2014. MÁRCIUS 24.

Gyakran tűnnek fel a világhálón olyan képek, filmek, ahol búvárok nagyobb halakkal-porcoshalakkal „pózolnak”, megérintik, simogatják azokat, sőt az sem ritka, hogy szemlélőként, vagy aktív közreműködőként etetik az állatokat. Pedig… pedig minden búvároktatási rendszer tanít többet-kevesebbet a víz alatti világ megóvásáról és a környezetvédelméről. Példaként a CMAS 10 aranyszabályát említem. Az aranyak közül több is a környezetvédelemre vonatkozik, az 5. pedig kimondottan arra hívja fel a búvárok figyelmét, hogy ne kergessék, ne érintsék meg és ne etessék a tengeri élőlényeket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a túlzott „barátkozás” kapcsán előfordulnak kellemetlen meglepetések, de akár súlyos sérülések is.

Ellentmondásnak tűnik, hogy a búvároknak azt tanítják, hogy nem kerüljenek kapcsolatba az élőlényekkel, ugyanakkor sokan – s legtöbbször magasan képzett és gyakorlott merülésvezetők, búvároktatók – még sem tartják be ezeket a szabályokat, s a búvár biztonságát (is) szolgáló ajánlásokat.

A miértek legtöbbjére könnyű (?) válaszolni: a helyi merülésvezető „nagyobb élményben akarja részesíteni” a vezetett búvárokat, s úgy gondolja, hogy egy ilyen attrakcióval még emlékezetesebbé teszi a merülést. Persze lehet ok a merülésvezetők egymásközti rivalizálása is, hiszen gyorsan elterjed, hogy egyikük rendszeresen ölelgeti az óriás murénát, így „értékesebb alkalmazott” lesz a búvárbázisok vezetői számára, hiszen több vendégbúvárt vonz a produkció.
Úgy gondolom, hogy ezek az „extra szolgáltatások” tehát részben gazdasági okokra is visszavezethetők, mert egyre nagyobb a verseny a búvárüzletben is. S ha verseny, akkor  újabb és újabb módszereket kell alkalmazni a minél több turista búvár – no meg a minél több bevétel -  megszerzése érdekében. Kicsit más jellegű, de azért ide sorolhatjuk a – búvárszakmai berkekben és egyes hatóságok által sem egyértelműen pozitívan megítélt – cápaetetős, vagy a porcoshalak „szerepléséve” végrehajtott egyéb különleges merüléseket is.

Egy személyes megjegyzést engedjen meg a T. Látogató! Magam is tapasztaltam, hogy egy Vörös-tengeren dolgozó magyar búvárvezető magyarázta a csoportnak, hogyan is kell a murénával személyes kapcsolatot kialakítani, hogy megnyerjük bizalmát, s meg lehessen érinteni-simogatni. Tudását helyi búvárvezetőtől sajátította el…

S még egy gondolat. Ugye jól tudjuk, hogy a merülésvezető példaértékű személy kell(ene), hogy legyen, ezért egy-egy ilyen mutatvány könnyen arra sarkalhat búvárokat, hogy egy adott helyzetben ő is kipróbálja ezt…

A nagytestű halak, porcoshalak ölelgetése, simogatása, vagy etetése azonban nem új keletű dolog.  Régi újságokat lapozgatva találtam az Élet és Tudomány 1991. szeptemberi számában egy Tengeri trakta című, képekkel gazdagon illusztrált írást, ami e kérdéssel foglalkozik. A cikkben leírtak illetve annak kapcsán megfogalmazott gondolatok (gondok) úgy tűnik, az azóta eltelt közel negyedszázadban nem változtak. Sőt, úgy gondolom, csak romlott a helyzet…

(Nagyításért klikk a képekre)

Kollár K. Attila