Hülye ez a Lumnitzer, hogy ilyen butaságokat jelent ki itt, búvártársai előtt? Milyen ökörség ez a megjegyzés! Tényleg léteznek skorpiók a víz alatt is?
(Mi az, hogy!!! Nagyon is!) De még mennyire, hogy léteznek!
Csakhogy a víz alatt nem kisebb-nagyobb, veszélyes mérgű, tüskésfarkú rovarok leselkednek gyanútlan áldozataikra, hanem nyálkás, pikkelyes halacskák.

Sydney kőhal - Scorpaena cardinalis

Ezeknek a veszélyes kis halaknak a szúrása a nevükhöz hűen, akár eszméletvesztéssel járó fájdalmat is okozhatnak, és kivételes esetekben - sajnos - még halálos kimenetelűek is lehetnek az általuk okozott sérülések. Persze nem kell a dolgoknak csak a legsötétebb oldalát nézni. Ezekkel a veszélyes tüskékkel felfegyverzett lényekkel merüléseim során már több ezerszer találkoztam, de mindössze egyszer történt meg, hogy "személyesen" megismerkedtem a nagyon fájdalmas sérüléssel. Valószínű, hogy a fájdalmat annak köszönhettem, hogy figyelmetlen voltam és lebecsültem a veszélyt. Valami kis halacskát fotóztam, s annyira belemerültem a képalkotásba - noha mindig figyelem a körülöttem lévő élőlényeket -, hogy nem vettem észre, hogy egy Sydney kőhal lapul a sziklán, pont a bal kezem alatt. Rátenyereltem a sziklára, hogy jobb legyen a stabilitásom. A "kis piroska" - amely pont a kezem alatt volt - védekezésként mérges tüskéit belemélyesztette a tenyerembe. A "találkozás" következménye szörnyű volt: iszonyú, égő fájdalom keletkezett a bal kezemben, majd átterjedt a karomba, vállamba, sőt még a mellkasomba is. Három órával a "randi" után azonban a méreg minden hatása megszűnt. Nagy szerencsém volt, mert a Sydney kőhal egy családba tartozik a hírhedt, "igazi" trópusi kőhallal. Ezt a családot latinul Scorpaenidae-nak nevezik. Ez magyarra fordítva a skorpiók családjának felel meg, tehát a kezdőmondatom mégis csak igaz volt.

A trópusi vizektől a jéghideg tengerekig találkozhatunk ezekkel a veszélyes, mérges halakkal. Közismert, hogy mérges tüskék találhatók a hátuszonyokon, az oldal- és has uszonyokon, s az első érintésre rögtön jó erős mérget fecskendeznek be a szerencsétlen áldozatba. Az viszont jó, hogy csak védekezésre használják ezt a tehetségüket és nem támadásra. Hála Istennek!

Új-dél Wales partjain jó néhány skorpióhal család tagjával lehet "randevúzni". A legismertebb a sydney-i kőhal, a Scorpaena cardinalis, amit angolul "red rock cod"-nak, tehát vörös sziklasügérnek neveznek, de szerintem a köhal megnevezés sokkal inkább illik rájuk. Ezek a halak a sziklás zátonyokon szeretnek nyugodtan "üldögélni", mivel a sziklák jó vadászhelyek, ahol a közelükbe úszó, figyelmetlen kis halacskákat villámgyorsan el tudják kapni. A Sydney kőhal a nagy száját kinyitva, szinte vákuumot keltve szippantja be az áldozatát. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet volt, de egyszer banánnal, kézből etettem egy példányt, hogy megfigyeljem a táplálkozását. Hát igen, ez az eset is azt bizonyítja, hogy ezek a halak megragadnak minden lehetőséget egy falat kaja elkapására, még akkor is, ha a sokkal inkább a majomnak, s nem halnak való banánról van szó. Egész jól meg lehet ezeket a halakat közelíteni, mert semmitől nem félnek, ezért ők az egyik legjobb fotómodellek a sydney-i vizekben.

A sydney-i kőhalnál kisebb méretűek a pigmeus sziklasügérek (Scorpaenoides scaber), amelyek csöndesen visszavonulva a sötét repedésekben élik mindennapjaikat. Velük ritkábban lehet találkozni, mint a Sydney kőhalakkal.

Törpe oroszlánhal - Dendrochyrus brachypterus

Vannak gyönyörű skorpióink is a víz alatt, mint például az oroszlánhal - sokféle néven nevezik: pillangó sügérnek, pulyka- vagy tűzhalnak - (Pterois volitans), a törpe oroszlánhal (Dendrochyrus brachypterus) és a zebra pillangóhal (Dendrochyrus zebra). Ezek a szépségek is a sziklás helyeken várják áldozataikat. Érdekességük, hogy nagyon ügyesen használják oldaluszonyaikat: kinyitják, mint egy legyezőt és azzal szorítják a kisebb halakat a sarokba, ahol skorpióhalak jellegzetes szokása szerint tágra nyitott nagy szájukba beszippantják áldozataikat. Ezek a vízi "skorpiók" gyönyörű barna és fehér színekkel, érdekes csíkokkal, foltokkal várják a fotósokat. Mondani sem kell, hogy mindegyiküknek nagyon mérges tüskéik vannak.

A skorpióhalak szúrásakor az elsősegélynyújtás nem nagy "varázslat", e pár rövid pont felvilágosítja a kedves Olvasót a tennivalókra:

1. Állapítsa meg a hal fajtát. (Sydney környéken ez nem nehéz.)
2. Hagyja abba a víz alatti kalandot minél előbb, de csak biztonságos módon, az előírt szabályok betartásával emelkedjen a felszínre.
3. Mossa le a sebet friss vízzel.
4. Mártsa bele a sebet meleg vízbe, nem forróba, de olyan melegbe, amit kibír. Ez a legtöbb esetben enyhíti a méreg hatását és semlegesíti is.
5. Ha légzési zavarok keletkeznek, késlekedés nélkül orvoshoz kell juttatni a sérültet.

Törpe oroszlánhal - Dendrochyrus brachypterus

Ezek az elsősegélynyújtásra vonatkozó útmutatások azonban csak a Sydney és Új-dél Wales környékén élő skorpióhalak okozta sérülések esetén alkalmazhatók. A trópusi vizekben élő kőhalak mérge halálos is lehet, ezért ilyen helyeken szerzett sérülés esetén feltétlenül kórházba kell vinni a balesetet szenvedett személyt.

A sérülések elkerüléséhez a legfontosabb talán az, hogy jól ismerjük és felismerjük a halfajokat, fontos a jó idegrendszer és talán a humorérzék is. Tapasztalataim szerint minden ilyen rossz, kellemetlen esetből egy érdekes történet is keletkezik, ami utólag, ha elmúlt a baj, még mindenkit meg is nevettethet.

Következő "találkozásunkig" is szép kalandokat, de legfőképpen jó és biztonságos merüléseket kívánok a Tisztelt Olvasóknak.