Búvárinfó

Szilveszter, december 31-e az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől. Valószínűleg ezzel a nyitó mondattal semmi újdonságot nem mondtam, de nézze el ezt nekem a T. Olvasó, valahogy el kell kezdeni az írást. (Tudják a kályha…) Az esztendő utolsó napja I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. (Lehet, hogy ez a mondat pedig túl kalendáriumosra sikerült, de a közszolgálatiság, az ismeretbővítés jegyében született.) Szilveszter vidám napjáról nekem eszembe jut Petőfi az Apostolban megrajzolt tragikus sorsú főhőse. (Érdekes, móka, vidámság, önfeledt ünneplés, s szegénység, nyomor, csalódás, tragikus vég. Tán nagy költőnk azért választotta hősének a Szilveszter nevet - lévén ő is rossz hangulatban volt a mű megírásakor - hogy ezeket a hangulati ellentéteket kiemelje.) Mielőtt a sötétebb gondolatok felelevenítésével elrontanám a T. Olvasó kedvét, visszatérek mondanivalóm vidámabb részére. Szilveszter a mulatságok napja, általában mindenki komolyan készül az ünneplésre, s sokkal jobban, mint az év bármely szórakoztató programjára. A nagy és komoly készülődés, szervezkedés azonban sokaknak nem jön be, s a szilveszteri bulik nem legsikeresebb, legemlékezetesebb események közé szoktak tartozni. (Láthatja a T. Olvasó, sikerült átváltanom a sötétebb gondolatból egy sokkal vidámabba! Érzem, e sorok körmölésekor - billentyűzgetésekor - igazán eluralkodtak rajtam a pozitív gondolatok. Körbeölelnek a lágy téli szellők - ez lehet képzavar, hiszen a szellőt általában tavasszal emlegetjük, s nem is igaz, mert kint dühöng szél, kérdés mikor dönti házunkra az előtte álló, közel 15 méterre magasodó fenyőfát - s szebbnél szebb gondolatokat rovok a képernyőre.) Természetesen kívánom, hogy idén minden másképpen legyen, s ez az óesztendő búcsúztató legyen az évtized bulija.

A szilveszteri szórakozáshoz természetesen hozzátartozik a koccintgatás, mint általában minden ünnephez. Igaz, az óesztendő búcsúztatáskor gyakrabban emelgetjük a poharakat, esetleg üvegeket. Nincs ezzel semmi baj, a jókedvhez hozzátartozhat az ital, csak arra kell figyelni, hogy nehogy idejekorán a Vad Fruttik dalában szereplő történet részesei legyünk…

Ettől függetlenül koccintani pedig kell jeles napokon, s ha ez éppen szilveszter, akkor pedig különösen, s napjainkban úgy szokás, hogy pezsgővel teli poharakat emelgetünk. (Nem volt ez mindig így itthon, az 1950-60-as években a pezsgő ritka ital volt még Szilveszterkor is, sőt még habzóbort sem bontott minden társaság éjfélkor.) Az óesztendő búcsúztató, az új év köszöntő koccintáskor még azok is feláldozzák magukat és kortyolnak a pezsgőből akik nem kedvelik ezt az italt, legfeljebb kikeverik a buborékokat. Talán nem marasztal el és nem neheztel meg a T. Olvasó, ha egy kicsit elidőzök a pezsgőnél. A pezsgő a bornak olyan fajtája, amelynél a bor második érése magában a palackban megy végbe. A habzóbor a pezsgőt utánzó ital, amelyben mesterségesen elnyeletett ásványi szénsav van.
Az első pezsgőt 1670-1715 között, a hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője dom. Pierre Perignon készítette, úgy hogy parafa dugóval zárta le az üveget, amelyet viaszba mártott drótkengyellel erősített rá. Sokáig titokban tartották a készítés folyamatát, ennek ellenére azonban a 18. században már sokfelé ismeretes volt, és a 19. században már Európa-szerte készítettek pezsgőt. Magyarországon az első pezsgőgyárat 1825-ben, Pozsonyban Hubert J. E. alapította, - más források szerint Esch és Tsa volt az első -, majd a pécsi Littke (1876) következett. Az 1880-as évektől pedig a budafoki Törley (1882) cég foglalkozott pezsgőgyártással.

