Teknős, szívószál és némi szégyenkezés a vízek környezetvédelme kapcsán


A közelmúltban egy megdöbbentő videót láttam: egy óriásteknős orrából környezetvédők – nem túl könnyen – egy kiálló szívószálat távolítottak el. Gondolom, más, ehhez hasonló videót mindenki látott, melyben a műanyag hulladékoktól szennyezett tengerekben aktivisták a gyilkos anyagoktól élőlényeket mentenek, vagy mentenének meg. A szívószálas videó azután érintett meg még mélyebben, amikor olvastam, hogy egy szívószál használati ideje körülbelül 20 perc. A lebomlási idő viszont 500 év. Hazánkban évente 500 millió szívószálat használnak (használunk) el, ami két és félszer érné körül a Földet. Azért szégyenkezem, mert én is szívószál "fogyasztó" vagyok, igaz, átlagban heti egy darabot használok. Persze itt nem a mennyiségről – arról is –, hanem az elvről van szó… A világ óceánjaiban „úszkáló” műanyag szemétszigeteket nem kizárólag a szívószálak alakí-tották ki, hanem a mindennapjainkban – elkerülhetetlenül – használt műanyag tárgyak, göngyölegek és az ipari hulladék. No, meg azoknak a felelőtlen kezelése, mert ugye, hogy is kerülhetnének azok a vizekbe, ha mindenki tenné a dolgát… Sokáig azt sem értettem meg, hogy a vízi élőlények és madarak miért eszik meg a műanyagot. Főleg azért nem, mert ezeknek az állatoknak – szerintem – több eszük van (na jó, ösztönük), mint a műanyag hulladékot a vízbe szóró embereknek. Van erre is magyarázat. Amerikai kutatók bebizonyították, hogy a tengerekben lévő műanyag szaga a rothadó növényekhez – a dimetil-szulfid nevű összetevőhöz – hasonló, ami vonzó csemege a vízi állatoknak. Ugyanakkor a „fagyi visszanyal”: a műanyagevő halak mérgezik az őket elfogyasztó embereket. A szemétszigetek pedig egyre nőnek, a Csendes-óceán déli részén van egy 2,5 millió négyzetkilométer nagyságú, melyen Magyarország 27-szer elférne. Hangosak-hangzatosak a figyelemfelhívások és tervek, a szennyezés viszont csendben, de biztosan folyik… Szomorú ez, s nem csak nekünk búvároknak…


BÚVÁRINFÓ, 2017. MÁJUS-AUGUSZTUS


KOLLÁR K. ATTILA