Búvárinfó

Napjainkban mindenki és mindenben versenyben áll. Igen, ilyenné vált a korszellem. Nem kívánok belebonyolódni, hogy ez jó, vagy rossz, hiszen nem ez írásom témája. Annyit azért szabad legyen még e kérdéssel kapcsolatban megjegyeznem, hogy a versengés jó és fontos, mindaddig, amíg az egyes tevékenységek nem kizárólag csak erről szólnak, s a cél nem a verseny megnyerése, hanem a másik legyőzése, sőt, inkább a tönkretétele, elpusztítása. Ezek szerint tehát – ez az én véleményem – a versengésből egyaránt származhatnak nagyon hasznos és sajnos akár nagyon káros, sőt torz, szörnyű dolgok.

Amennyiben elfogadjuk (esetleg kényszerűen tudomásul vesszük), hogy napjainkban a verseny szinte „életelem”, akkor nem kell csodálkozni, hogy a divattervezők is versengenek egymással. Ez nem különös, mert a „verseny a világ” életszemlélet kialakulása előtt is ez a szakma a versengésre épült, ki milyen ruhakölteménnyel tudja elkápráztatni a közönséget, köztük a kritikusokat, a megrendelőket, s természetesen nem utolsó sorban a fogyasztóikat, akik majd azokat viselik, de legalább is megvásárolják. S természetesen napjainkban – amit a negyedik hatalmi ág, a média után médiavilágnak is szoktak emlegetni – a divattervezőknek e meghatározó „fogyasztókat” is ki kell szolgálniuk. Ki kell szolgálni a médiát, mert a világháló segítségével pillanatokon belül a véleményük behálózhatja a Földet, egyik óráról a másikra ismeretlenek az egekbe röppenthetik, míg másokat csúcsokról a mélybe taszíthatnak „mértékadó és vélemény formáló” állásfoglalásukkal…

Beszéltem már divattervezőkről, így – ha közvetve is – de érintettem a színes selymeket. S a divatbemutatók nem képzelhetők el szép leányok nélkül, akik kecses – de legalább is a kifutón történő mozgásukat megtervező véleménye szerint kecses – mozdulataikkal hangsúlyozzák a „színes selymek” káprázatát. Nos úgy tűnik, haladok előre a címben szereplő fogalmak során, de két dologra még – az eredetileg bevezetőnek szánt, de elismerem, hosszúra nyúlt részben – nem adtam választ. Az egyik az, hogy mit is keres egy búvár világhálós oldalon e téma, s miért nem beszélek a címben szereplő „víz alatt”-ról. Valószínűleg, ha az utóbbira válasz adok, akkor az elsőt sem kell majd túlzottan magyarázni…

A búvár, a víz alatt előtt azonban még röviden vissza kell kanyarodnom a divatbemutatók versengő világához. Napjainkban nem elég, ha a tervező színesebbnél-színesebb selymekből megálmodott viselhető, vagy viselhetetlen ruhakölteményeibe öltöztet csinosabbnál csinosabb, kecses mozgású leányokat, akkor még csak egy marad a megszámlálhatatlan bemutatók között az ő rendezvénye. Kell még ehhez valami „ütős”, ami elkápráztatja, vagy megdöbbenti a médiát, hogy világgá kürtölje a csodát. (Ehhez ma már nem elég egy finomságokkal és különlegességekkel roskadásig megrakott asztalokkal „befejezett” fogadás, vagy néhány neves-jeles személy részvétele.) Pont ezért kiemelten fontos lehet a helyszín, ahol bemutatják az új kollekciót. S ez minél különlegesebb, annál figyelemfelkeltőbb lehet. Persze a helyszínek kiválasztásánál vannak komoly korlátok. Például egészen különleges helyszín egy hegy 8 000 méter magasdcsúcsa, de egy divatbemutatót nem lehet oda vinni, úgyanúgy, mint egy több száz méter mély kőcsodákkal díszített barlangba, hisz ,egoldhatatlan a vendégek odajuttatása. Vitathatatlan, tehát hogy kell egy jó – mint már korábban is említettem, s a reklámból „jól ismert” „ütős” – ötlet a helyszín megválasztásakor.

Vitathatatlan, hogy szokatlan és különleges helyszín egy divatbemutató szárára, ha a modellek a víz alatt pózolnak. Úgy tudom, hogy az első víz alatti divatbemutatóra nem túl régen, úgy három éve került sor Ausztráliában. A Sydney-ben megrendezett egy hónapig tartó divat és szépségápolási program során a Circular Quay nevű szabadidős és rekreációs központban merültek a modellek egy üvegfalú medencében a divatbemutató során a szakma és a rendezvény látogatóinak nem kis meglepetésére.

A „folytatás” az elmúlt esztendő őszén volt. A Dél-Koreai Szöul főváros egy új áruházának megnyitóján a rendezők egy nagyszabású víz alatti divatbemutatóval (is) elkápráztatták a hivatalos és „csak” érdeklődő odalátogatókat. Ezúttal a színes selymek igazi kavalkádján ámulhattak a szakemberek és nézők, mivel tradicionális koreai öltözeteket viseltek a modellek. A manökenek szabadtüdővel merültek, s valódi vízi balettet – sportnyelven műúszó bemutatót – tartottak. A címben szereplő „színes selymek, a kecses mozdulatok és a csinos leányok a víz alatt” itt mind-mind együtt megtalálható volt…

A Vörös-tenger víz alatti élővilágának érdekes és színes képviselői vetélytársakat kaptak idén augusztusban. Igaz, ide nem hívtak látogatókat, bár egy ruhakölteményekből álló bemutatóra került sor. Arról, hogy a nem mindennapi esemény híre mégis eljusson a közvéleményhez, Sharon Rainis búvárfotográfus gondoskodott. Rainis három modellt öltöztetet színes selymekbe, különleges esküvői ruhákba, melyek értéke 30 000 font volt. A 30 éves fotós képei 20 méter mélyen készültek, s elkészítésüket, s nem utolsó sorban a modellek biztonságát számos búvár biztosította.

Azt, hogy a víz alatti modellkedés egyre keresettebb a divat- és reklámfotósok körében bizonyítja, hogy Mick Gleissner német fotográfus – aki meglepő felszín alatti fotói által (is) került a figyelem középpontjába – búvárfotográfiak készítésére vállalkozó leányok részére már évekkel ezelőtt egy stúdiót nyitott a Fülöp-szigeteken, Cebu varázslatos partjainál.

Említésre érdemes, hogy víz alatti divatfotózásra hazánkban is már több alkalommal sor került. Az elmúlt nyáron Debreceni Dóra állt – pontosabban lebegett – modellt Selmeczi Dániel neves búvárfotográfusunknak egy pezsgő reklámhoz.

Selmeczi Danival a tavalyi fotózás kapcsán ismerkedett meg a „szárazföldi” fotós Borzi Vivien, akinek ma már a saját képein (ld. a következőkben) tűnnek fel a színes selymek, szép leányok a víz alatt…