A homoki tigris cápa latin neve Carcharias taurus, ami "szabadon" magyarra lefordítva "hegyes fogú bikának" felel meg. Ezek a cápák a Nyugat-Atlanti-óceánban, Amerika keleti partjainál ugyanúgy megtalálhatók, mint a Nyugat- Indiai-óceánban, Afrika dél-keleti partjai körül, de találkozhatunk velük a Nyugat-Csendes-óceánban is, Ausztrália dél-keleti partvidékén. Amerika keleti partjainál homoki tigris cápa néven ismertek (sand tiger shark), míg Ausztráliában "szürke növér cápának" (grey nurse shark), Dél- Afrikában pedig "törött fogúnak" (ragged tooth shark) nevezik ezeket az azonos fajhoz tartozó állatokat. A három különböző területen használt, igen eltérő helyi név is jól bizonyítja, hogy az állatok azonosításához elengedhetetlen az egyértelmű elnevezés, ami latin, ritkábban görög nyelven történik.

Első pillantásra ezek a cápák nagyon rémisztőnek tűnhetnek, de félelmetes kinézetük "jámbor" teremtményeket takar. Ausztráliában például egyszer sem támadtak meg fürdőzőt, vagy búvárt. Persze ez nem jelenti azt, hogy lebecsüljük a faj valódi helyét az ökoszisztémában, a veszélyességüket, mivel a cápa mindig cápa marad. Ebből nyugodtan arra következtethetünk, hogy nem játék a velük való találkozás. Előfordulhat, hogy amennyiben ingereljük ezeket a cápákat, hamar elfogy a "türelmük" és megharaphatják a provokátort.
A fogaik - ha jól megnézzük - nem tépésre, vagy szakításra alkalmasak, hanem az áldozat megragadására, megtartására. Leginkább egy darabban nyelik le az elkapott halakat, mivel a szakításra nem jók a hegyes fogak.
Ausztrália keleti partvidékein évtizedekkel ezelőtt a búvárok tucatnyi példánnyal találkozhattak egy-egy merülés alkalmával. Sajnos a hatvanas- és hetvenes években a "buzgó" szigonyosok majdnem teljesen kiirtották ezt a fajt. Ennek az is volt az oka, hogy a média mindig ezeket a cápákat tartotta bűnösnek az emberek ellen irányuló támadásokban. Sajnos sokáig tartott mire az új-dél-walesi búvártársadalom rájött, hogy ennek a fajnak semmi köze a támadásokhoz.

Az embereket ért cápatámadásokban leginkább a bika cápák (bull shark - Carcharinus leucas), a tigris cápák (tiger shark - Galeocerdo cuvier), vagy a fehér cápák (white shark - Carcharodon carcharias) voltak a "bűnösök". A homoki tigris cápák teljes védettség alá csak 1984-ben kerültek Új-Dél-Wales-ben, de már akkor is féltek a tudósok, hogy késön történt ez az intézkedés. Ez a cápafaj volt az első a földön, mely teljes védettség alá került.
Tudósaink a nyolcvanas- és kilencvenes években reménykedtek, hogy a védettség miatt megáll a homoki tigris cápák számának csökkenése, azonban nem igen növekedett a létszámuk. A tudósok 2001-ben megállapították, hogy különösen veszélyeztetett ez a faj, mivel az új-dél-walesi cápa számlálások alkalmával mindössze 300 példányt tudtak regisztrálni. Az alacsony egyedszámhoz az a sajátos természeti jelenség is hozzájárult, hogy a homoki tigris cápák szaporodása meglehetősen lassú. Igaz, hogy a nőstények két petefészkükben fejlődnek utódok, de az első kifejlett ivadék kannibál módon megeszi testvéreit. Ez azt jelenti, hogy szüléskor mindig csak két kis cápa bújik ki a mamából.
2002. júniusában Új-Dél-Wales-ben kijelöltek 13 körzetet, ahol a homoki cápák védelme érdekében még - gyakorlatilag - a horgászatot is megtiltották.
Erre azért volt szükség, mivel a vizsgálatok során megállapították, hogy sok cápa a szájukba akadt, vagy lenyelt horgászhorgok miatt pusztult el.
Egy évvel a szabályozás után még mindig meglehetősen elkeserítő a helyzet, mivel nem látszik javulás. Félő, hogy a tudósok előrejelzése valósnak bizonyul, és 20 éven belül ki fog pusztulni ez a cápafaj Ausztrália dél-keleti partvidékén.

A tapasztalatlan búvárok, a cápától rettegő fürdőzök számára egy homoki tigris cápával történő találkozás lehet nagyon kellemetlen, mély nyomokat hagyó élmény. Ugyanakkor sok felkészült búvár számára érdekes és emlékezetes lehet egy ilyen találkozás, ami kedvezően megváltoztathatja a cápáról, mint szörnyetegről alkotott véleményt. Napjainkra bizonyított tény, hogy - szigorú kivételtől eltekintve - egyik cápafaj sem "vadászik" az emberre, a legtöbb támadás véletlenek összejátszásából ered. Ennek ellenére egy cápatámadásnak nagy média visszhangja van, mely után mindig a cápák "húzzák a rövidebbet." A valóság azonban az, hogy a cápáknak több joguk van a víz alatti élethez, mint az embereknek.

Kellemes és biztonságos merüléseket kívánok Önöknek!