2004. DECEMBER 21.

Optikussztrájk a búvár szemüvegén (nem a maszkján) keresztül. Mi köze lehet a búvároknak az optikusok munkabeszüntetéséhez? S mit keres ez a téma egy búvárújság világhálós oldalaira a hírek, érdekességek közé? Első látásra, olvasásra könnyen helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy semmi közük nincs a víz alatti világ kikémlelőinek a szemüvegek ügyes kezű gyártóihoz, illetve közös pont mindössze az a találkozás lehet, amikor a búvár speciális optikai lencsét csiszoltat maszkjába. S itt a másik téma, az optikusok sztrájkja. Ez is kakukktojás lenne?

Lehet, hogy nem minden T. Olvasónknak "jött át" a médiából, hogy egy decemberi napon az optikusok a munkabeszüntetés egy olyan formáját választották, hogy üzleteiket nyitva tartották, de nem fogadtak el szemüvegrendelést. S tették ezt a szakmai végzettséggel, többnyire tisztes gyakorlati időt e területen becsületes munkával eltöltött egészségügyi eszközt (hangsúlyozhatjuk, hogy nélkülözhetetlen eszközöket) gyártók. A sztrájkot az váltotta ki, hogy egy rendelet egy "szakirányú tanfolyam" elvégzésére kötelezte a látszerészeket.

Az ilyen "új szakmai végzettségeket előíró" rendeletek kérlelhetetlenek: ez is kimondta, hogy aki nem végzi el a tanfolyamot a jövő év elejéig, az nem készíthet szemüveget. Pontosabban, akinek nincs ilyen új végzettsége, az nem kapja meg a receptre felírt szemüveg a társadalombiztosítástól származó kiegészítő összegét, ami a látszerészek bevételeinek igen tekintélyes része.

Az optikusok erősen sérelmezték a tanfolyam végzési kötelezettséget, kifogásolva, hogy az félévig tart, mintegy 120.000.- forintba kerül. S nem utolsó sorban azért is feleslegesnek tartották a képzést, mivel a napi munkájukban "jól használható" tantárgyak szerepeltek, mint például anatómia, vizeletelemzés stb.

Lehet, hogy mire a T. Olvasó e részig eljutott, megértette, hogy mit keres e helyen ez a téma? Nem kísértetiesen hasonlít az optikusok problémája a búvároktatókéra? A magyar törvények a búvároktatóknak is előírta, hogy "szakirányú tanfolyamot végezzenek", ha sportfoglalkozást akarnak vezetni, búvároktatást akarnak végezni. (Megjegyzésre érdemes, hogy ilyen előírás a földkerekségen egyedül Magyarországon van.) A féléves, mintegy 100.000.-forintos sportoktatói tanfolyam tantárgyainak egy része szintén nagyon hasznos a búvároktatók részére, így például a gimnasztika tantárgy a jópofa (aranyos) pálcikaemberekkel, az edzéselmélet, ami a versenysport felkészülés elengedhetetlen ismerete.

A látszerészek tanfolyamával rokon vonás még, hogy a búvároktatók körében a tanfolyamvégzési kötelezettség szintén felháborodást váltott ki. Van azonban két nagy, alapvető különbség. Az egyik az, hogy az optikusok szervezetten, az érdekképviseletük segítségével, vezetésével léptek fel, kérvényezték a szakminisztériumnál a rendelet módosítását. A búvároktatók viszont egyénileg morogtak. (Itt lényeges megemlíteni, hogy a hazai búvároktatók számtalan szervezethez, oktatási rendszerhez tartoznak, tehát az egyes tiszteletreméltó személyek az egységes fellépésre teljesen alkalmatlanok.)
A másik különbség, hogy a hazai búvársport országos szakszövetsége a felügyeleti szerv felé történő eljárást nem igen vállalta fel, s nagyon gyorsan és könnyen hagyta magát lebeszélni az ellenvélemény kifejtéséről. Van még egy harmadik különbség is, míg az optikusokat gazdaságilag könnyen ellehetetlenítheti a "központi pénzekből" történő kizárás, addig a búvároktatók ilyen (és persze számos más) vonatkozásban teljesen függetlenek, tehát nem igen lehet gazdasági nyomást gyakorolni rájuk. (Magam is a "sportoktatói tanfolyam mellett érveltem, mivel beláttam, a kormányrendelet hatálya alóli mentesítésre jelen körülmények között nincs mód. Nem dicsekvésként említem, hogy el is végeztem a tanfolyamot.)

Érdekes volt eddig is az optikusok, búvároktatók "egy cipőben járásáról" szóló történet, de a csattanó még hátra van. Nos, a látszerészek munkabeszüntetése, az érdekvédelmi szervezetük sokszori felszólamlása, beadványa sikert hozott: az egészségügyi tárca engedett és módosította a vitatott rendeletet, tehát tanfolyam elvégzése nélkül is gyárthatnak szemüveget azok, akik ezt tanulták az iskolában, s ezt teszik évek, évtizedek óta...
S mi ebből a tanulság? Milyen következtetést kell(ene) a búvároktatóknak ebből levonni? Nos ez egy másik "érdekes" történet témája lehet. Persze jó (lenne), ha mindenki gondolkodna erről... Először egyénileg, majd többen, fejünket összedugva...