Búvárinfó

Még egyszer a cápatámadásokról, cápákról. Híreink között nemrégiben két fehér cápák által elkövetett tragikus támadásról számoltunk be. Úgy gondoljuk, akkor vagyunk igazságosak, ha e kérdést szélesebb összefüggésekben világítjuk meg.

Először is vizsgáljuk meg, hogy a nagy fehér cápák valójában hány halálos támadást követnek, követtek el az emberek ellen. E témában a floridai Természettörténeti Múzeum (USA) világhálós oldalain 2004. januárjában közzétett érdekes adatsor található. Az összeállítás tanúsága szerint 1876. és 2003. között, tehát 127 év alatt 203 ismert halálos, baleset történt. A nagy fehér cápák a leggyakrabban az USA nyugati partjainál, 73 esetben okozták emberek halálát. A sort Dél-Afrika (46 eset), Ausztrália (37 eset), a mediterrán tengerek (22 eset), Új-Zéland (10 eset), majd az USA keleti-partjai (7 eset) követik.

Fontos megjegyezni, hogy a halálos kimenetelű cápatámadásokért nem kizárólag a nagy fehér cápa a felelős, mert van több más, az emberre veszélyt jelentő cápa is. A "tévedés" egyik oka, hogy a mozivásznakon, TV képernyőkön időről-időre megjelenik az emberpusztító szörnyként ábrázolt csúcsragadozó "nagy fehér", erősítvén a köztudatban, hogy a támadásokért kizárólag csak ezt a fajt a felelős.

A tengerekben bekövetkező cápatámadásokkal kapcsolatban érdemes egy ausztrál statisztikai számain is elgondolkodni. Ennek értelmében Ausztrália partjainál évente átlagosan 92 ember fullad a tengerbe, 8 fő hal meg könnyűbúvár balesetben, s 1 ember halálát okozza cápatámadás. (Sajnos idén a statisztika nem "jött be".)

A cápák, ezen belül a nagy fehér cápák életét, viselkedését tudósok kutatják, azonban e területen nagyon sok még az ismeretlen, - fogalmazhatunk úgy is - a fehér folt. A Földünk ősóceánjaiban a kutatók véleménye szerint már 375 millió évvel ezelőtt éltek őscápák. A tenger "királyai" számos ellenségüket túlélték, a 395 millió évvel ezelőtt (tehát már a cápák előtt) megjelent páncélos halakat, majd a mintegy 200 millió évvel ezelőtt élt, a 16 méter hosszúra is megnövő óriás halgyíkokat. A cápák ellenálltak és alkalmazkodtak a számos élőlény pusztulását okozó földi klímaváltozásoknak is. A maiakkal azonos cápafajok 160 millió évvel ezelőtt jelentek meg, s ezért méltán mondhatók e tengeri élőlények az evolúció legtökéletesebb példányainak. A cápák legtöbb faja azonban "mindössze" 60 millió éves, megjelenésük a dinoszaoruszok kihalásának idejére tehető. A legismertebb őscápa - a nagy fehér cápa rokona - a 25 millió ezelőtt élt, Carcharodon megalodon volt. A megalodon akár 25 méter hosszúságúra is megnőtt, s a kitátott szájában több ember, állva is elférhetett volna. A 10 millió évvel ezelőtti kipusztulása miatt napjainkban csak ásatásokon fellelt óriási fogai emlékeztetnek a hajdani tengeri királyára.

A cápák az élővilág ősképviselői, a porcos vázú ragadozók uralják a tengerek világát. A kutatók megértették, hogy a cápák megismerése nagyon fontos feladat, mivel a tengerek, óceánok ökoszisztémájának meghatározó lényei, s kipusztulásuk beláthatatlan következményekkel járna, könnyen felborulhat a természet - amúgy is ingatag - egyensúlya. (A XX. század embere e dicsőséges tettére nagyon büszke lehet.) A cápák, egyes fajaik kipusztulására azonban - sajnos - jó esély van, mivel az ember az "ősidők" óta pusztítja őket. A technika fejlődése e területen is mély (lehet, hogy jóvátehetetlen ?) nyomokat hagyott: a környezetszennyezéssel, de különösen az ipari méretű halászattal, mivel az úszó konzervgyárak végeláthatatlan pusztítást eredményeznek e tengeri élőlények között (is).

