Tengeri szörnyek
- a mélység ősi ragadozói
|
Még
egy évszázados múltra sem tekint vissza a kedvtelési célú merülések
története - Magyarországon még rövidebb időre -, de a felszín alatti
titkokat kémlelőknek egyre több problémával és kihívással kell szembe
nézniük. A problémák közül (csak) a pusztuló, szennyezett víz alatti
világot - melynek mi búvárok merülés közben és szárazföldi életünk során
közvetlen és közvetett okozói vagyunk -, a kihívások közül az egyre
kiszámíthatatlanabb és szélsőségesebb időjárást, a pusztító viharokat,
a hűlő-melegedő, kiszámíthatatlan új áramlásokkal "gazdagodó"
tengereket említem. Biztos sokakban felmerült már víz alatti felfedezései
alkalmával, hogy "szép-szép amit most láttam, de milyen lehetett
ez régen, amikor még érintetlenek voltak a vizek?" Az "érintetlen"
vizek világába vezet el Nigel Marven-Jasper James: "Tengeri szörnyek
- a mélység ősi ragadozói" c. könyve. A BBC a földi élet történelem
előtti koraiba időutazás szerűen elvezető nagysikerű filmjei után az
érdeklődök a szerzők kíséretében-segítségével bebarangolhatják minden
idők hét legkegyetlenebb tengerének mélyét. A merülések az ordovíciumban
kezdődhetnek (mintegy 450 000 000 évvel ezelőtt), amikor a sokkarú,
akár 11 méter hosszúságúra is megnövő Orthocerasok és tengeri skorpiók
- Jasper James szavai szerint - "változtatták rémálombelivé a tengerek
világát." A későbbi korokban találkozhatunk a 9 méter hosszú, buldózerszerű,
csontfogú hallal a Dunkleosteuse-al, a Stethacantus-al, a "vasalódeszkás
cápával". Felbukkan a Liopleurodon, a 21-25 méteres "mindenidők
legnagyobb ragadozója" és az Elasmosaurus-szal, melynek 74 nyakcsigolyája
és 15 méter hosszúságú teste volt. S hosszan lehetne sorolni a kisebb-nagyobb
szörnyeket, melyek kövületeit kutatók megtalálták, kiásták, s a legkorszerűbb
módszerekkel a lenyomatokból, maradványokból "állatokat" építettek.
Sőt, a könyv lapjain Nigel Marven személyesen is találkozik a nem éppen
bizalomkeltő lényekkel: a számítástechnika segítségével saját víz alatti
fotóira varázsolta sokukat. Nigel az egyes korok "búvárszabályait"
is összeállította, melyek igazán érdekes olvasmányok. A könyv gazdag
illusztrációs anyaga a rajzok, ábrák, festmények, grafikák, víz alatti
fotók, a világ számos múzeumában kiállított "csontok-fogak-vázak"
nyomán szinte már azt várjuk, hogy a mélység ősi ragadózói a könyv lapjain
megmozduljanak... A "Tengeri szörnyek" nem "igazi"
búvárkönyv, ennek ellenére az érdeklődő búvárok könyvespolcára ajánlom...
|
BÚVÁRINFÓ, 2005. AUGUSZTUS
|
KOLLÁR K. ATTILA
|