Búvárinfó

1. rész. A január 1-én hatályba lépett új Merülési Szabályzat alkotói a szakbúvár ismereteket meglehetősen kitüntetett helyzetbe hozták: a Magyar Búvár Szakszövetség által jegyzett szabályozó - gyakorlatilag - csak azoknak a búvároknak engedi meg a "speciálisnak" minősített merülések végrehajtását, akik szakirányú búvárminősítéssel rendelkeznek. Megjegyezésre érdemes, hogy a Merülési Szabályzat előírásainak ezek, illetve más szigorításai nem kizárólag az MBSZ vezetőinek az elgondolásait tükrözik, mivel a különféle oktatási rendszerek képviselőit, mértékadó személyiségeit is bevonták a munkába, és az aktív közreműködésükkel készült el az anyag. A szakbúvár ismeretek előtérbe kerülése mellett számos más korlát is bekerült a Szabályzatba. Sok minden érdekes, lényeges, a merülés biztonságát célzó meghatározás között olvashatjuk:
"A merülés legnagyobb tervezett mélysége vezetett búvárok számára legfeljebb 18 méter, megfelelő szakbúvár minősítéssel nem rendelkező önálló búvárok számára legfeljebb 30 méter lehet.(7.4.pont)."
Fontos tehát, hogy ismereteinket felfrissítsük, búvárfelszerelésünket felülvizsgáljuk, s aki szeretne 30 méteres mélységet meghaladó, esetleg dekompressziós merülést is végrehajtani, - természetesen az új szabályok betartása mellett -, annak az alábbiak szerint kell eljárnia:

1. Irány a "szabványbolt", vásároljunk egy Merülési Szabályzatot.(Letölthető a Világhálóról is.)
2. A Szabályzat részletes, alapos tanulmányozása után irány a legközelebbi olyan BÚVÁRISKOLA, ahol arra jogosult búvároktatók (erre is találunk útmutatást a Szabályzatban) "Mélymerülő szakbúvárrá" képeznek ki.
3. Az egyéni és közös ismeretgyarapítás után a búvárfelszerelésünk szemre- és számbavételezése után, kb. 100-150 ezer forint pótlólagos beruházással (az igényesek elkölthetik az említett összeg két-háromszorosát is) alkalmassá (???) válhatunk (no meg a felszerelésünk is) mondjuk egy 30 méter mélységű, 20 perc időtartamú dekompressziós merülésre (deko információ: 3 méteren 5 perc).

Bizonyossággal van a T. Látogatók között, akik a 30 méter 20 perc kapcsán felkapják a fejüket, nyúlnak kedvenc táblázatuk, vagy búvárkomputerük után, mert régi, vélhetően szép merülési emlékeik szerint ezek az adatok esetén a merülés nem dekompressziós. Mivel egy kicsit kötözködő hangulatba vagyok (pedig szépen süt a nap e sorok írásakor), én pedig azt mondom, hogy de, ez a merülés pedig dekompressziós.

Kinek van igaza?

Megnyugtatom a T. Látogatót, Önnek is, ha ellenkezett, s nekem is, aki nem hagytam magam.

Természetesen azt, hogy Ön véleményét mire alapozta nem tudom, de úgy gondolom, ha "vitatkozott", akkor felelősség teljes búvár, megalapozott ismeretekkel, anyagokkal, rendelkezik, tehát biztos nem tévedett. (Azért nem baj, ha még egyszer ellenőrzi állítását.)

Én arra alapozom a véleményemet, hogy a DECO’92 dekompressziós táblázatot néztem meg, s ott a fenti adatok szerepelnek. (Megjegyzem, hogy a PADI, az SSI táblázata 20 perc, a NAUI táblázata 22 perc dekompresszió nélküli merülést enged meg. A CMAS búvároktatás "új" U.S. Navy (!!!) táblázata 25 perc "megállás nélküli feljövetelt engedélyez, a DECO’ 2000 viszont mindössze 15 percet. S a sor hosszan folytatható lenne...)

Izgalmas ugye?

Van tehát egy szabályunk, aminek az értelmezése meglehetősen "sajátságos" lehet. Kereshetünk olyan dekompressziós táblázatot, amelyikben pl. egy merülés "dekos", s kereshetünk olyat, amelyikben nem. S legalább ennyire megosztott lehet a búvárkomputerek világa is, sőt, talán még inkább...

Természetesen mondhatja a T. Látogató, hogy ez egy mondvacsinált probléma, ez mindössze kötözködés, hiszen viszonylag szűk mélység- és időtartományban fordulhat elő ilyen "átfedés".