Illendő volt szólni a szilveszteri főitalról, ami a búvárok körében is kedvelt. Különösen azért, mert víz alatt is fogyasztható, lévén a szénsav megkönnyíti az ital távozását az üvegből. (Félreértés ne essék, én nem azt mondom, sugallom ezzel, hogy bármely búvár pezsgőt igyon a víz alatt, hiszen az alkohol fogyasztása tilos merülés előtt, s alatt is! Ez inkább csak egy elvi lehetőség, vagy… de nem bonyolódok a kérdésbe.) Maradjunk a merülésnél és a búvárszabályok szerinti pezsgőzésnél! Két megoldás lehetséges. Az első az, hogy a búvárok magukkal viszik a merülésre a pezsgőt, s a felszínre jövetel után, a parton fogyasztják el. A másik megoldás az, hogy alkoholmentes, un. gyermekpezsgőt, vagy gyümölcspezsgőt visznek magukkal, s megkísérlik a víz alatt elfogyasztani. (Nos, mi az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztályban mind a két lehetőséggel éltünk régebben. Nem szeretném ismételni magam, korábban már írtam erről, így csak megemlítem, hogy több alkalommal is a Molnár János-barlangban töltöttük a szilveszteri óramutató együttállást, s a magunkkal vitt pezsgőt már az új esztendőben, a Malomtóban állva fogyasztottuk el. Pohárként a maszkunk szolgált… Nem dicsekvésként mondom, de nekem akkortájt egy Nemrod típusú panoráma maszkom volt, ezért a töltéskor a sor végére kerültem, hisz a meglehetősen nagy űrtartalmú felszerelés az üveg tartalmának javát befogadta volna. Később rendszeresen december 31-e délelőttjén tartottuk a szilveszteri merüléseket tavakban, ilyenkor a gyermekpezsgők egészítették ki a búvárfelszereléseinket. Aki még nem próbálta, annak mondom, izgalmas a víz alatti - hangsúlyozottan - alkoholmentes pezsgőzés. Jó tanács: Lehetőleg igyál elsőnek, vagy másodiknak, mert hígul az üveg tartalma. Végezetül megemlítem, hogy lehet, hogy lesznek olyanok, akik azt terjesztik, hogy tudják, vagy látták, hogy én alkoholtartalmú ital fogyasztottam víz alatt, azok véleményének ne higgyen a T. Olvasó!)

Nem lesz egyszerű dolguk a magukra adó búvároknak, ha idén Szilveszterkor valami különleges pezsgőt kívánnak magukkal vinni az éjféli merülésre. Pontosabban nem biztos, hogy tudnak vetélkedni a finn-svéd búvárokkal a pezsgő különlegesség vonatkozásában. Miért? Korábban már írtunk róla, becslések szerint úgy 230 éves - ráadásul mesés ízű és értékű!!! - pezsgőt tartalmazó üvegeket találtak a balti-tengeri Aland (Aland) szigeteknél 50 méter körüli mélységben.
Azért, ha van kihívás, arra lehet felelni! A Balti-tengerben talált pezsgők egy-egy palackja akár 50 ezer eurót (hozzávetőleg 14 millió forintot) érhet a szakértők véleménye szerint. Nos, ezek a palackok vitathatatlanul nagyon drágák, ugyanakkor nem szállhatnak versenybe az elmúlt esztendő legdrágább pezsgőivel. Igaz, van azok között is mindössze 3-4 millió forintért beszerezhető különleges buborékos ital, de a legdrágább - volt 2009-ben - az 52 millió forintot érő pezsgő. (Fontos figyelmeztetés, amit nem elrejtve és apró betűkkel írok: Reklamációt nem fogadunk, fogadok el az euró, US dollár, font, stb. és a forint árfolyamváltozásai miatti esetleges ármódosulások miatt. Ez a T. Vásárló kockázata!)
S még egy fontos dolog! A pezsgőspalack kinyitása nem egyszerű feladat, főleg úgy hogy időben, csendben, kifutásmentesen jussunk a nedűhöz. Amennyiben a T. Olvasó ad magára, itt elolvashatja és megnézheti, a hogyan kell elegánsan pezsgőt bontani.

