RÉGI MAGYAR LÉGZŐKÉSZÜLÉK

2018. OKTÓBER 30.

188 évvel ezelőtt, 1830. október 30-án mutatta be Kőszeghi-Martony Károly (1783-1848) katonatiszt, hadmérnök, jeles tudós az általa kifejlesztett acélpalackos, sűrített levegős légzőkészüléket egy magas rangú katonatisztekből álló bizottságnak.

A magyar feltaláló légtartálya egy hátra erősíthető, 6 liter űrtartalmú acélpalack volt, mely mintegy 20 atmoszféra nyomású levegőt tárolt. A levegő egy hajlékony csővezetéken jutott el az un. angol szelep megnyitása után a használó fején lévő, kecskebőrből készült, kámzsaszerű sisakba. A katonai bizottság megállapította, hogy a szerkezet jól használható és akár 30 percig is biztosítja a levegőellátást.

Kőszeghi találmányát igaz, nem búvároknak tervezte, hanem a felszínen, gáz esetén használható un. friss levegős légzőkészüléknek. Ugyanakkor a találmány egyes technikai elemei jelentősen hozzájárultak a víz alatti levegőellátó rendszerek fejlesztéséhez. (Tudomásunk szerint a sűrített levegős légzőkészülék rekonstruált modellje a Budapesti Tűzoltómúzeumban látható – Szerk. megjegyzése) A feltaláló más területeken is maradandót alkotott. A franzenfesti vár mélyépítési munkálatainak irányítása kapcsán a földnyomás kutatási eredményeinek ismertetésével egy évszázaddal előzte meg az e területen tevékenykedő talajmechanikai kutatókat. Nevéhez fűződik még a mozgó tábori konyha, a gulyáságyú feltalálása is. Érdemeit a Magyar Tudományos Akadémia 1848-ban levelező tagság felajánlásával ismerte el, de röviddel ezután megbetegedett és elhunyt. Kőszeghi-Mártony Károly emlékének állít emléket – lenti képünk – soproni szülőházán, a Cézár-házon (Caesar-Ház) lévő márvány emléktáblája.


Szerkesztőségi összeállítás