Napjainkra megváltozott a helyzet, felcserélődtek a szerepek: a csúcsragadozó vált áldozattá. Az ember azon kívül, hogy módszeresen irtja ezeket az élőlényeket, hasznosítás céljából a fogaiért, állkapcsáért (dísztárgyakat készítenek belőle), de leginkább az uszonyáért - ami igen drága csemegének minősül elsősorban a távol-keleti országokban - halássza, vadássza a cápákat. (Ez emberi kegyetlenség határtalan: igen gyakori, hogy a kifogott élő cápák uszonyait levágják, majd a megcsonkított, gyakorlatilag mozgásképtelen állatokat élve visszadobják a vízbe.) Egyes - hivatalos és megbízható - felmérések szerint az emberek évente mintegy 600 ezer tonna (!) cápahúst "falnak fel". További 600 ezer tonnára (!) tehető azon cápák súlya, amit "véletlenül" fognak ki a halászok, s mint hasznosíthatatlan zsákmányt sérülten, vagy meggyilkolva visszadobnak a tengerbe. Jelentős számú a tengeri strandokat védő un. cápahálókba beakadt és ott elpusztult egyedek száma is. (Ezek a hálok igen kegyetlen szerkezetek, a cápákon kívül számtalan más emberre teljesen veszélytelen nagytestű hal, delfin, de még különféle teknősök pusztulását is okozzák.)

A cápák módszeres irtásának köszönhetően a kutatók véleménye szerint az eddig ismert mintegy 250 cápafaj 80 %-a kihalásra van ítélve. Példaként említjük, hogy kutatók megállapították, a nagy fehér cápa populáció közel 80 %-al csökkent az Atlanti-óceán vizeiben, annak ellenére, hogy évek óta hivatalosan is a világ egyik legvédettebb állatfajának minősül.

Komoly eredmény, hogy a világ számos országa aláírta a cápák védelmében hozott nemzetközi megállapodást. Fontos a cápák törvényi védelme, azonban senkinek se tekintse ezzel megoldottnak a problémát, mert úgy tűnik, hogy napjainkban nagyon sokan elsődlegesnek és kizárólagosnak az anyagi érdekeket tekintik, s a cápák gyilkolászása kitűnő üzletnek minősül. (Természetesen nem a cápa halásznak, vadásznak...) Szingapúrban, vagy Hong-Kongban egy tányér cápauszony levesért egy "jobb helyen" akár 100 USD-t is elkérnek. (A cápauszonyról hírlik, hogy férfipotencia növelő, illetve ajzószer.) Profit és környezetvédelem. Nem igen összeegyeztethető a két dolog. (Nem csak a cápák esetében.)

A törvény betartatása, a bizonyítási eljárás meglehetősen bonyolultnak tűnik sokszor, főleg olyankor, amikor egyes országok kormányai, hatóságai szemet hunynak, sőt esetenként egyáltalán nem tiltják a cápavadászatot-halászatot. A törvénysértés könnyű bizonyítása érdekében a Wildlife Conservation Society (New York) és egy floridai egyetem egy új, a bűnügyi technikában már korábban ismert és hatékonyan alkalmazott genetikai tesztvizsgálatot dolgozott ki, mely segítségével egy "halkészítményben" könnyen, egyszerűen és bizonyítóerővel kimutatható a fehér cápa maradványainak jelenléte. A vizsgálat segítségével nem csak friss anyagokból, hanem akár szárított maradványokból is egyértelműen megállapítható a védett állati maradvány jelenléte, de még más cápafajoktól is meg lehet különböztetni.

Adjunk esélyt a nagy fehér cápának és társainak az életben maradáshoz az elkövetkezendő néhány millió évben!