Abban igaza lehet a T. Látogatónak, hogy lehet ez egy "szűk" tartomány (ez sem biztos, hogy így van, pontosabban értelmezni kellene a "szűk" fogalmát), de semmi esetre sem kötözködés a célom, hanem az, hogy egy "joghézagra" rámutassak. Erre pedig azért van szükség, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy amennyiben véletlenül egy probléma (baleset) bekövetkezik, annak elbírálásakor (legyen az elbírálás erkölcsi-szakmai, vagy legyen hatósági-jogi), akkor az arra a helyzetre vonatkozó szabályok egyértelműek-e?

Szerintem ebben az esetben nem egyértelműek a szabályok.

S ez azért nagyon lényeges kérdés, mert nagyon jelentős technikai-felszerelési-tervezési különbséget ír elő (hogy helyesen, indokoltan, vagy sem, ez most nem képezi a téma tárgyát) a Szabályzat egy dekompresszió nélküli és egy dekompressziós merülés esetében. S láthattuk, hogy bizonyos helyzetekben fennállhat a "szubjektív" értékelés lehetősége. Félreértés ne essék, nem arra gondoltam, hogy egy adott búvár tudatosan keresgél a dekompressziós táblázatok között, s kiválaszt egy jó "lazát".

Érdekes és elgondolkodtató ez a kérdéshalmaz. Ahhoz, hogy egy kicsit mélyebbre merüljünk e témába, merüljünk el a dekompressziós táblázatok "tengerébe", a búvár, a merülés biztonságát meghatározó nagyon fontos eszköz, felszerelés történetében... E merüléshez kérem a T. Látogató türelmét, a holnap olvashatja a folytatást...

Végezetül az írásban szereplő egyes állításaim alátámasztására, illetve az értelmezhetőség megkönnyítésére az alábbiakban idézem az MBSZ Merülési Szabályzatának vonatkozó-kapcsolódó részét:

"9. SÜRÍTETTLEVEGÖS MERÜLÉSEK
Sűrítettlevegős merülésnél, a búvár normál légköri levegővel alapvetően azonos összetételű légzőgázt tartalmazó légzőkészülékkel merül.

9.1 NYÍLTVÍZI MERÜLÉSEK
9.1.1 Kis mélységű merülés
Kis mélységű merülés a legfeljebb 18 méter mélységig végzett merülés. A minimálisan szükséges nyíltvízi önálló légzőkészülékes búvárfelszerelés, a merülés végrehajtásához szükséges, számított levegőt és ezen felül ennek a mennyiségnek minimum 1/4-ét elérő, de legalább 50 bar tartalék levegőt tárol.

9.1.2 Közepes mélységű merülés
Közepes mélységű merülés, a 18 méter alatti, de 30 méternél nem mélyebb merülés. A minimálisan szükséges nyíltvízi önálló légzőkészülékes búvárfelszerelés, a merülés végrehajtásához szükséges, számított levegőt és ezen felül ennek a mennyiségnek minimum 1/4-ét elérő, de legalább 50 bar tartalék levegőt tárol.

9.1.3 Mélymerülés
Mélymerülés a 30 méter alatti, de 56 méternél nem mélyebb merülés. A minimálisan szükséges nyíltvízi önálló légzőkészülékes búvárfelszerelés, a merülés végrehajtásához szükséges, számított levegőt és ezen felül ennek a mennyiségnek minimum 1/4-ét elérő, de legalább 750 liter normál állapotú levegőnek megfelelő mennyiségű tartalék levegőt tárol.

9.1.4 Sűrítettlevegő használatával a merülés legnagyobb tervezhető mélysége - a mértékadó szabadidős búvároktatási szervezetek és a Búvár Világszövetség (CMAS) előírásaival és ajánlásaival összhangban - 56 méter lehet.

9. 2 NYÍLTVÍZI DEKOMPRESSZIÓS MERÜLÉSEK
9.2.1 A szabályzat alkalmazás szempontjából dekompressziós merülésről beszélünk, ha a nyíltvízi merülés során a kötelező dekompressziós megállók miatt nem lehetséges a folyamatos és egyenes vonalú felszínre emelkedés. Ezekre a merülésekre a nyíltvízi merülésektől eltérő szabályokat kell alkalmazni

9.2.2 A dekompressziós merüléseket minden esetben meg kell tervezni, ilyen merülés tervezésére alkalmas táblázat, merüléstervező program vagy búvárkomputer segítségével. A tervezésnek mindenképp ki kell terjednie a merülés végrehajtásához szükséges levegő mennyiség kiszámítására.

9.2.3 A dekompressziós merülés végrehajtásához minimálisan szükséges nyíltvízi önálló légzőkészülékes búvárfelszerelés, a tervezett merüléshez számított levegőt (a merülés és a dekompresszió levegőszükségletének összegét), és ezen felül ennek a mennyiségnek legalább 1/3-át elérő tartalék levegőt, de összesen legalább 3000 liter normál állapotú levegőt tárol.

