Búvárinfó

Születésnap. 248 évvel ezelőtt, 1766. szeptember 6-án született John Dalton (elhunyt: 1844. július 27.) angol fizikus-kémikus. A tudós 1801-ben egy számunkra, búvárok részére egy nagyon fontos, az un. ideális gázok összenyomhatóságával kapcsolatos törvényszerűséget fedezett fel, amit a róla elnevezett törvény fogalmaz meg.

A fenti képlet azt mondja ki, hogy egy gázelegy össznyomása (változatlan hőmérséklet és nyomás esetén) egyenlő az egyes összetevőinek részarányos (parciális) nyomása összegével. Dalton által felfedezett törvényszerűség segítségével a búvárok pontosan kiszámíthatják a különböző mélységben az általuk használt (használni tervezett) légzőgáz összetevőinek mennyiségét, s következtethetnek azok a szervezetükre gyakorolt hatására.

177 évvel ezelőtt búvárharang horgonyzott Óbudán. Egy búvár ipartörténeti érdekesség, hogy a Lánchíd pillérjeinek építésekor a víz alatti munkákhoz búvárharangot használtak. Az egykori híradások szerint a pesti és budai polgárok nagy érdeklődést tanúsítottak az 1837. szeptemberében az óbudai Dunaparton horgonyzó levegőfrissítéssel ellátott búvárszerkezet iránt. A munkák megkezdése előtt nyilvános merülési próbát is tartottak, melyen maga gróf Széchenyi István is - a felszínen - részt vett. Széchenyi angliai útjairól már jól ismerte a búvárharang működési elvét, sőt egyes források szerint maga is többször lemerült a szerkezettel. A kiváló ember, a Haza Bölcse nem csak a Lánchíd építéséhez hozatott búvárharangot, hanem xaz Al-duna szabályozási munkálataihoz is. Sajnos a Lánchíd építésén dolgozó búvárharang képét eddig nem sikerült fellelni, viszont az Al-Dunán alkalmazott merülőszerkezet képe a Fillértár című folyóirat 1934. évi 1. számából ismert. (Vélhetően nem lehetett nagy különbség (?) a két búvárharang között.)

A lánchídi búvárharang technikai megoldásának egyik érdekessége a kommunikációs rendszere volt. A szerkezet segítségével hangjelzésekkel (különböző számú kongatásokkal) tartották a felszínnel a kapcsolatot a mélyben dolgozók búvárok.

Az először a búvárharangot megcsodáló budai-óbudai-pesti polgárok a hosszadalmas munkákat részben csodálattal, részbe komoly ellenérzésekkel szemlélték. Az explorehungary.hu oldalán erről az alábbiak olvashatók: „…Érthető persze a felháborodás, hiszen joggal gondolhatták, hogy “jó vót az a régi promenád”, tudniillik a hajóhíd, ahol Nepomuki Szent János oltalmában ringatózhatott át a pesti párocska, ha épp tabáni borocskára vágyott. Azt is könnyen elképzelhetjük, milyen gyanakvással tekintettek a város polgárai az “ángilus emberre”, aki egy Vidra nevű kicsi hajó és egy búvárharang (ki hallott már ilyet!) segítségével kísértette az ördögöt a Duna fenekén. És hát a zaj! Két álló évig verték a szlavón vörösfenyő oszlopokat a Duna medrébe kora reggeltől késő estig, s nehéz hinnem, hogy az érthető lelkesedésen túl, egy idő után e hang nem kergette az őrületbe a Rakpiacot övező csodálatos klasszicista palotasor gazdag lakóit…”

RÉGI SZEPTEMBEREKBEN TÖRTÉNT… 2. rész

2014. SZEPTEMBER 27-28.

Merülési irányelvek és szabvány…

36 évvel ezelőtt, 1978. szeptemberében (28-án) a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat közgyűlése elfogadta a Víz alatti Barlangkutató Szakosztályának ajánlására a Barlangi merülések irányelveit, melyről egy közlemény a Karszt- és Barlang 1978. I-II. számában is megjelent.

Az irányelvek elkészítését az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztály csoportja állították össze, melyben néhai Plózer Istvánnak kiemelkedő szerepe volt. A szabályozó készítői tudatosan adták az „irányelvek” címet, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem egy kötelező szabályzatnak, de minden barlangi búvár részére betartásra javasolt útmutatónak, irányelvnek tekintik az anyagot.

33 évvel ezelőtt, 1981. szeptember 25-én jelent meg – a következő év január 1-én hatályba lépő – Búvármunkák munkavédelmi követelményei” tárgyú Magyar Szabvány (MSZ-10 276-81). Ennek a szabályozásnak azért volt kiemelkedő jelentősége, mert bár a búvármunkák rendkívül összetett, sokféle tevékenységet foglalnak magukba, ennek ellenére nem voltak általános érvényű előírásai. A Szabvány részletesen szabályozta – legalább is kísérletet tett arra – a búvármunkák felszereléseivel, a munkavégzéssel kapcsolatos munkavédelmi követelményeket, ismertette a búvárbetegség tüneteket, a mentés eszközeit, eljárásait, meghatározta a búvárjelzéseket, és útmutatást adott a merülési- és várakozási időkre. A kötelező érvényű előírással kapcsolatban a hivatásos búvárszakma a megjelenésekor, majd módosításakor is számos észrevételt fogalmazott meg. A Szabvány előírást tartalmazott a búvárok képesítésére is, ezzel meg(akarta)szüntetni (?) azt a méltatlan helyzet, ami korábban volt: a munkabúvárokat betanított munkásként foglalkoztatták. (Vélhetően nem volt igazán sikeres ez a törekvés – Szerk. megjegyzése) Bár a Szabványban előírtak némileg hiányosak és ellentmondásosak, sőt, esetenként korszerűtlenek voltak, mégis egy jelentős állomás volt a hazai búvármunka végzés szabályozásának. A Szabványnak „mozgalmas élete” volt: 1985-ben módosították, 1993-ban hatályon kívül helyezték, majd később egy részének alkalmazását újra elrendelték.

Az első magyarországi nemzetközi minősítést nyújtó búvártanfolyam…

31 évvel ezelőtt, 1983. szeptemberében tartottak először Magyarországon NAUI búvártanfolyamot. Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya és a VERTIKUM Kisszövetkezettel (elnöke Simsa Péter) közösen szervezte a gyakorlattal rendelkező búvárok részére az oktatást. A tanfolyam vezetője Thomas Iliffe (USA, Bermuda) NAUI búvároktató volt. A tanfolyam több napon át tartott és elméleti-, uszodai- és nyílt vízi oktatásból és vizsgából állt. Az oktatáson jelentős gyakorlattal rendelkező búvárok döntő többsége ez alkalommal ismerkedett meg az un. amerikai típusú, dekompresszió nélküli, ismételt merülések végrehajtására alkalmas NAUI merülési táblázat gyakorlati használatával. Ugyancsak újdonság volt a magyar búvárok részére a – mozdulatsorok pontos visszaadásán alapuló – búvár alapgyakorlatok bemutatása is. A búvártanfolyamon az Amphora KSC, az FTSK Delfin, az MTV SE és a VERTIKUM 25 magyar búvára szerezte meg a NAUI SPORT DIVER – haladó búvár – minősítést. Eredményes vizsgát az AMPHORA Búvár Klubból Ember Sándor, Felvári Zsuzsa, Irsai Sándor, Köves Béla, Pálfi Zoltán, Surányi Csaba, Szilágyi Károly, az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztályból Kollár K. Attila, Kovács György, Kovács Péter, Somogyi Miklós, Stolz Tamás, Surján András, Székely László, az MTV SE Búvár Klubból Szendrey Ferenc, a VERTIKUM Magas- és Mélyépítményjavító Kisszövetkezetből pedig Bacsu Dénes, Bognár Ferenc, Bognár Tibor, Borbély Mihály, Dzsaja Ferenc, Gulyás József, Mogyorósi Gábor, Peterdi Zoltán, Soós Mihály, Szekeres Gyula tett. (A búvár pletykák szerint az MKBSZ főtitkára, Mohácsi Ferenc a tanfolyamról hallva felháborodott, hogy tudta és főleg engedélye nélkül történt az. Sőt, kilátásba helyezte, hogy érvényteleníteni fogja. Nyilvánvaló, hogy sem joga, sem lehetősége – függetlenül attól, hogy CMAS Végrehajtó Bizottsági-tag volt – nem lett volna a megszerzett minősítések érvénytelenítésére, de különösen nem tudta volna az eseményeket „meg nem történtté” tenni…)

S a tanfolyam után, 29 évvel , 2012, októberében egy érdekes és különleges találkozásra került sor. A Tengeri Só előadásán újra Magyarországon találkozhattak az egykori NAUI búvártanfolyam hallgatói oktatójukkal, Dr. Tom Iliffe-vel, a tengerbiológia professzorával (Professor of Marine Biology and Wildlife & Fisheres, Texas A&M University), neves víz alatti barlangkutatóval…

Vége...