ELTÁVOZOTT KÖRÜNKBŐL HORVÁTH GYŐZŐ

2017. AUGUSZTUS 14.

Szomorú hír: ismét egy régi könnyűbúvártól, Horváth Győzőtől kell búcsút vennünk. Mivel az 1960-as évektől nagyon aktív egyénisége volt a hazai búváréletnek, így életútjának még a legfontosabb állomásait is nehéz összefoglalni…

Már a búvárkodásának az első éveiben bekapcsolódott a víz alatti barlangok felfedezésébe. Merült számos hazai barlangban, de romániai búvárok meghívására az Izbindis-forrásbarlang feltárásában is részt vett alkalmilag. Az évtized végétől – pontosan 1967-től – az általa irányított VMTE Nautilus Könnyűbúvár Szakosztály hivatalos kutatási engedély alapján kezdte meg – pontosabb talán a folytatta kifejezés – a Tapolcai-Tavas-barlang tervszerű kutatását. E barlang feltárásában-térképezésében érték el a Nautilus búvárai a legjelentősebb eredményeiket. A Tavas-barlang mellett Észak-Magyarországon, a Baradla-Alsó-barlangban is tervszerű és eredményes kutatásokat végzett vezetésével a Nautilus Szakosztály.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat keretében 1977-ben polgári búvárklubok, az Amphora KSC, FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály és Horváth Győző általee irányított a VMTE Nautilus Könnyűbúvár Szakosztály létrehozta a Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot (később Szakosztályt). Ez a szervezet évtizedekig a hazai víz alatti barlangkutatásban kiemelkedő szerepet játszott, melyben az önálló csoportok vezetőinek – így Győzőnek is – jelentős szerepe volt.

Ugyanakkor nem csak az örök éjszaka birodalmának vizeinek titkai vonzották, amikor módja és lehetősége volt a közeli és távolabbi tengerekben is szívesen merült, illetve vezette oda búvárait…

Vonzódott a különleges kihívások iránt, így még 1968-ban búváraival megkezdte - Dr. Búza Péter várostörténész szakmai irányítása mellett - az egykori Füvészkert tavát tápláló Illés forrás kútjának feltárását. A munkálataik jóval később is folytatódtak, de csak 1991 augusztusában avatták fel a több évszázados történetű Illés-kút rekonstrukcióját.

Egy egészen egyedülálló vállalkozásban is részt vett az 1980-as évek közepén. Az MHSZ Ganz-Mávag Búvár Klub és a VM Nautilus Könnyűbúvár Szakosztály búvárai – elsősorban néhai Bobák Ferenc, Horváth Győző és Ivanics István – közel két évi tervezés és kivitelezés után elkészítette a VM-GM nevű nedves tengeralattjárót. A merülőhajó hazai próbái után az Adrián is mintegy 40 méter mélységbe merült le. Az egészen egyedülálló kísérletről film is készült, mely a hazai búvárkodást volt hivatott népszerűsíteni.

A Nautilus Szakosztály irányításával a kezdetektől, majd az 1990-es évektől saját vállalkozásával rendszeresen végzett búvármunkákat.

Az elmúlt évtizedben komoly és kitartó gyűjtője lett a régi búvárfelszereléseknek, technikai eszközöknek. Ugyanakkor nem elégedett meg a tárgyak birtoklásával, azokat felújította, működőképessé tette. Gazdag gyűjteményét szívesen mutatta be, sőt segítette, hogy azokat ki is próbálják. Az elmúlt években szervezett Retro Búvárfelszerelések találkozóinak sztárja, az általa működőképessé tett és a rendezvényen kipróbálható, az 1920-as években készült réz búvársisak és a hozzá tartozó kézi hajtású pumpa volt. A gyűjteménye, munkássága rangos szakmai elismerésben is részesült: a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér Megyei Szervezete az elmúlt év októberében a katonabúvárkodás tárgyi emlékeinek felkutatása és megőrzése terén végzett munkásságáért Horváth Győzőnek emléklappal fejezte ki köszönetét…

Életében a kihívások elől nem hátrált meg és feladatait sikeresen oldotta meg. Sajnos azonban a betegsége erősebbnek bizonyult nála… Nyugodj békében Győző!

Kollár K. Attila