|
Hírek külföldről
|
|
Időről-időre – s az ezek között az eltelt időtartamok egyre rövidülnek – újabb és újabb búvárrekordokról ad hírt a búvársajtó. Nem szeretnénk most azon elmélkedni, hogy mennyire fontosak ezek a rekordok, s van-e igazi búvárszakmai-technikai jelentőségük, hozzájárulnak-e a kedvenc sportunk fejlődéséhez. Persze, ha leírtuk azt a szót, hogy búvársport, akkor nyilvánvaló, hogy vannak nem csak a búvárversenyzők, sportolók, hanem a kedvtelési célú búvárok között is, akik be kívánják bizonyítani, hogy ők tudták az adott területen a legjobb eredményt elérni. S lényegében ezzel azt is elismertük, hogy igenis van a búvárrekordok be-felállításának létjogosultsága. Nehéz számba venni és még inkább összehasonlítani ezeket a búvárrekordokat. Nyilvánvaló, hogy egy üvegfalú kis medencében a nyilvánosság előtt végrehajtott „legtöbb víz alatti bukfenc végrehajtása” nehezen hasonlítható össze egy, mondjuk nyílt vízben több, mint 142 óra eltöltésével. (A pontosság kedvéért az időtartam 142 óra 42 perc és 42 másodperc volt, Cem Karabay 2016. júniusában felállított Guiness rekordjakor. Szerk. megjegyzése) Nyilvánvaló, hogy minden rekordra vállalkozó tudja annak az indokát és célját, s nem valószínű, hogy ezt vitatnunk kellene, s nem szabad egy másik ember, egy másik búvár teljesítményét leszólni. Viszont gondolhatjuk azt, hogy mi bizony ilyen, vagy olyan rekordkísérletre nem vállalkoznánk, illetve nem vennénk abban részt. (A magam részéről – már amennyiben szabad a szerzőnek ilyen direkt módon befolyásolnia a T. Olvasót, persze miért is ne? – például a „legtöbben vasaltunk egy időben a víz alatt” rekordban nem vennék részt.) Írásunknak nem volt célja, hogy a különféle, esetenként abszurdnak tűnő rekordokat mind összegyűjtsük. Az érdeklődők a világhálón rövidebb-hosszabb kutakodás után bőségesen találhatnak beszámolókat, képeket és videókat rekordokról. Ezúttal az idei esztendő három új rekordjáról számolunk be… CEM KARABAY ÚJ REKORDJA. Cem Karabay új Guiness-rekordot állított fel, ezúttal a sós vizű, hideg vizes kategóriában. Az egykori török katonatisztnek ez már a sokadik rekordja. Most, április 23-án kezdte meg a török búvár a kísérletet és a következő nap fejezte be, így összesen 30 óra 20 percet töltött víz alatt. A rekord merülés helyszíne Gökçeada-Island, Törökország legnagyobb szigete mellett volt. Karabay ezzel az időeredményével Nils-Roar Selnes norvég búvár még 2016-ban felállított rekordját szárnyalta túl, aki akkor 15 óra 10 percet töltött hasonló körülmények között víz alatt. A LEGHOSSZABB VÍZ ALATTI LÁNC BÚVÁRNŐKBŐL. Időről időre a világ legkülönbözőbb helyein búvárok a legtöbb tagból álló víz alatti láncot igyekeznek létrehozni, hogy ezzel új világrekordot érjenek el. Korábban több ilyen kísérletről számoltunk már be oldalunkon. Tudomásunk szerint a jelenleg érvényes rekordot – még 2016. december 26-án – az indiai Pune városa előtt állították fel, ahol 182 búvár sorakozott fel egy sorban a víz alatt. A leghosszabb víz alatt lánc rekordok résztvevői eddig mindig férfiak voltak. Most egy női rekordot állítottak fel: júliusban 84 búvárnő sorakozott fel a Grand Cayman-sziget partjai előtt. Az akciót az idei PADI Women’s Dive Day Saturday rendezvény alkalmával szervezték, amit jótékonysági akcióval is összekötöttek: a mellrák megelőzését segítő alapítványnak gyűjtöttek 3.000 USD-t a vállalkozó kedvű búvárhölgyek… A LEGÖREGEBB (ANGOL) BÚVÁR. Szeptember első napján Ray Woolley, a 95 éves brit búvár, második világháborús veterán a legidősebb (merülő) búvár rekordot állított fel. Woolley Cipruson, a Zenobia roncsánál egy 44 perces és 40,6 méter mélységű merülést hajtott végre búvártársaival. Ezzel megdöntötte az eddigi rekordot, amit a tavalyi merülésével (az közel ilyen időtartam és mélységű volt) szintén Ő tartott. GYERMEKEK REKEDTEK A BARLANGBAN. Június hónap végén, július elején túlzás nélkül állítható, hogy a világ az észak-Thaiföldön található Tham Luang Nang Non barlangban rekedt tizenkét gyermekfocista és 25 éves edzőjük megmentésére indított akcióra figyelt. A gyermekek még június 23-án mentek be a barlangba, de egy hirtelen jött heves esőzés miatt – mint később kiderült – egy, a bejárattól négy kilométerre lévő teremben rekedtek. A megkeresésükre mind a thai hatóságok, de a nemzetközi búvártársadalom is nagy erőket koncentrált. Az eltűnésük után kilenc nappal két brit barlangi búvár, Rick Stanton, egy ötvenes tűzoltó és John Volanthen, egy középkorú programozó épségben találta meg őket. A barlangból kivezető út számos szakasza teljesen víz alatt volt, így különösen nehéz volt megoldást találni. Végül az a döntés született, hogy a gyermekeket a víz alatti részeken búvárkészülék használatával hozzák ki. A több mint három napig tartó akcióban 18 búvár (tizenhárman a világ minden részéből, öten a thai különleges erők tagjai) vett részt, s végül három csoportban mindenkit sikerült 17 nap után lényegében egészségesen a felszínre hozni. Sajnos a mentés előkészítése során egy thai búvár, egykori tengerész¬tiszt, az elit kommandó volt tagja, a 37 éves Saman Gunan életét vesztette. A sikeres nemzetközi mentőakcióban több, mint ezer önkéntes és 120 búvár vett részt a thai hadsereg különleges alakulatai mellett. A thai hatóságok is tanultak az esetből, ezentúl lezárják a barlangrendszert a monszun idejére, amikor a vízszint órák alatt el tudja zárni a kijáratot. MALDIV - FÉLIG VÍZ ALATTI SZOBORPARK. A maldívi Északi-Miladummadulu-atollnál alakította ki Jason de Caires Taylor a legújabb szoborparkját egy helyi luxusüdülővel együttműködve. A félig a víz alatt lévő hatalmas rozsdamentes kocka szerkezetnél csaknem harminc szobor áll, aminek egyes részei apály idején a felszínre kerülnek, így a partról is jól láthatók. Az alkotás célja, hogy ráirányítsa az emberek figyelmét a helyi korallzátonyok megőrzésének fontosságára. MESEBELI ARANYKINCSET TALÁLTAK? Meglehetősen bizonytalan hírek szerint 36 billió (!) forintnyi (130 milliárd dollár) aranyat rejthet egy most felfedezett hajóroncs. A 113 évvel ezelőtt elsüllyedt 6200 tonnás hajó jó állapotban lévő maradványára egy dél-koreai sziget, Ulledungo partjaitól 1,3 kilométerre, 434 méteres mélységben találtak rá. A Dmitrij Donszkoj egykor az Orosz Birodalmi Haditengerészet cirkálója volt. A hajót 1881. március 28-án indították útnak, az első orosz páncélozott cirkáló volt, melynek célja kereskedelmi hajók támadása volt. A hatalmas mennyiségű aranyat is szállító hajót végül maga a kapitány, Ivan Lebedev süllyesztette el, miután súlyos károkat szenvedett az 1905-ös csúzimai csatában. Vannak szakértők és hivatalos szervek, melyek az egykori aranyhajó megtalálását, a kincs létét vitatják, mások elképzelhetőnek tartják. Mindenesetre egyelőre úgy tűnik, hogy majd csak az elkövetkező hónapok adnak választ a valóságra. |
|
|
|
|