2008. MÁJUS 16.

A búvár könyvespolcán a magyar nyelven megjelent köteteket sok félé módon csoportosíthatjuk. Rendezhetjük könyveinket a megjelenés időrendjében, betűrendben, vagy a szerzők neve szerint. Valószínűleg a jeges borzadály tölti el a könyvtári rendszerezés mindössze legelemibb ismereteivel bírókat is a következő javaslatom: a kötetek nagyságrend szerinti rendezése. Meg lehet ezen döbbenni, vagy fel lehet háborodni, sőt, a könyvgyűjtők közül történő kiátkozással megfenyegetni, de a nagyság szerinti csoportosítás, ha nem is szakszerű, de a könyvespolc hatékony megtöltését eredményezheti. (S bármennyire hihetetlen, esetenként a keresését is megkönnyíti.) Mielőtt a T. Olvasó elunja a nyilvánvalóan öncélúnak és kevésbé érdekesnek tűnő, a könyvrendezés mélységeibe való elmerülésemet és a hínáros szószövedékben való elakadásomat, e témát lezárom. Pontosabban, az előzőeket még két gondolattal kiegészítem. Az első az, hogy gyakori használat esetén talán a legcélszerűbb, ha köteteinket téma szerint csoportosítjuk. A második gondolat, pedig az, hogy egyik rendezési elv sem tökéletes - ha csak nincs a könyvekről egy szakszerű nyilvántartásunk -, de amennyiben valamelyik mellett döntöttünk, úgy másikra ne váltsunk, mert soha, semmit nem fogunk megtalálni.

A búvár könyvespolcán a - képzeletben, vagy valóságban - témák szerint csoportosított könyvek legkisebb csoportját a barlangi búvárkodásról szóló kötetek alkotják. Az összes - magyar nyelven megjelent - búvárkönyvből mindössze három olyan van, ami a barlangi búvárkodással foglalkozik. A 110 kötetből mindössze három. Pontosabban az a három, valójában csak kettő. Azért, mert Kessler Hubert-Mozsáry Gábor: Barlangok útjain, vizein (Mezőgazdasági Kiadó, 1985) könyvből a búvár részt a szerzője Föld alatti vizek mélyén címen, önálló kötetként 2002-ben újra megjelentette (Ráció Kiadó). A másik barlangi búvár tárgyú kötet Adamkó Péter-Hegedűs Gyula: 118 óra a barlang fogságában. A könyv alcíme: A 2002. január 26-31. közötti mentés az esztrámosi Rákóczi-barlangból. (Táltos Kiadó, 2003.)

A magyarországi víz alatti barlangkutatás hosszú története, az e területen elért eredmények tükrében a két mű kevésnek tűnik. Vitathatatlanul kevés, amivel kapcsolatban sokat nem lehet tenni, legfeljebb, ha valaki nagy levegőt vesz, bekapcsolja a számítógépét, s ír még egy-két, stb. ilyen témájú könyvet. (Téma, történet az biztosan lenne.) A helyzetet némileg javítja, hogy több más témakörbe sorolható könyvben találhatók olyan részek, melyek a barlangi búvárkodással foglalkoznak. Így - valószínűleg a további felsorolás teljes - Cousteau-Dumas: A csend világa, Hajdú László: Víz alatti titkok nyomában, Basta-Chambre-Miller: Békaemberek, Chambre Attila: Hét tenger búvárkalandjai, Rádai Ödön: Búvárkalandok, Z. Vince György: Ahol a cápa jár című könyveikben olvashatunk még rövidebb-hosszabb írásokat a barlangi merülésekről. Tovább színesíti a képet, s bővíti az irodalom listát a különféle barlangi búvár tárgyú kiadványok. (E témával részletesen foglalkoztam a BÚVÁRINFÓ 2008. februári számában, az írás Világhálós oldalunkon is elérhető.)

Mozsáry Gábor könyve a Kossuth-barlang, a Baradla-Alsóbarlang, Csarnóháza, tapolcai Tavas-barlang, Malom-tó, Milada, a Feneketlen Lednice és a Kecső-forrás víz alatti részeiben az Amphora KSC búvárai által 1969-76 között végrehajtott kutató-feltáró merüléseivel ismerteti meg az érdeklődőket. A kötetet a szerző feltette a Világhálóra, a Magyar Elektronikus Könyvtárba (MEK), tehát bárki nagyon könnyen elérheti. A könyv nem csak az adott időszak jelentős barlangi feltárásainak állít emléket, de napjaink víz alatti barlangkutató búvárai is sok hasznos ismeretet szerezhetnek a történetekből. A könyvet illusztráló jelentős számú fotó nagyon fontos kordokumentumnak minősül.

A másik barlangi búvár tárgyú könyv - Adamkó-Hegedüs: 118 óra a barlang fogságában - témáját tekintve egy egészen egyedül álló kötet, hiszen egy eredményes búvármentés történetét dolgozza fel. A szerzők sok évtizedes tapasztalattal rendelkező barlangászok, barlangi mentők, aki maguk is aktívan - irányítóként - részt vettek az esztrámosi Rákóczi-barlangban 2002. január 26-31. közötti mentésben. A könyvet - kicsit önkényesen - három fő részre osztom. Az első részében a szerzők részletesen bemutatják Esztrámos egyedülálló hegyét, környékét, történetét, lakóit, a természet csodáit, s természetesen a hegy barlangjait, és azok kutatástörténetét. A könyv második részeként - egy-egy fejezetben - a szerzők ismertetik a búvár csoport merülését, a balesetet és a riasztás történetét. A könyv harmadik része öt "fejezetben" beszéli el mentés öt napjának, a vasárnaptól csütörtökig tartó eseményeknek a történetét. Említettem már, hogy a könyv egyedülálló. Egyedül álló a történet, az eredmény, a sikeres mentés a hazai barlangi balesetek történetében, de számos hasonló külföldi eseménnyel összehasonlítva is. Szakirodalom, mivel mind a barlangot - környezetét - tudományos igénnyel mutatja be, ugyanakkor a szakember szemével és tudásával írnak a szerzők az összetett és bonyolult mentésről. A könyv harmadik része tényszerű riportkötet, mely egyúttal izgalmas, olvasmányos, és a tartalom az érzelmekre is hat. A könyvben található közel száz fénykép, rajz, térkép, ábra nem engedi, hogy az olvasót képzelete tévútra vezesse. Végezetül fontos megemlíteni, hogy a kötet két írója megelégszik az események dokumentálásával, és nem kalandozik el a következtetések, a tanácsadás, az ítélet kimondásának ingoványos talajára. A nagyon széles körű összefogással végrehajtott eredményes mentés egy igazi siker történet. Bizonyítja ezt az is, hogy az előszót az akkori Környezetvédelmi miniszter asszony, Kóródi Mária írta, és a könyv utolsó oldalán - jelképesen - Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök úrnak a sikeres mentést követően kiadott meleghangú közleménye olvasható.

A mentésnek, a sikertörténetnek, volt folytatása is. Ez azonban már egy másik történet, ami nem a búvár könyvespolcának témája. Valószínűleg - remélem nem túl sokára - egy következő írásban a sikertörténet utóélettel kapcsolatos gondolataimat is megosztom a T. Olvasóval.