Újabb szép könyvvel lepte meg a búvárokat az Alexandra Kiadó: megjelent Egidio Trainito Víz alatti csodák c. kötete. A szerzőt más, hasonló, merülőhelyeket bemutató könyvei kapcsán megismerhették a magyar olvasok. A szép, igényes kivitelű, keményfedeles, 300 oldalas könyvet lapozgatva, a színes fotográfiákat nézegetve könnyen elfogadja az olvasó, hogy jogosan adta a szerző "A világ legszebb búvárparadicsomai" alcímet. A könyvben összesen 58 merülőhelyről olvashatunk, melyeket az író a földkerekség minden pontjáról válogatta össze. A rengeteg színes fotó, a merülőhelyeket bemutató vázlatok, s a szöveges leírások biztosan felkeltik az érdeklődést a búvárparadicsomok felkeresésére és megismerésére. (Természetesen, ha egyéb feltételek is rendelkezésre állnak.) A merülőhelyek ismertetői olvasmányosak, bár előfordul, hogy a fordító (nyelvi lektor) nem a legsikeresebben birkózott meg az angol nyelvről magyarra történő átültetéssel. A képaláírásokat érdemes összevetni a szövegben szereplő vonatkozó mondatokkal, mert van néhány elírás. A könyv dicsérete és a szerző munkásságának elismerése mellett azonban szabad legyen néhány mondatnyi - nem bíráló, de gondolatébresztő - megjegyzést is tenni. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kötetben szereplő térségek a világon a legszebbek közé tartoznak. Az viszont már megkérdőjelezhető, hogy az egyes térségekben jelzett merülőhelyek a legszebbek-e. A szép, az egy egyéni (szubjektív) kategória, s valamiről a legszebb kimondása nagy bátorságot is igényel. Főleg olyan esetekben kell egy ilyen minősítéshez meglehetősen nagy önbizalom - jelen esetben ugye merülőhelykről van szó -, amikor nehezen összehasonlítható dolgokról van szó. Gondoljunk bele, melyik a szebb, az egykori tragédiát felidőző, törött árbocú hajóroncs, vagy egy, a végtelen kékségbe zuhanó sziklafal, esetleg egy üveghal rajokkal kitöltött üregben merülni? Ember (búvárember) legyen a talpán, aki biztos és helyes, igaz választ tud erre adni. (Szerintem, nem lehet.) Hiszen tudjuk, hogy a víz alatti világnak sokféle arca van, s az, hogy mikor, melyiket mutatja, részben szerencse kérdése, de a benyomások megszerzését számos objektív és szubjektív tényező is befolyásolja. A szerző nagy tudású, nagy tapasztalatú búvár - munkásságáról, életútjáról a könyvborítón egy rövid összeállítás olvasható -, azonban a "világ legszebb merülőhelyei" minősítésével kicsit a csalhatatlanság és tévedhetetlenség - biztosan állíthatom, hogy ezek, szigorú kivételtől eltekintve, nem emberi tulajdonságok - ingoványos talajára tévedt. Állításom alátámasztására, példaként említem meg, hogy sok magyar búvár van, akik jól ismerik a vörös-tengeri merülőhelyeket. Ezek közül a szerző a "legek" közé Carless-zátonyt, Erg Abu Ramada-t, Jackson zátonyt és Bluff Point-ot is felvette. Nos, úgy gondolom, hogy ezek a merülőhelyek híresek, jól ismertek, lehet, hogy egykoron nagyon szépek is voltak, de ma biztosan nem tartoznak a legszebbek közé. Így, a könyvből felkészülő búvárt akár csalódás is érheti, ha eljut egy ilyen "leg"-hez, s jó esetben is csak egy érdekes, közepesnél jobb helyen merülhet. Szerintem jobb lett volna, ha nincs alcíme a könyvnek.