2005. JANUÁR 18.

A búvárok körében a hajóról végrehajtott merülések a legnépszerűbbek. Valószínűleg egyetlen búvár számára sem nagy újdonság ez az állításunk, és azt is szinte biztosnak tartjuk, hogy nem sokan fogalmaznak meg kijelentésünkkel szemben ellenvéleményt. Vagy lehet, hogy mégis? Vannak olyan búvárok, akik nem annyira lelkesednek a hajózásért, sőt... Előfordul, nem is túl ritkán, hogy amikor a tenger egy kicsit "lötyög", még a kisebb hullámok okozta imbolygás is erősen megvisel egyes személyeket, tengeri betegek lesznek.

A tengeribetegség oka az, hogy a belső fülünkben lévő egyensúlyszervünket, a labirintust a folyamatos billegő mozgás (kinetózis) megterheli, ingeri a szomszédságában lévő hányásközpontot, végül a szerv "kimerül" és bekövetkezik a betegség.

A tengeri betegség jelentkezésének első tünetei a sápadtság, émelygés, verejtékezés, fejfájás, felgyorsulhat a légzés, majd fizikailag egyre rosszabbul érzi magát, hányni kezd a beteg. (Ilyen tünetek nem csak hajón alakulhatnak ki, de gépkocsival, vagy kisebb repülőgéppel történő utazás során is. Gyermekeknél előfordul, hogy a felnőtteknél jóval hamarabb jelentkezik a betegség.) Háborgó, hullámzó vízen, ha hosszabb ideig tartózkodik a tengeri beteg, a tünetek változnak, rosszabbodnak: megmarad a hányinger (bár hányni már nem tud, mert a gyomor teljesen kiürült) kimerültség, apátia, letargia, magatehetetlenség alakul ki, majd a kiszáradás veszélye is fellép.

Fontos tudni, hogy az erősen imbolygó hajón, soha ne hagyjuk magára a tengeri betegségben szenvedőt, illetve a beteg ne próbáljon meg egyedül félrevonulni, még akkor se, ha kölcsönösen "kellemetlen-kényelmetlen" helyzetben van, hány, mivel könnyen vízbe eshet, s ha az azonnal nem derül ki (ember a vízben!) akár tragikus következményei is lehetnek.

A tüneteket - némileg - enyhíti, ha az illető mellőzi az alkoholfogyasztást, a dohányzást, a hajó középső részén, lehetőleg jó levegőn tartózkodik, a tekintetét a látóhatáron tartja, vagy valamilyen biztos (álló) külső pontot figyel, esetleg csukott szemmel hátradőlve, a fejet stabilan rögzítve tartja. Természetesen az említett módszerek "enyhíthetik" a problémát, de nem oldják meg.

A tengeribeteg búvárnak - valószínűleg - nem lesz túlzottan nagy kedve merülni, legfeljebb "menekül" a nyugodt vízbe az erősen mozgó hajóról. Előfordulhat az is, hogy az út során a búvár annyira kimerült a tengeri betegségtől, hogy nem tud, de nem is akar a merülésre vállalkozni. További problémát jelenthet, ha a merülési helyre érve a hajó csak hullámzó vízben tud lehorgonyozni, ami akár még növelheti is a hajó mozgását. A hullámzó vízben történő tartózkodás - merülőcsoport összevárása -, a felszínen történő úszás tovább ronthatja az állapotot. Megjegyezzük, hogy meglehetősen nehéz helyzetbe kerülhet a búvár, ha a víz alatt ismét hánynia kell.

A szakirodalom szerint az emberek túlnyomó többsége 2-3 nap alatt alkalmazkodik a megváltozott környezethez, s ezután a szervezetüket nem fogja zavarni a folyamatos mozgás. A búvároknak azonban egy túra alkalmával általában nincs "ennyi" idejük az alkalmazkodáshoz, s azt is fontos tudni, hogy az emberek egy kis részének (kb. 5 %) szervezete soha nem fog alkalmazkodni.

Mi a megoldás? Hogyan kerülhetjük el a tengeri betegséget?
Hajós körökben járja egy humoros mondás miszerint "...a tengeri betegséget biztosan elkerülhetjük egy nagy, árnyas fa alatt..."

Viccnek ez nem rossz, de keressünk olyan megoldást - a korábban említetteken túl - , mely valóban megoldás lehet, a lehető legtöbb tengeri betegségre "hajlamos" személy részére. Léteznek az un. utazási gyógyszerek, melyek megoldást jelenthetnek a tengeri betegség kialakulásának megelőzésére. Magyarországon a gyógyszertárakban vény nélkül kapható a Dedalon nevű készítmény, azonban ez a szer "túl erős", hatóanyagai álmosságot, kábultságot okoznak, (a gyógyszer lényegében egy nyugtató, mely az idegrendszerre hat), ezért búvárkodás esetén használata nem ajánlott, megkockáztatjuk a határozottabb véleményt: tilos.

Ismert és a tapasztalatok szerint búvárkodás alkalmával is szedhető utazási, tengeribetegség elleni gyógyszerek a
- Dramamine (USA)
- Equate travel tabs (Canada)
- Vomex A Drageens N (Olaszország)
- Dramanex Tablets (Egyiptom)
- Touristil (Belga licence alapján Egyiptom)

Az említett gyógyszerek a gyártó országokban (a zárójelben szerepelnek a gyártó országok nevei) a gyógyszertárakban recept nélkül kaphatók, általában nem túl drágán. (Az egyiptomi szerek árai messze elmarad a hazai gyógyszeráraktól.) A gyógyszerek közös jellemzője, hogy azokat kúraszerűen kell folyamatosan szedni, s az első tabletta(ka)t a hajó út előtt (figyelem, nem a betegség tüneteinek észlelésekor!) 2-3 órával megelőzően kell bevenni. Amennyiben a betegség tünetei már kialakultak, a szájon keresztül bevett gyógyszer nem fog hatást kifejteni, mert a hányás következtében a tabletták is kiürülnek. Vannak viszont hasonló hatóanyagot tartalmazó végbélkúpok is, melyek ilyen esetekben is hatékonyak lehetnek, s általában a beteg 1/2-1 óra alatt megszabadulhat panaszaitól.

Nyomatékosan felhívjuk azonban mindenki figyelmét, annak ellenére, hogy az említett, vagy más gyógyszerek vény nélkül, szabadon vásárolhatók, mindenki csak orvosával, gyógyszerészével egyeztetve használja, különösen olyan esetben, ha valamilyen más gyógyszert is szed, illetve valamilyen érzékenysége, allergiája, betegsége van.

Természetesen előfordulhat, hogy valakinek az úti gyógyszerek sem biztosítanak teljes védettséget... Sajnos...