Korábban már többször mondtam és írtam, hogy a merülés nem a víz mellett, a felszerelés előkészítésével kezdődik, hanem sokkal korábban, még otthon, a merülésre történő előkészületek alkalmával. Az otthoni előkészületek - egyik - fontos eleme a tervezett merülési helyről az információk összegyüjtése. Az információgyűjtés több dologra vonatkozik, magára a merülőhelyre, a merülés körülményeire, a merülőhely élettelen- és élő környezetére. A merülőhelyek élő környezetének főszereplőinek, a halaknak (bocsánat a minősítésért) megismeréséhez jó szolgálatot tehet a közelmúltban az Alexandria Kiadó gondozásában megjelent 1000 Hal című kötet. A szerző, Andreas Vilcinskas könyve alcíméül a "szórakoztató és szakszerű leírás"-t adta. A szórakoztató minősítéssel nem sokat tudok kezdeni, talán annyiban szórakoztató, hogy meglehetősen lényegre török a leírások, így az érdeklődő búvár nem vész el - más könyvek egy részénél tapasztaltakhoz hasonlóan - a számára esetenként felesleges részletekben. A szakszerűséget - legalábbis amennyire e téma iránt érdeklődőként meg tudom ítélni - az adja, hogy mind a szöveg, mind pedig a képek "érthetőek". Az "1000 Hal" között egyaránt megtalálhatóak az édesvizek-, a tengerek-, sőt, még az akváriumok lakói is, de a szerző szentelt egy fejezetet a tengeri emlősöknek, a delfineknek és a bálnáknak is.