Szeretem a polipokat. Nem új keletű ez az érzés nálam, már hosszan és részletesen kifejtettem ezt még egy 2000-ben kelt írásomban. Kedvelem ezeket a különleges jószágokat, mert - szerintem - nem lehet megunni érdekes viselkedésüket, a színük változtatását, azt, hogyan rejtőzködnek üregekben, vagy „napoznak” sziklákon, s elbűvöl látványos mozgásuk, a kibocsátott tintafelhőik. Nyugodt adriai merülések és persze türelmes merülőpár esetén élmény őket felfedezni - ha rejtőzködnek, akkor segíthetnek ebben a vadászó betűs sügérek -, s figyelni, hogyan fognak reagálni a búvárok közelségére… A napokban búvároktató-társnőm, Marton Erika - aki maga is nagy barátja a polipoknak, az ő harcos polipvédelmi akcióiról is írtam valamikor - hívta fel figyelmemet egy szomorúan végződő polipos hírre.
A történet lényege az, hogy a közelmúltban egy 19 éves fiú a Nyugat Seattle (USA, Washington állam) Cove 2. merülőhelyén egy légzőkészülékes merülés alkalmával megfogott egy óriás polipot, pusztakézzel agyonverte és a partra vitte. Az amúgy a helyszínen készült fotók tanúsága szerint a kies merülőhelyen a búvárra és áldozatára felfigyelt egy helyi idős búvároktató és tettért kérdőre vonta a búvárt. Az meglehetősen arrogáns módon kioktatta a helyi búvárt, miszerint ő szabályosan járt el, s van engedélye a vadászatra, s egyébként sincs semmi köze ahhoz, hogy mit csinál. Kijelentette továbbá, ha úgy gondolja, másnap is visszatér, s akkor is fog majd polipot.
A pusztakezes polipölő és áldozata
A történethez tartozik, hogy az adott partszakasz nevezetessége és búvár látványossága az ott élő, s ott is költő - egyébként már egyre ritkább állományú - óriás Pacific polip, agiant Pacific octopus - Enteroctopus dofleini. (Lényeges elmondani, hogy az adott államban a vonatkozó rendelkezések szerint szabad polipot, s más élőlényt pusztakézzel fogni, illetve megölni.) A fiú - mint később kiderült Dylan M. főiskolai hallgatót - terepjárójának platójára rakta a 30 kilogramm súlyú, több mint 2 méter kartávolságú megölt állatot, majd elhajtott. A búvároktató - Bob Bailey - Northwest Dive Club világhálós oldalán felháborodottan közzétette a történetet és a helyszínen készített fotókat. S ezzel - a világhálónak köszönhetően - elindult a hír- és véleményözön. Rövidesen sok száz felháborodott búvár, természetkedvelő írt az oldalra, sőt egy petíciót is megfogalmaztak a lassan veszélyeztetetté váló óriáspolipok vadászata ellen. A történet nem maradt meg a búvárklub oldalán, vezető- és helyi újságok, több TV csatorna is foglalkozott az esettel, s így természetesen felkerült a búvár oldalakra is…
S szabad legyen a történettel kapcsolat néhány gondolatomat is megosztani a T. Olvasóval. Valójában Dylan Miller megnyilatkozása az egyik, mely elgondolkodtató. A hivatkozás, hogy van engedélye, nem sértett törvényt, s az azt követő fenyegetőzés: legközelebb is jön, s polipot öl. Fel sem rémlett benne, hogy ha nem is jogi értelemben, de hibázott, s tettével a merülőhely élővilágát károsította, más búvárokat élményektől fosztott meg. (Egyébként egy későbbi interjúban tettének indokaként azt hozta föl, hogy szereti a polip húsát és adott a szomszédjainak is belőle. A fényképeket elnézve, valószínűleg nem éhezett Miller és környezete.) A másik elgondolkodtató és némi örömre okot adó tény a búvároktató és a pusztakezes polipölőt elitélő közösség. Szerencse, hogy napjainkban egyre többen vannak, akik figyelnek és védik szűkebb környezetüket, s az ügyben tett megnyilvánulásokból arra is lehet következtetni, hogy ez nem egyszeri felháborodás, hanem egy gondolkodásmód. Végezetül a harmadik gondolatom a hatóságokkal, engedélyekkel kapcsolatos. Vajon miért kell 2012-ben pusztakezes polipgyilkolást törvényileg engedélyezni, sőt, időről-időre erre engedélyt kiadni? Persze ez egy költői kérdés volt… A magam részéről abban bízom, hogy a magyar búvárok legtöbbje aláírná a petíciót. Kérdés azonban, hogy majd legközelebb, amikor felbukkan előtte egy polip, akkor mi fog történni? Tintafelhőket hagyva maga után eltűnik majd a kékségben, vagy egy nejlonzacskó mélyére kerül…
BÚVÁRINFÓ, 2012. OKTÓBER-NOVEMBER-DECEMBER
KOLLÁR K. ATTILA