Március 15-e Nemzeti Ünnepünk, az 1848-as forradalom, majd azt követő szabadságharc emléknapja. Március 15-e történelmünkben jelképpé is vált, nemzetünk szabadságszeretetét, a szabadság utáni vágyát is kifejezi. Ennek a napnak a története jól ismert - legalábbis mindenki számára annak kellene lennie -, ezért csak néhány szóval, névvel és helyszínnel emlékeztetünk a jeles eseményekre: Pilvax, márciusi ifjak, Petőfi, Nemzeti dal, Jókai, Vasvári, Irinyi, 12 pont, Egyetem, Hatvani (Szép) utca, Landerer és Heckenast nyomdája, Nemzeti Múzeum, Városháza, Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmány, Vár, Helytartótanács, Táncsics kiszabadítása, Bánk Bán, Nemzeti Színház…

Nemzeti történelmünk e dicső napjának több eseménye kapcsolódik a sajtóhoz, a sajtószabadság kivívásához. Érthető tehát, hogy akik elhatározták, hogy az esztendő egy napját a magyar sajtó ünnepévé kell nyilvánítani, azok választása március 15-ére esett. Tették ezt azért, mert 1848-ban, e napon nyomtattak először cenzúrától mentesen szabad sajtótermékeket, a 12 pontot és a Nemzeti dalt… A Magyar Sajtó Napja alkalmából illendőnek tartom, tartjuk, hogy röviden megemlékezzünk a hazai búvársajtó történetéről.

Úgy tudom, úgy tudjuk, hogy magyar újságokban már az 1800-as évek első harmadában jelentek meg tudósítások búvárokról. Az eddig fellelt első írás - Csepregi Oszkár és Csepregi Klára kutatásai szerint - a Fillértár című folyóiratban jelent meg 1834-ben, Petrichevich Lázár tollából, az Al-Duna orsovai szakaszának szabályozása során végzett búvármunkákról. Ettől a cikktől számítva, az első búvárújság megjelenéséig nagyon sokáig, mintegy 130 évig kellett várni… E hosszú idő alatt is természetesen jelentek meg a magyar lapokban búvár tárgyú érdekes, sőt szórakoztató, de szakmai szempontból is komoly értéket képező írások. Ez utóbbiak között említést kell tenni a Magyar Adria Társaság által 1911-től kiadott A tenger című közlönyében megjelenő, Mladiata János A. főkapitány által jegyzett búvárokkal, búvárkodással kapcsolatos tanulmányokról.

Magyarországon az 1950-es évek közepétől számítjuk a könnyűbúvárkodás kezdetét. A követő évtizedben az egyre több lelkes, kedvtelési búvár érdeklődése hozhatta létre az első - igaz, tiszavirág életű - búvárújságot, a Szigonyt. A lap 1962-ben jelent meg a TIT Központi Víz alatti Kutató Szakkörének gondozásában, de sajnos csak egy kiadást élt meg… Az MTS, a BTSZ és az MHS egyeztetése alapján 1968. január 1-től működött a Magyar Könnyűbúvár Szövetség (MKBSZ), mely feladata volt az MHS és a polgári klubok versenysportjának és szakmai irányítására. Az MKBSZ a következő évben útjára indította a Könnyűbúvár értesítőt, melynek összesen 16 (?) száma jelent meg 1967-ig (?). Ez időszaki kiadvány - a Szövetség körlevélnek nevezte és belső tájékoztatásra szánta - megjelent példányai közül jó néhány érdekes és értékes tartalommal bírt. A kiadvány első 12 számát Násfay Béla, a későbbieket néhai Szabó Dezső, illetve Czakó László szerkesztette. Ezekben az években a hazai sajtóban gyakori téma volt a búvárkodás, cikkek jelentek meg a magyarországi és külhoni legkülönfélébb búvár érdekességekről, újdonságokról, eseményekről. Az első - jogi értelemben is - újságnak minősülő búvárfolyóirat a Búvárharang volt. A lap próbaszáma 1989-ben jelent meg a Poseidon Sportegyesület kiadásában, a népes szerkesztőbizottságot Maróthy László irányította. A Búvárharang tartalmában és külső megjelenésével is megfelelt egy búvárújsággal szemben támasztható követelményeknek. Az újság egyre érdekesebb és tartalmasabb lett, sajnos a lap kiadása - a terjesztése kapcsán kialakuló anyagi okok miatt - 1993-ban megszűnt. Egy évvel később 1994 decemberében, több mint 15 évvel ezelőtt indult útjára lapunk, a Búvárinfó. A hazai sajtó egyre szélesedő világában az elmúlt két évtizedben a búvárkodás gyakori téma volt, több „vizes” sportmagazinnak volt hosszabb-rövidebb ideig búvárrovata is. (Érdekesség, hogy napjainkban ún. időszaki kiadványok - ide tartoznak a lapengedéllyel rendelkező napilapoktól kezdve, a havi lapokon át az évente legalább egy példányt megjelentető kiadványok - száma közel 3000.) Ugyanakkor sajnálattal kel megállapítani, hogy a nem sportmagazin jellegű lapokban a búvár téma többnyire csak balesetek, vagy bulvár jellegű hírek esetén éri el a szerkesztők ingerküszöbét. (No, meg még esetenként olvashatók ún. PR jellegű cikkek is.) Az 1990-es években hosszabb-rövidebb ideig megjelent még két ingyenes búvárújság a Merülésvezető és a színes Sea Watch Magazin. Idén ünnepli 10. születésnapját az első magyar színes, búvármagazin, a Jaguár Kiadó gondozásában megjelenő Submarine. (Szerkesztőségünk gratulál az évfordulóhoz!) A negyedévente megjelenő szép kiállítású, igényes tartalmú újság főszerkesztője Herold István, akinek korábban munkáját szerkesztőként segítette Násfay Béla is. Napjainkban egyre jelentősebb helyet foglalnak el a tájékoztatásban az elektronikus hírportálok. Népszerű és nagylátogatottságú búvárportál a divecenter.hu, amely a szakhírek, írások mellett különféle szolgáltatásokat és több tematikus fórumot is biztosít látogatóinak. (Azoknak, akik magyarországi búvársajtó történetével részletesebben meg akarnak ismerkedni, ajánlom a magyarbuvar.hu vonatkozó részeit.)

S a Magyar Sajtó Napja alkalmából, a magyarországi búvárlapok történetét áttekintő írásunk végére értünk. Viszonylag hosszan értekeztünk a témáról, befejezésül álljon itt egy - igaz, nem napjainkban megfogalmazott - gondolat, egy vélemény az újságról, az újságírói munkáról:

Szeretném, hogy az újság „…a nemzet életének hű tükre legyen, … és szabad teret nyisson az észnek, értelemnek, jóakaratnak… előkészítsék a napnak nagy kérdéseit, … mit és miként.”  … „Annyit mindenesetre nagy önérzettel bátrán elmondhatunk, miképpen szennyes érdekek vezetni soha nem fognak, meggyőződésünk nem lesz eladó!”

(Megjelent a Pesti Hírlap 1841. január 2-i, első számában,
részlet a szerkesztő, Kossuth Lajos beköszöntőjéből.)