ARANY VAN A WILHELM GUSTLOFF RONCSÁN?

2016. DECEMBER 15.

1945. január 30-án süllyesztette el egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeren a többségében második világháborús menekülteket szállító Wilhelm Gustloff német (fegyvertelen, személyszállító – Szerk. megjegyzése) hajót. Egy brit búvárkutató szerint a tengerjáró több mint százmillió font értékű aranyat is vihetett magával a tengerfenékre. Állítása szerint több szemtanú is látta, hogy a németek különösen erős biztonsági őrizet mellett töltik meg a Gustloff rakterét ládákkal, amelyekről egy őr később állítólag elkotyogta, hogy aranyat tartalmaztak.

A 208 méter hosszú, 24 méter széles, 26 ezer bruttó regisztertonnás Wilhelm Gustloff 1945 januárjának végén a Hannibál hadműveletben vett részt, amelynek során a közeledő Vörös Hadsereg elől Kelet-Poroszországból Németországba szállították a német csapatokat és a német ajkú népességet. 1945. január 30-án mínusz 18 fokos hidegben futott ki a mai Lengyelországhoz tartozó Gdynia kikötőjéből, zsúfolásig telve gyerekekkel, öregekkel, nőkkel és sebesültekkel. A hajón a hivatalos papírok szerint 6050-en, a valóságban azonban tízezernél is többen szorongtak, közülük alig ezer volt a harcképes katona.

A szinte védtelenül hajózó tengerjárót egy S-13 jelzésű, járőröző szovjet tengeralattjáró vette észre, majd két órás követés után négy torpedót lőttek ki rá, amelyből három célba talált, az egyik pedig egyenesen a gépházba csapódott. A hajón azonnal kitört a pánik, amelyet fokozott a tény, hogy a rettenetes hidegben a csörlők befagytak, így csak kézi erővel tudtak néhány mentőcsónakot vízre bocsátani. A hajó félóra múlva oldalára dőlt, nem sokkal később egy robbanás kíséretében elsüllyedt. A szerencsétlenségnek legalább kilencezer áldozata volt, közülük ötezer gyermek. A sebesült katonáknak esélyük sem volt a menekülésre, sok embert a lépcsőkön és a folyosókon tapostak halálra, mások a megdőlt hajóról csúsztak a jeges, alig 4 fokos vízbe, ahol néhány percnél tovább kevesen maradhattak életben. A mentőhajók összesen 1239 túlélőt találtak.

Most egy brit búvár, bizonyos Phil Sayer azt állítja, hogy a Balti-tenger fenekén, mintegy 450 méteres mélységben (Sicc! Téves a roncs mélysége, mert az a 44 méteres sima, homokos fenéken nyugszik. A roncsnál 1988 óta több búvár csoport hajtott végre kutató-feltáró- , illetve kegyeleti merülést, ami lehetetlen lett volna a cikkben szereplő mélységben lenne a Wilhelm Gustloff. Szerk. megjegyzése) fekvő hajó 1945-ben a menekülteken kívül még több ládányi, hozzávetőlegesen százmillió fontnyi aranykincset is szállíthatott. Tény, hogy a háború idején a náci vezetés hihetetlen mennyiségű és értékű művészeti értéket, illetve aranyat  tulajdonított el az ellenségesnek titulált népektől, és ezeknek a millióknak egy jelentős része minden bizonnyal máig nem került elő. Ez alapján eddig is számos legenda ütötte fel a fejét, és számtalan kincskereső lépett fel, mondván, ők tudják hová rejtették az „elveszett náci aranyakat”. Gondoljunk csak a tavalyi, szenzációvá váló hírre, miszerint egy német és egy lengyel amatőr történész a lengyelországi Walbrzych közelében, a föld mélyén egy aranykincsekkel megrakott vonatot sejtett, ám végül nem találtak semmit.

Phil Sayer elmondása szerint egy Rudi Lange nevű túlélő, aki egykoron rádiósként szolgált a Gustloffon, egyik cigarettaszünete idején titokzatos ládákat látott magas biztonsági őrizet mellett a hajó rakterébe pakolni. Mint Sayer elmondta, Lange-nél ott helyben még nem realizálódott, hogy pontosan mit is lát, ám 1972-ben találkozott egy másik túlélővel, aki őrként szolgált a raktérben, és állítólag az arany őrzésével volt megbízva. Sayer egyébként 1988-ban már járt egy búvárcsapat tagjaként a hajóroncsnál.

Szerkesztő megjegyzése: A fenti írás egy feltételezett kincset helyez előtérbe, s inkább csak említést tesz a fegyvertelen Wilhelm Gustloff barbár elsüllyesztése és tragédiájáról, melynek 9.300 (!) áldozata volt. Nos, volt-e arany a hajó fedélzetén? Ezt bizonyossággal senki nem állíthatja ma még. Az, hogy a titkosan kezelt kincs valóban ott volt, azt alátámaszthatja, hogy a hajó menekülteket egyik utolsó csoportját szállította, tehát az értékeket is értelemszerűen menekíthették. Ugyanakkor ellentmond ennek, hogy a „hadizsákmányként” összeszedett kincseket miért szinte az utolsó pillanatban akarták az összeomlás szélén álló III. Birodalomba szállítani. (Emlékeztetőül, a Wilhelm Gustloff 1945. január utolsó napjaiban indult végzetes útjára.) A cikk szerint két egykori túlélő véli úgy – közvetett bizonyítékok alapján – hogy kincsez is szállított a hajó. Lehet. S persze lehet, hogy nem. Érdekes, hogy a  roncsnál járt számos búvárexpedíció miért nem kereste, vagy fedezte fel az egykori értékes rakományt. Az pedig, hogy angol búvár nagyon idős emberek szavaira alapozza állítását, az még meglehetősen kevés, s főleg nem garancia. A Wilhelm Gustloff tragédiájáról évekkel ezelőtt jelent meg oldalunkon az egy, a történet-történések részleteit is bemutató írásunk, amit jó szívvel ajánlunk mindenkinek. (Pontosabban azoknak, akik a II. Világháború egyik szörnyű, barbár történetével akarnak megismerkedni.) Az alábbi videó a roncsnál korábban végrehajtott merüléskor készült. (KKA)

 

Forrás: mult-kor.hu