A magyar nyelven megjelent búvár útikönyvek - egyre bővülő - gyűjteményét újabb kötettel gazdagíthatják az érdeklődök: megjelent szép kiállítású, nagyalakú "Búvár világatlasz - a legjobb merülőhelyek képes kalauza". A könyvnek nem kevesebb, mint 18 szerzője van, szerkesztője Jack Jackson. A főszerkesztő nevéhez kapcsolódik több búvárterület bevezetőjének és az "általános búvárismereti részek" összeállítása is. (Jack Jackson neve nem ismeretlen a magyar búvárok előtt, 2003-ban jelent meg magyar nyelven a "Könnyűbúvárkodás" című szépkiállítású, de tartalmi, szerkesztési szempontból jó néhány kifogással is illethető kötete.) A "Búvár világatlasz" sok térképet, merülőhely vázlatot tartalmaz. A gazdag fotóanyag a képek forrásjegyzéke szerint közel 40 alkotótól, képtulajdonostól származik. A 300 oldalas könyvet jó minőségű papírra, kiváló minőségben nyomatta a kiadó, az Atheneum 2000. A könyvborító ismertetői alapján igazi csemegére számíthat, aki megfizeti a 8.990,- forintos árat. Az árral kapcsolatban megjegyzem, hogy nem drága a könyv - főleg, ha hasznos, és örömünk telik benne -, viszonyításként ezért az összegért egy középkategóriás helyen, egy visszafogott vacsorát fogyaszthatunk el kedvesünkkel...

A szép és terjedelmes könyvet lapozgatva akkor bizonytalanodtam el először, amikor az "iszapbúvárkodás" kifejezést olvastam, de ezen gyorsan túltettem magam, gondoltam, majd erről is találok valami érdekességet. (Nem így történt.) A leginkább búvárok számára írt könyv bevezetőjében a főszerkesztő a búvárkodás alapfogalmait magyarázza el, mely meglehetősen nagyvonalúra sikerült. Úgy kell ezt érteni, hogy aki tudja, hogy miről van szó, mert képzett, jártas búvár, annak valójában ezek a részek semmi újat nem mondanak, azt viszont, aki a kezdetek-kezdetén tart, könnyen megtéveszthetik a - gyakran - félreérthető, vagy semmitmondó magyarázatok. Ezen részek tanulmányozása leginkább azok számára ajánlható, "akik csak gondolataikba merülve utaznának a víz alatti világba". (Idézet a borítóról.) Említettem már az "idegnyugtató iszapbúvárkodás"-t, mint érdekességet, de később rábukkantam a "vízduzzadás", a "légzőcsővezés", stb. fogalmakra is. Először arra gondoltam, hogy a kiadó tudatos búvárnyelvújításáról van szó, de - sajnos - hamar rájöttem a nagyon sok magyartalan, nyakatekert mondatból, hogy sokkal inkább a nyelvi lektor hiányával állok szemben...
A könyv "központi részének", a merülési helyek ismertetőinek olvasgatása során először a szokatlan gyakorlat tűnt fel, hogy a kiadó lefordította egyes helyeken a merülőhelyek nevét, főleg azokat, melyek "értelmesek" magyarul, így például a vörös-tengeri merülőhelyeknél találkozunk a Fivér-szigetekkel, a Sziklás-szigettel, vagy a Szent János-zátonnyal. Ugyancsak lefordították a buzgó fordítók számos élőlény nevét is, melynek gyakran mosolyt fakasztó lett az eredménye. Abban, hogy mit fordítottak le, semmi következetességet nem találtam. Számomra zavaró volt az is, hogy a - többnyire - angol, vagy arab neveknél ékezetek szerepelnek, valamint megjelennek a kiejtés szerint, fonetikusan írt nevek is. Összességében az elnevezések területén egy vegyes, zavaros kép alakulhat ki a T. Olvasóban.
A merülőhelyek bemutatóiban való elmélyülés során (is) csalódás ért. A szerzők, a szerkesztő, az eredeti kiadó (New Holland Publishers UK Ltd.) túl nagy feladatra vállalkoztak azzal, hogy egy könyvben összefoglalva akarták bemutatni a "világ legjobb merülőhelyei". Nyilvánvaló, hogy egy ilyen átfogó műben nem lehet mindent pontosan részletezni, de az azért elvárható, hogy az "említésnél", az általánosságoknál ne akadjanak el az ismertetők, hiszen ez egy - mint ahogyan a cím is mondja - búvár kalauz. A szerzők hatalmas, de túl laza szövésű hálót eresztettek a merülőhelyek mélyére, sajnos azonban a kiemeléskor - nagyon sok esetben - a vízzel együtt a lényeg is kicsorgott... Két, a magyar búvárok körében is (jól) ismert merülőhely, két roncs példájával támasztom alá véleményemet: a Thislegormról az alábbiak olvashatók a kötetben: "A Thislegorm roncsától délnyugatra..." - ennyi és nem több. A Carnaticról pedig a következők: "a Carnaticon már több mint száz éve fejlesztik telepüket a korallpolipok." A túlzott "szűkszavúság mellett" a merülőhelyek jellemző adatának, a mélység megjelölésének - igen gyakori - elmaradása is hiányérzetet keltett bennem. Kiemeléseim túlzónak tűnhetnek, pont ezért ajánlom, minden T. Olvasónak, hogy keresse meg a könyvben az általa már merült helyek leírásait, s ezek után döntse el, hogy kritikus megjegyzésem jogos, vagy sem...

A kritikák ellenére a könyvet ajánlom a világjáró búvároknak, mert a sorok között azonban sok olyan érdekes merülőhelyét fedezhetnek fel, melyeket az adott térségben járva biztosan érdemes felkeresni...