeken. A part felé egy 7 m körüli „úszótest jellegű tárgy”, tőle 2,5 méterre meder felé egy kisebb jelenség. A szonaras kutatásaink során azt találtuk, hogy hasonló, kettős szerkezetű „roncs-jellegű” lelőhelyből több is található Ráckeve környezetében. „Kettős-hajó” elvileg lehetne hajómalom, vagy akár együtt elmerült úszóponton darabok. A merülés során elvétettük az eredeti cél, ami a minimális látótávolság mellett még a GPS koordináták ismerete mellett sem nehéz, de még így is találtunk helyette egy fa-fém elemeket tartalmazó területet. A fa szerkezet egy deszka éléből, illetve rá merőlegesen szabályos közökben álló kisebb fa elemekből állt, amely összességében egy hajóroncs szélének tűnik, benne, körülötte vas tárgyakkal. További több tucat anomália vár azonosításra, és a Messerschimitt megtalálása sem reménytelen.

Az idei év (eddigi) legjelentősebb felfedezése nem Ráckevéhez, hanem Dunaújvároshoz kapcsolódik. Már 2011-óta látókörünkbe van egy nagyobb, kő és fa szerkezeti elemekből álló lelőhely a Dunában, ám a dunaújvárosi önkormányzat szponzorálása lehetővé tette egy teljes területre kiterjedő műszeres felmérést, amely végre átfogó képet adott a területről: északon egymással párhuzamosan négy hosszúkás platform látszik, tőlük délre, 80 méterre újabb platformok sorakoznak, ezek egy részére ráfed a feltöltődött meder iszapja. A platformok hossza eléri a 30 métert, oldaluk legalább 1 méter magas, ebből 70-80 cm eltemetődve várja a feltárást (ezt radar mutatta ki). A terület meder felőli részét sajnos kotrással megbolygatták. Itteni merüléseink során három megmunkált követ, és néhány római kori téglát emeltünk ki. A kövek közül kettőn római-kori feliratot találtunk. Egyikük késő-római sírkő töredéke. A harmadik kövön reliefdísz látható, egy összecsukható lábú szék ábrázolásával. Az objektum pontos analógiája nem ismert. A kő szerkezetet tölgy gerendákkal erősítették meg. A térség római kori jelentősége (katonai tábor, feltételezett átkelő) ismert, de ugyanitt középkori kolostort is feltételez a kutatás. Az azonosításhoz feltárásra lesz szükség, amelyre reményeink szerint nem kell sokat várnunk.

BÚVÁRINFÓ, 2016. ÁPRILIS-DECEMBER

Dr. TÓTH J. ATTILA