Megjegyzem, hogy a látványos, elegáns pezsgőnyitással történő megismerkedést azért is fontosnak tartom, mert biztonságos. Legalább is a búvárok számára biztonságos, pontosabban a szabályok maradéktalan betartását biztosítja. Amennyiben minden búvár a jövőben a videón látott módszert fogja alkalmazni, garantált, hogy víz alatt egy korty buborékos italt sem fog elfogyasztani. (Javaslom, hogy az új pezsgőspalack bontási technikának kipróbálásához, vagy gyakorlásához ne Pernod-Ricard Perrier-Jouet-t, vagy az olcsóbb, a hazai kereskedelmi forgalomban is kapható (?)1,5 literes palackú Ruinart Exclusive-t válasszam mivel az előző 9,5 millió, az utóbbi igaz mindössze 350.000.- forint.)

Szilveszterhez számos babona, népi szokás is kapcsolódik.

Persze az idők változásával ezek a szokások is változnak, például manapság már nem divat gombócba gyúrt férfinévvel kikémlelni a leendő férj nevét. A szilveszteri hagyományok közül talán a legmaradandóbb a zajkeltés szokása. Úgy tartották a régiek, hogy a zajongással, hangoskodással el lehet üldözni a gonosz és rossz szellemeket, távol lehet tartani a háztól az ártó és rossz szellemeket, s persze el lehet üldözni az óesztendőt is. A zajkeltés szokása megmaradt, az eszközei azonban jelentősen változtak: a régi kereplőt, csengettyűt felváltotta a papírtrombita, az anyós nyelv és különféle műanyag sípok-kürtök. Sajnos napjainkra ezek a modern zajongó szerkezetek mellett megjelent, sőt átvette helyüket a petárdázás (hivatalos nevén a házi tűzijáték). A petárdázás nem csak a kapatos, s magukról megfeledkezett, esetenként az önkontrolljukat vesztett használóikra veszélyes, de a vételen környezetükre is, amit a szilveszter éjszakai súlyos petárda balesetek bizonyítanak. Nagyobb baj, hogy az éjszakai folyamatos durrogtatás-villogtatás megrémiszti a házi kedvenceket, s félelmükben számtalan kutyus és cicus menekül el otthonából, szaporítva az amúgy is telített állatmenhelyeket sanyarú sorsú lakóinak számát. Rosszabb esetben kóbor jószágokká, vagy gépjárművek áldozataivá válnak. S a vidám éjszaka sötét, szomorú napokat hoz szerető gazdáiknak.

Szilveszter éjszaka a fogadalmak ideje is. Sokan - némi alkohol hatására is - tesznek bátor és nagy ívű ígéreteket, melyekre aztán az újesztendő első napfelkeltéje után már nem is biztos, hogy emlékeznek. A tapasztalatok szerint nevezhetjük szilveszter éjszakáját a be nem tartott fogadalmak éjszakájának is. Azoknak, akik mégis csak akarnak fogadalmat tenni, azoknak ajánlható, hogy olyan dolgot ígérjenek, amit legalább az újév első napján meg tudnak tartani.

Szilveszter, pezsgő, búvárok. Idén is sok száz magyar búvár kel útra messzi tájak érdekes vizei mellé, hogy kellemes környezetben töltsék a szilvesztert. Közülük is biztos sokan fogják az éjfélt a helyi víz alatti világ felfedezésével tölteni. Éjfélkor itthon minden jóravaló magyar ember meghallgatja - elénekli - a Himnuszt. Azok, akik határainktól távol töltik a Szilvesztert, itt hallgathatják meg nemzeti imánkat…

Egészségben, eredményekben és biztonságos merülésekben gazdag újesztendőt kívánok Szerkesztőségünk nevében is: