2004. DECEMBER 31

A világ szinte minden pontján szokásos év végi vigadalom az idén halkabb, szomorúbb lesz, sötét árnyékot vet december utolsó hetére a Dél-Ázsia országaiban szörnyű pusztításokozó szökőár. A cunami okozta természeti katasztrófa áldozatainak számát öt nappal a pusztító vízáradat után másfélszáz-ezerre becsülik, több millió a hajléktalanná váltak száma, az anyagi kár egyenlőre felmérhetetlen, s a szakértők éhínségre, járványokra számítanak.
Sajnos nehézkesen, vontatottan derült ki az elmúlt napokban a hazai hivatalos szervektől, hogy a szökőár idején hány magyar turista tartózkodott a körzetben, s mi történt velük. Eddig mintegy húsz magyar sérültről hallhattunk. Arról, hogy vannak-e még további magyar sebesültek, eltűntek, halottak, azt pontosan nem tudjuk, bár hiányzik még vagy 20 honfitársunk...
A híreket, a hazaérkezők nyilatkozatait hallgatva olyan vélemény alakul ki az emberben, hogy a hazai illetékesek, az utazási irodák nem álltak és állnak a helyzet magaslatán, az elhallgatás, a mellébeszélés, s talán az érdektelenség is tetten érhető...
S ami igazán különös, hogy a közszolgálati TV az elmúlt napokban is a katasztrófa sújtott körzetbe invitáló utazási reklámokat sugárzott, s az utazási irodák a médiákban megszólaló képviselői többnyire arrogáns, kioktató hangon beszélnek...
A világhatalmak, kormányok lassan és nehezen nyújtják ki segítő kezeiket Sri Lanka, India, Indonézia, Malajzia és Mianmar katasztrófa sújtotta területei, lakossága felé, viszont a magánemberek segítőkészségből jobban vizsgáztak, sok az önkéntes segítő, az adományozó...
A DAN Europe elnöke, Alessandro Marroni professzor úr felhívással fordult a búvártársadalomhoz, kérvén, hogy adományaikkal segítsék a katasztrófa sújtotta területek nélkülöző lakosságát, a tömegével árván maradt és éhező gyermekeket. (Felhívás, adományozás a DAN-on keresztül: www.daneurope.org/indian ocean tsunami)