2014. OKTÓBER 8.

Öt hónappal ezelőtt, június 5-én adták át az olaszországi Montegrotto Terme városban a jelenleg legmélyebb medencét, az Y-40-et. A nevéből is kiderül a rekord mélységű létesítmény 40 méter mély, bár egyes információk szerint 41, illetve 42 méteren van a medence alja. A neves építés, Emanuele Boaretto tervezte Y-40 a Hotel Terme Millepini-hez tartozik. Furcsának tűnhet - különösen magyar fejjel gondolkodva -, hogy olyan helyen építették ezt a búvármedencét ahonnan a tengerpart csak 15-20 kilométer távolságban van, de bizonyára jól átgondolták a dolgot a megvalósítói. A medence alapterülete 20 x 18 méter, térfogata – beleértve a négy „barlangot” is – 4300 köbméter. Az Y-40 tervezője szerint nem csak az építészeti megoldások különböztetik meg a hasonló mélymedencéktől, hanem az a különleges - állandóan 33 Celsius hőfokú - termálvíz is amivel fel van töltve. Egy képekből álló videó segítségével megismerkedhetünk a „legmélyebbel”!

A képek szerint talán a legérdekesebb része a medencének a „barlangrendszere”, persze a 40 méteres kút is csábító hely. Az Y-40-et egyaránt használhatják kedvtelési célú- technikai- és szabadtüdős búvárok. Utóbbiak részére - amennyiben szükséges - területet kerítenek el, hogy ne zavarják egymást a különböző merülési formában gyakorlók-szórakozók. Fontos tudni, hogy Olaszországban nagyon népszerű búvárkodási ág a szabadtüdős merülés, aminek nagyon sokan hódolnak. S nem szabad megfeledkezni a medence egyik érdekességéről, az azon keresztül vezető üveg folyosóról, ahol a nem búvárok nézegethetik a merülőket. A víz alatti üveg folyosó átjáróból a június 5-i megnyitó alkalmával sokan figyelték a nyitórendezvény műsorát…

A „legmélyebb” terveit, majd az átadást a magyar búvárok közül sokan figyelemmel kísérték, s számos világhálós oldal is többször beszámolt erről a témáról. S nem utolsósorban a legnagyobb közösségi oldalon is több hosszú beszélgetés-vita alakult ki az Y-40 kapcsán. Több hozzászóló adott hangot azon véleményének, hogy Magyarországon is jó lenne egy ilyen létesítmény. Érveik között említették, hogy hasznos lenne akár a téli időszakban, de még inkább a búvárok oktatásában, továbbképzésekben. A másik oldal (köztük jelen sorok írója is) úgy vélekedett, hogy itthon egy ilyen, vagy hasonló mélységű búvármedencének nem lenne kellő a kihasználtsága, nem lenne gazdaságosan működtethető, s így eleve kudarcra lenne ítélve egy akár több, mint tíz milliárdos beruházás…

Az, hogy reális célkitűzése, megvalósítható terv-e egy magyarországi búvár-mély medence építése - mint az előzőkben olvashattuk - arról megoszlanak a vélemények. Az ötlet „támogatóit” két csoportba oszthatjuk. Az egyik csoport azok a lelkes búvárok közül tevődik össze, akik kapásból, mérlegelés és átgondolás nélkül - s persze semmilyen kockázatot nem viselve - mondják ki igenlő véleményüket. (Szándékom szerint senkit nem akarok megsérteni, de emlékeztetek a régi magyar közmondásra: A kibicnek semmi sem drága! Elnézést.) A másik „támogató csoport” az érdekesebb. Ők sokkal kevesebben vannak, s osztottak-szoroztak is egy elgondolás bejelentése előtt. Ők azok akik, akik már többször sajtótájékoztatón jelentették be, hogy búvármedencét fognak építeni. Az első ilyen nyilatkozatra még 2010-ben került sor, ahol a kivitelező először Kiskunhalason, majd nem sokkal később helyszínt változtatva Bonyhádon akart „több emelet mélységű, tengervizes medencékkel körbevett” szállodát építeni. Két évvel később, 2012-ben egy újabb vállalkozó jelentette be a sajtónak, hogy a helyi önkormányzat egyetértésével-támogatásával Bonyhádon fog búvár célokra használható mélymedencét építeni. Majd eljött a 2013-as esztendő, amikor arról olvashattunk, hogy Sümegen fog a következő években Európa legmélyebb medencéje megépülni. Az előzőekben említett három „vizes létesítmény” közül nyilvános, a sajtóban közölt látványterve csak a kiskunhalasi (bonyhádi)- és az enyingi medencének (a lenti képen) volt/van.

A bejelentések óta arról semmiféle sajtóhír, vagy az arra járók által készített fényképek-beszámolók nem tanúskodnak, hogy a beharangozott létesítmények helyén akár egy kapavágás is történt… Sőt, ha valaki veszi a fáradtságot, s utánanéz az egyes terveknek, illetve bejelentőinek, akkor érdekes adatokra is bukkanhat. Nem kívánok itt bárkit is untatni és cégkivonatok  adataival terhelni, de meggyőződésem, hogy ezekből a létesítményekből - ezeknek az adatoknak az ismeretében - soha nem lesz semmi… Izgalmas kérdés, hogy önkormányzatok miért viselkedtek ilyen sokmilliárdos ügyletek esetén olyan hiszékenyen, mint az 1910-es évek elején egy dunántúli nagyváros vezetői, akinek Hamrák János - a kor híres szélhámosa - eladta a fővárosi Rottenbiller utcájának úttestének ellopott faburkolatát…

Az Y-40-ben beindult a búvárélet, amit a búvárújságok és világhálós oldalainak cikkei, a közösségi oldalak bejegyzései, valamint a legnagyobb filmmegosztón elérhető videók tanúsítanak. S természetesen járt már néhány magyar búvárok is a „legmélyebben” - érdekesség, hogy közelebb van a fővárosunkhoz, mint a „második legmélyebb”, a korábban megnyitott brüsszeli  NEMO 33 , ahol már sok-sok honfitársunk merült - kérdés, hogy a hűvösebb idő, majd a tél közeledtével hány szervező indít majd csoportokat az új mélymedencéhez… A magam részéről érdeklődéssel várom erről a híreket. S persze azt is, hogy az X-40 és a NEMO 33 egymás konkurenciája lesz-e. De, amit leginkább várok, hogy mikor és milyen új hír jelenik meg a magyarországi búvármedencékről?

Az Y-40-el tovább ismerkedhetünk a megnyitó ünnepségen készített film második részével…

 

Kollár K. Attila