Jelentés vz alatti régészeti kutatásról
Dunaújváros, Szalki-sziget, Duna-meder

Dunaújváros múltjában különleges helyet foglal el a Szalki-sziget térsége, mivel a történeti és régészeti irodalom, és a helyi hagyomány ide helyezi az Árpád-korban alapított szent Pantaleon monostort, amelyről Dunapentele a nevét kapta.

2016 nyarán a Dunaújváros Önkormányzatának anyagi támogatásával, a dunaújvárosi Intercisa és a ráckevei Árpád Múzeumok együttműködésében kutatási program indult a lelőhely kiterjedésének, jelentőségének vizsgálatára. Ekkor geofiziakai felderítést végeztünk. Ennek eredményeként egy több, mint egy hektáros lelőhely rajzolódott ki, északi részén négy, a Duna folyásával párhuzamos „platformmal”, déli részén két további platform egyértelműen látszik, valamint egy további, részben üledékkel fedve. A radar mérések keresztszelvényei kimutatták, hogy a kő-fa szerkezetű jelenségek folytatódnak függőlegesen lefelé, és az 1. és 2. platformok között 70 centiméteres feltöltődés található, tehát az eredeti mederszintből mintegy 1 méter magasan emelkedtek ki.

2016 októberében a Dunai Ipari Búvár Kft. technikai támogatásával felderítő merüléseket szerveztünk a területen. A 3. platform déli lejtőjén egy feliratos mészkőtöredékre bukkantunk, amely egy késő-római lovaskatona sírkövéből származik. Ugyanitt további római téglák találhatóak. A 2. és 3. platform közötti területen egy további, erősen kopott római felirattöredék, valamint egy dombormű (összecsukható lábú, oroszlánmancsban végződő székkel díszített) töredéke kerül a felszínre.

Az előző év kutatásai segítettek lehatárolni a lelőhelyet, bizonyították jelentőségét, leletgazdagságát. Bizonyítani kellett még, hogy a platformok azonos szerkezetűek, tehát egy építményhez tartoznak. Meghatározásra várt a lelőhely kora. Lehetőség szerint szerettünk volna közelebb jutni a funkció meghatározásához is. Céljaink eléréséhez először célzott merüléseket hajtottunk végre, majd szondázó ásatást végeztünk.

2017 júniusában 5 napos felderítést végeztünk a lelőhelyen. Ennek során oldalpásztázó szonárral felvételeket készítettünk a romokról. Ez pontosan kirajzolta (megerősítve a geofizikai mérést) a platformokat, egyúttal láthatóak voltak a sérült platformoknál a kimozdult fa gerendák (utóbbiak megerősítik, hogy az összes északi platform kő-fa szerkezetű volt).

A merüléseket az 1., 2., 3. és 6. platformok térségében végeztük. Megállapítottuk, hogy mindegyik platform anyagában vannak faragott kövek, közöttük egyértelműen római korinak meghatározható darabok. Meg kell említenünk egy feliratos töredéket, valamint két domborművel díszített példányt. A 2. és 3. platformok zónájában két kisebb, vésővel átfúrt kő is előkerült, amelyek kisebb kőhorgonyok/nehezékek voltak. Csónakot, esetleg valamilyen halászati alkalmatosságot rögzíthettek velük.

2017. július 17. és 21. között egy nemzetközi régészcsapattal szondázó ásatást végeztünk az 1. platform part felőli, északi részén. A merülést a Dunai ipari búvár Kft. technikailag biztosította (ponton, szivattyú, levegőellátás, felszerelések, motoros hajók). Szivattyús üledékelszívóval, előre kijelölt 1x1 méteres kutatónégyszögek rendszerében végeztük az ásatást. A szonda helyét egy a felszínen is látható gerenda térségében jelöltük ki. Megállapítottuk, hogy a felszínen is látható, a platform hossztengelyére merőleges gerenda síkja alatt 50 cm-el egy másik, hasonló keresztgerenda húzódik. A platform anyagát agyagba ágyazott kő adja (az agyag mennyisége minimális, inkább csak kötőanyag). A felső keresztgerenda keleti végénél egy 20 cm-es kerek lyukat találtunk, benne egy függőleges fa elem (oszlop) töredékével. A gerendának a lyuk felőli végénél is szondáztunk. Itt a platform hossztengelyével egyező irányú fa elemekre bukkantunk. Ettől a gerendától 2,5 méterrel délre („lefelé”) Két újabb keresztgerendát találtunk. Ezek közül az egyik a hosszanti gerendáktól keleti irányba fut.

A jelenségeket térképre helyezve látható, hogy a hosszirányú gerendák a platform hossztengelyében, annak középvonalában találhatóak, a keresztgerendák méretei alapján a platform eredeti szélessége 6 méter lehetett a felső részén. Összesen 7 szondát nyitottunk, ezekről víz alatti részletrajzok készültek, valamint lerajzoltuk az elsőként megfigyelt gerendát is. A hosszirányú merevítő elemekből 3 mintát vettünk, valamint a keleti oldalon talált töredékes keresztmerevítőt kiemeltük, majd mintát fűrészeltünk belőle (a fa többi részét lesúlyozva visszahelyeztük). A fa mintákat Dr. Grynaeus András xylotópiai és dendro-kronológiai vizsgálatnak vetette alá. Megállapította, hogy a fák egykorúak, kocsányos tölgyből készültek. Az ismert sorozatokból a dél-német kronológiával talált egyezést, amely alapján a kivágás legkorábbi időpontja 1123.

A fa szerkezet tehát a 12. sz. 2. negyedére keltezhető, így az Árpád-kori Szent. Pantaleon-monostorral hozható összefüggésbe. Az Árpád-korban hasonló volumenű vízi építmény nem ismert, párhuzama más folyókban sincs. A kétség kívül európai jelentőségű lelőhely további kutatása indokolt.

BÚVÁRINFÓ, 2017. MÁJUS-AUGUSZTUS

Dr. TÓTH J. ATTILA