THALASSOFOBIA - EGY A FÓBIÁK KÖZÜL

2019. JANUÁR 16.

A thalassofobia elnevezés a görög tenger (thalassa) és félelem (phobos) szavakból származik. Lényegében a tengertől, óceántól, nagy területű víztől, vagy a vízi utazástól való rettegést jelenti. Hasonló hozzá a magyarul víziszonyként említett fóbia, amit hidrofóbiaként is említenek. A gyakorlatban azt jelenti, hogy az ebben szenvedő személy nem mer bemenni a vízbe, fél a fejét a víz alá tenni, s így nem tud megtanulni úszni, de szélsőséges esetben még fürödni sem mer. Nos, a thalassofobia és a víziszony közé nem lehet egyenlőségjelet tenni (???), de sok bennük a közös elem.

A búvárok, búvároktatók vélhetően ritkán találkoznak a jelenséggel, mert a legtöbb ilyen fóbiában szenvedőnek eszébe se jut a merülési ismeretek elsajátítását megcélozni. Igaz előfordulhat, hogy valaki nem ismeri ezt problémáját, így mégiscsak közel kerül a búvárkodáshoz. Valószínű azonban, hogy már az uszodában, vagy az első nyílt vízi merülésekor (jobb esetben a víz partján) kiderül a fóbiája, s így a búvároktató és a félelmével küszködő személy elköszönnek egymástól. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy búvárt a merülésre elkísérő partnerének van thalassofobiája. Sajnos nem egyszer tapasztalható, hogy vannak „erős egyéniségű” búvárok, akik partnerükre, családtagjukra, esetleg gyermekükre ráerőszakoljak a túrát, a merülést, mondván „egy kis hiszti gyorsan elmúlik, s majd milyen jó lesz a közös búvárkodás”. Nagyon extrém helyzet alakulhat ki, ha mondjuk egy búvárszafari első hajnalán, az éjszakai kihajózás után, már a nyílt vízen jön rá az illető a maga problémájára. Ilyenkor igazi patthelyzet alakulhat ki... Nyilvánvaló nem a a kór által legjobban érintett személyek kerülhetnek ilyen helyzetbe – vélhetően ők ismerik a maguk problémáját – hanem akik kevésbé érintettek. Azt persze kérdés, hogy idővel önerőből le tudják-e küzdeni a fóbiájukat, de szinte biztos, hogy pszichológus segíthet nekik ebben. (S vagy sikerül, vagy nem.) Az is biztos, hogy az agresszív családi-baráti "kigyógyítási kísérlet" csak rontani fognak a helyzeten.

A thalassofóbia kialakulásának okát a kutatók pontosan nem ismerik, annyit tudnak az eredetéről, hogy az ismeretlentől való rettegés, vagy valami vízzel kapcsolatos kellemetlen emlék állhat a háttérben.

A thalassofóbia jelei a nagy területű vizek kerülése, a félelmet keltő gondolatok a vízi élőlényekkel kapcsolatban, s a a tenger, óceán közelében jelentkező szapora szívverés, légszomj, izzadás, hányinger. Persze ezek egy része – főleg az utóbbiak – meglehetősen általános tünetek, s részben, vagy összességük jelentkezhet más okokból is.

A leglényegesebb ezzel a fóbiával – hasonlóan a más hasonló iszonyokhoz – a lehetőség szerinti korai felismerés, a probléma felmérése alapján az érintett számára történő legjobb megoldás kiválasztása. Alapvetően tilos a probléma erőszakos elnyomására törekvés, az esetleges megszégyenítés, de ugyanilyen súlyos hiba a gond figyelmen kívül hagyása is... Fontos, hogy megértsük és tudomásul vegyük ez is egy betegség, amit az érintett akár úgy élhet meg, mint, ahogyan Shawn Coss (Ő a sötétség művésze Ohióból) rajzolt meg a különféle fóbiákról (a thalassofóbia a 24. számú kép, a 2:47-nél) készített félelmetes képein…


Forrás: Szerkesztőség a joy.hu írása alapján