Megjelent John Bantin: A búvárkodás kézikönyve című kötete, mely alcíme szerint egy "Útmutató a biztonságos, mégis izgalmas könnyűbúvárkodáshoz". A könyv - szerintem - a magyar nyelven eddig megjelent 111 kötet legnépesebb tematikus csoportjába, a módszertani búvárkönyvek közé tartozik. Ebben a csoportban eddig 43 vékonyabb-vastagabb könyvet helyezhetett a búvár a könyvespolcára. Amennyiben e jelentős mennyiségű könyvből elkülönítjük a búvároktatási rendszerek tankönyveit, akkor is Bantin kézikönyve sorrendben a 11., így akarva-akaratlanul is összehasonlíthatja a T. Olvasó a korábban megjelentekkel. A kisalakú (A/5 méret), puhafedeles, kedvező árfekvésű könyv 192 oldalon ismerteti meg az olvasót a búvárkodás legfontosabb ismereteivel. Pontosabban, az első 110 oldal tartalmaz búvárismereteket, míg a további 80 oldalon inkább felvillantja a szerző a speciális merülések lehetőségeit, felszereléseit, a környezet és víz alatti világ védelmének alapfogalmait, az egészség és testkultúra vonatkozó kérdéseit. Az utolsó - közel 30 oldalas rész - a "Hová menjünk merülni?" címet viseli, melyben Bantin kísérletet tesz a világ híres, vagy érdekes merülőhelyeinek bemutatására. A könyv felépítése áttekinthető, mivel az egyes témákat egy helyen tárgyalja, ezzel megkönnyíti egy adott téma keresését. (Az elmúlt évtizedben divatossá vált a "minden fejezetben minden témából feldolgozunk egy részletet" szerkezet, mely - szerintem - nem könnyíti meg az ismeretek átadását-átvételét, s kimondottan megnehezíti ismeretfelfrissítéskor a keresést.) Külön örömömre szolgált, hogy a szerző a búvárkodás történetének is egy érdekes fejezetet szentelt. A búvárismereteket bemutató fejezetek viszonylagos rövidségük ellenére - általában 2 oldal terjedelem jut egy-egy felszereléscsoportra, témára - tartalmasak és korszerűek. Szinte minden témánál az alapvető, lényegi ismertek mellett - keretes írásokban - kapcsolódó, kevéssé ismert érdekességek, ötletek is olvashatók. A könyv nyelvezete a korábban megjelent módszertani könyvekhez képest - tisztelet a kivételnek - lényegesen jobb, érződik, hogy a szaklektor igyekezett a búvárszaknyelv kifejezéseinek használatára. Ez azonban csak részben sikerült, örömöm akkor lenne teljes, ha azokat a búvár szakkifejezéseket, melyeknek van magyar megfelelője, azokat is mind anyanyelvünkön olvashatnám a kötetben. A mondatok szerkezete helyenként bonyolult - ez a szövegértést nehezíti -, mely az eredeti szöveghez való túlzott ragaszkodásról, az ún. tükörfordításról tanúskodik. A szerző - szerkesztő - figyelmet fordított arra, hogy minden oldalon legyen legalább egy - gyakran kettő, három - színes fotó. Ez a törekvés jól szolgálhatja és segítheti a szöveg megértését, az ismeretek rögzítését, mely akkor valósulhat meg, ha jók a felvételek, azokkal összhangban vannak a képaláírások. A kötetben szereplő képek fotós szempontból - már amennyire nekem illendő ilyen kérdésben véleményt alkotnom, mint nem gyakorló búvárfotográfusnak - megfelelőek. Szakmai szempontból viszont nagyon sok hibás fotó van a könyvben. Több tucat szabálytalan, vagy hiányos felszerelésű búvárt, felszerelését helytelenül viselő merülőt ábrázolnak a képek. Ez pedig - szerintem - komoly hiba, mivel az olvasónak azt sugallja, hogy lehet úgy is viselni, használni, elrendezni, stb., hiszen egy módszertani könyvben lévő képen látta. John Bantin: A búvárkodás kézikönyvét észrevételeim ellenére ajánlom a T. Olvasónak, figyelmét felhívva, hogy a megfelelő tartalmú szöveg mellett előfordul, hogy hibás képeket talál!