FÉNY DERÜLT A VÍZBŐL OXIGÉNT ELŐÁLLÍTÓ TRITON TITKÁRA

Fény derült a vízből oxigént előállító Triton szerkezet titkára: pénzgyűjtő (vélhetően lenyúló) akcióval állhatunk szemben. Eddig közel 240 millió forint gyűlt össze az Indiegogón egy olyan eszközre, amely az alkotók ígérete szerint kiszűri az oxigént a vízből, így például a búvároknak szükségtelenné téve a súlyos palackok cipelését. Kutatók azonban szkeptikusak, és több ellentmondásra is rámutattak.

A szenzációsnak tűnő hír még 2014. év vége felé reppent fel a világsajtóban a (csoda) Aquaman Crystal-ról, ami a Triton névre elkeresztelt aprócska légzőkészülék lelke. Az akkori hírek szerint a  dániai University of Southern is részt vett és támogatta a kutatást. Oldalunkon is beszámoltunk – kétkedésünknek is hangot adva – a Tritonról.

A legnagyobb közösségi hálón is többször előkerült az elmúlt másfél évben a Triton, azonban mindenalkalommal a témához hozzászóló búvárok – tapasztalataik és szakmai ismereteik alapján – kifejtették, hogy már az elgondolás is komolytalannak, fantazmagóriának tűnik, a közétett, meglehetősen szűkszavú technikai leírás szerint a szerkezet légzőkészülékként úgy nem működhet. Sőt, egyáltalán sehogy nem működhet.

Több tudományos fantasztikus filmben felvonultatták már az eszközt, amire elég ráharapni, mint egy pipára és megoldja a víz alatti légzés problémáját. Legutóbb Obi Wan Kenobi és mentora használtak ilyet, hogy követni tudják a Star Wars Saga leggyűlöltebb karakterét, Jar Jar Binkset a víz alatti városba, de már Sean Connery is hasonlót villantott a James Bond egyik epizódjában. Így aztán nem meglepő, hogy a forradalmi találmányként beharangozott kütyüért több ezren gondolkodás nélkül utalták a pénzt, legtöbben a 300 dolláros csomagért, de sikerült 100-at eladni az 1100 dolláros kiskereskedői csomagból is, ami egyből öt Triton névre keresztelt „mesterséges kopoltyút” tartalmaz.

A svéd fejlesztő cég, a Triton ígérete szerint az eszközzel 45 percig lehet 4 és fél méter mélységben úszkálni, a technológia lényege pedig, hogy a mesterséges kopoltyúk olyan mikroszűrővel rendelkeznek, amelyek a levegőt átengedik, de vizet nem. A szerkezetben található mikrokompresszor pedig eltárolja az így nyert levegőt, lehetővé téve a felhasználónak a természetes légzést. Az alábbiakban bemutatjuk a fejlesztők által a legnagyobb filmmegosztó portálon 2016. februárjában közzétett „reklámfilmet.”

Vannak azonban olyan szakérték is akik a Triton, illetve a működési elvének megvalósíthatatlanságára hívják fel a figyelmet. Neal Pollock, a Duke Egyetem kutatási munkatársa, és egyben egy búvárszövetség kutatási igazgatója is mindenkit óv attól, hogy pénzt vesztegessen az Tritonra, aminek hitelessége több problémát is felvet. Először is a kampányvideó szerint a három alapító dizájn-, biznisz- és marketingismeretekkel rendelkezik, ami máris gyanús, hiszen egy ilyen találmányt szaktudás nélkül megalkotni valószerűtlen – írja a Telegraph.

Pollock szkepticizmusát osztja Alistair Dove tengerbiológus és búvár is, aki szerint ahhoz, hogy a vízből megfelelő oxigént tudjanak kinyerni, durván 90 liter vizet kéne megszűrni percenként, amihez egy elég hatékony szivattyúra lenne szükség, azonban a videó szerint a Tritonban egyáltalán nincs szivattyú. Ráadásul ahhoz, hogy ezt a levegőt eltároljuk, helyre is szükség van, azonban mivel az eszköz igen apró, ez csak kompresszálva elképzelhető, azonban ehhez rengeteg energia szükséges, amit a jelenlegi technológia fejlettség mellett ilyen apró méretű akkumulátor nem képes biztosítani.

Andrew David Thaler, mélytengeri biológus szerint, ha az alkotók rendelkeznének ilyen technológiával, az önmagában sokkal nagyobb durranás volna, mint az egész „mesterséges kopoltyú”. Thaler hozzáteszi, hogy ha mindez igaz volna, az sem volna elég, mert egy búvárnak nem elég önmagában egy zárt rendszerű oxigén tartály, hanem egy bonyolult rendszerre van szükség, ami a mélységtől függően szabályozza az oxigén sűrűségét.

Látható, hogy több szakértők határozott álláspontja szerint – ami egyezik a magyar búvárok és lapunk véleményével – a Triton az svéd fejlesztői által elképzelt módon megvalósíthatatlan. Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért támogatták sokan, s jelentős összeggel a berendezés további fejlesztését? Nehéz erre egyértelmű választ adni. Mindig voltak, vannak (s vélhetően sajnos lesznek is) a hiszékenységnek vámszedői. Valószínűleg a Tritotn fejlesztői is közéjük tartoznak. (Csendben jegyezzük meg, hogy a nyugati országokhoz késpest általában szegényebb magyar lakosok, elsősorban a szerényebben élő nyugdíjasak körét is a „termékbemutatók” alkalmával gyakran csúnyán lehúzzák.) Egy dologra érdemes azonban felhívni a figyelmet. A Triton bemutatásakor számos neves világhálós oldal is tudósított a dániai University of Southern, Christine McKenzie professzor asszony által vezette kutatócsoport eredményéről. A kutatók akkor hangsúlyozták, hogy a felfedezés nem csak a búvárok számára lehet hasznos, de az oxigénpalackhoz kötött tüdőbetegeknek (is) lehet nagy segítség. S ezzel talán eljutottunk, s magyarázatot találhatunk, hogy miért is a nagy támogatási kedv: beteg embereknek ígértek – vélhetően – lelkiismeretlenek emberek, ha nem is gyógyulást, de kezelésük, életminőségük megjavítására a Tritonnal megoldást. Nem hisszük, hogy ezt a magatartást magyarázni kellene…

Nem ez lenne az első alkalom, hogy csalók, az emberek lelkesedését és hiszékenységét felhasználva utópisztikus találmányaikkal elképesztő összegeket gyűjtenek össze – nyugodtan mondhatjuk, hogy – a szélhámosok…