Búvárinfó

Micsoda? Igen, „Az időjárási horizont vertikálisan manifesztálódik.” Népiesen, a csak egyszerűbben értőknek: „Esik az eső”. Miért ez a nagyon hivatalos meteorológiai szakfogalmazás? Kis türelmet kérek, megmagyarázom. (Legalábbis kísérletet teszek rá.)

Nos, valamikor régen, ifjúkoromban úgy tartották, hogy az időjárás változását megbízhatóan jelzi az uborkásüvegbe zárt béka: amennyiben az üvegben álló létra felső fokaira kapaszkodik, akkor kellemes, szép idő várható. Arról viszont nincs tudomásom, hogy bárki is tartott volna ilyen „előrejelző rendszert” otthonában (vajon miért nem?), az viszont biztos, hogy abban az időben is gyakorta nem találták el a meteorológusok az elkövetkezendő napok időjárását. (Miután közismertekké váltak a békaemberek, – magukat humorosnak tartó – karikaturisták e gyakori vicctéma illusztrálásaként az üvegbe zárt béka helyére békaembert rajzoltak. Nagyon viccesek voltak!) Az évek múlásával a technika fejlődött, jöttek érdekesebbnél-érdekesebb, drágábbnál-drágább berendezések, számítógépek, műholdak, s ki tudja miféle ketyerék, egy viszont változatlan maradt. Nevezetesen az, hogy a népi időjárás megfigyelésekre hagyatkozva legalább olyan eredményesen jósolhatja meg a következő napok időjárását az arra kíváncsi egyén, mintha bármilyen nagynevű intézmény előrejelzését tanulmányozza. Tisztelet a kivételes eseteknek, amikor talál a „prognózis”, persze ebben az is közrejátszhat, hogy tévedni emberi, bocsánat meteorológiai dolog…

A közeli napokban az időjárás előrejelzés új útjairól egy érdekes MTI hírt olvastam. (Nem dicsekvés, sem az olvasás, sem pedig, hogy figyelemmel kísérem az MTI híradásait.) „A cápákat a jövőben élő hurrikán-előrejelzőként is bevethetnénk – jutott erre az eredményre az Aberdeeni Egyetem skót kutatója, Lauren Smith. Nyomáskamrás kísérleteiben a macskacápák nagyon érzékenyen reagáltak a légnyomás változásaira – a közelgő forgószeleknél a mélyebb vizekbe húzódnak vissza. A cápák az oldalvonalszervük révén érzékelik a nyomáskülönbségeket, az elektromágneses mezőket és a hőmérséklet változását.”

A hírt kétszer is elolvastam. Könnyen képzelek el dolgokat, ezért szemeim előtt megjelent a nappalinkban egy uborkásüvegbe zárt béka helyett egy medencében úszó cápa pár… (Megnéztem a kezem ügyében lévő üveget, hogy még mennyi maradt benne, s lázasan tanulmányoztam cigarettás dobozom apró betűs feliratait, hogy véletlenül nem tett-e a gyártó a megszokott adalékokon kívül valami új „reptetőszert” is a füstölgő rudacskákba. Miután meggyőződtem arról, hogy az üveg még (!) bontatlan (sajnos, tudom, hibáztam), a felirat pedig új szavakat nem tartalmaz, némileg megnyugodtam. Megnyugodtam, elsősorban a magam állapotát tekintve. A cápákra gondolva már nem voltam olyan nyugodt, mert amennyiben Smith tudós elgondolását meg is akarják valósítani, az biztos nem a cápák védelmét, kipusztulóban lévő egyes fajainak megmentését jelenti. Sőt, túlélésük esélyeit egy újabb emberi beavatkozás fogja rontani. (Amennyiben populáris lennék, akkor az ilyen előrejelzés költségeiről is elmélkednék, de nem fárasztom most sem a T. Olvasót, sem pedig magamat ezzel. Pedig tudnám… Említettem, jó a képzelőerőm.) Ezek után kimentem a kertbe, s megnéztem a lapos kő állományunkat. (Nem dicsekvésből írtam, hogy van kertünk, ez tény.) Megnyugodtam, találtam elég pattintásra-csiszolásra alkalmas darabot. Azért végeztem egy gyors leltárt, mert amennyiben a tudomány, legalább is Smith kutató a cápáktól vár időjárás előrejelzést, akkor lehet, hogy rövidesen mindennapi betevőnk megszerzéséhez szükségünk lehet kőhegyű lándzsára, nyílvesszőre, baltára. (Nem lehetne azért fémhegyű?) A cápás kísérlet híre, az elképzelt új módszer azonban nem csak e tengeri állatok védelme szempontjából keserített el, de azért is, mert az irányvétel szerint a ma felnövő generáció sem alapozhat megbízhatóbb előrejelzésekre, mint mi… Írásomat alapvetően viccesnek szántam, s nem a tudományos kutatások ellen írtam. Amennyiben a T. Olvasó nem tartotta elég humorosnak (pedig annak szántam) az eddigieket, akkor – remélem – egy viccel mosolyt fakaszthatok arcára, mert napjainkban erre nem sok okunk van. (Persze röhögni gyakran lehet!):