9.2.4 Dekompressziós merülés esetén a nyíltvízi önálló légzőkészülékes búvárfelszerelés, legalább két független légzőautomatából áll (egy-egy első- és másodiklépcső), melyből az egyik másodiklépcső társlélegeztetésre alkalmas hosszúságú tömlővel legyen szerelve.

9.2.5 A búvárnak legalább kettő, egymástól független mélység-, és idő mérésére alkalmas műszerrel, valamint dekompressziós merülés kivitelezésére alkalmas táblázattal vagy búvárkomputerrel, ezenfelül nyíltvízi merülés esetén dekobójával és az ahhoz szükséges megfelelő hosszúságú kötéllel valamint a kötél tárolására alkalmas eszközzel (dob, -orsó) kell rendelkeznie."

Haldane 1908-ban készített dekompressziós táblázata

2. rész. A dekompressziós táblázatok története mintegy 100 esztendős múltra tekint vissza, az első "közismert" táblázatot John Scott Haldane készítette1908-ban.

Némi magyarázatra szolgálhat ez a tény, mivel a "légzőkészülékkel" víz alatti történő tartózkodás története sokkal távolibb múltba nyúlik vissza, s a fizikai-élettani törvényszerűségek a régmúlt időben is érvényesültek. Nos állíthatjuk, hogy a korábbi korok búvárai - merüljenek búvárharangban, vagy furcsa, érdekes szerkezetekkel, -fogalmazzunk úgy, hogy "megérzéseik" alapján merültek, s emelkedtek a felszínre. Az 1700-1800-as években már ismert volt a búvárok körében, hogy "amennyiben lassan emelkednek fel" akkor kevésbé fájdul meg a fejük, nem kínozza (kevésbé kínozza) őket görcsös fájdalom izületeikben, s az így eljáró búvárok között kevesebb a merülés végén (után) bekövetkező haláleset...

Nyugodtan állíthatjuk, hogy elődeink nem tudták, hogy milyen veszélyt jelent számukra a mélyben, magasabb nyomáson belélegzett sűrített levegő, pont ezért is közülük nagyon kevesen érték meg az idős kort, s ha valami véletlen folytán annak a közelébe kerültek, akkor is legtöbbjük beteg, vagy béna ember volt...

Az is tény, hogy a természettudósok (pl. Rober Boyle 1670 körül tanulmányozta a nyomáscsökkenés hatására elpusztult állatok vérében lévő buborékokat, 1861-ben Bucquoy kifejtette azt az álláspontját, hogy nyomáscsökkenés alkalmával gáz szabadul fel a vérben, Paul Bert, 1880 körül felismerte a keszonbetegség okát, sőt az elkerülésére javaslatot is tett) korábban már számos olyan részismerettel rendelkeztek, mely a dekompressziós betegség kialakulásával, illetve elkerülésével voltak kapcsolatosak.

Haldane diagrammok - un. "abnormális" merüléskor

A búvárok egyéni tapasztalatai mellett az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején a tudomány látókörébe is került a búvármerülések témája, bizonyított, hogy ebben az időben már ismert volt a lépcsőzetes felemelkedés, bizonyos szinteken történő várakozás szükségessége. Sőt, 1905-ben az angol Admiralitás megbízásából a búvármerüléseket vizsgáló szakbizottság az alábbiakat írta jelentésébe:

"...a búvár dolgát végezve, vagy félbeszakítva, nem fokozatosan, mint eddig szokásos volt száll fel, hanem lehetőleg gyorsan emelkedik olyan rétegbe, hol az előbbi, nagy mélység abszolút nyomásának csak a fele van meg, itt hosszabb ideig pihen és a tovább felemelkedést fokozatosan, átlag 3 méterenként, és mind hosszabb időt töltve az egyes állomásokon végzi. Ha mégis gyanús tünetek lépnek fel, a búvárt haladéktalanul rekompresszió, azaz nagy nyomás alá kell helyezni..."

E rövid, s meglehetősen vázlatos visszatekintés után térjünk vissza Haldene-hoz és táblázatához. Az első dekompressziós táblázat - leszámítva, hogy kézzel íródott -
nagyon hasonlít "utódaihoz", lényegében a napjainkban is használt adatokat (azok döntő többségét) tartalmazza. Érdekessége - mondhatjuk azt is, hogy eltérés a mai tábláktól - hogy mélységi "tartományokat" alkalmaz. A táblázat dekompressziós adatait vizsgálva "kiugróan" nagy eltérést nem tapasztalhatunk az utódokkal összehasonlítva.

Az első dekompressziós táblázatokat a víz alatt munkát végző sisakos (nehéz)búvárok részére készítették. A különösen nagy fizikai igénybevétel, a sisakos felszerelés, a merülési idő hossza, s az hogy gyakorlatilag korlátlanul állt rendelkezésre levegő a felszínen elhelyezett szivattyúk segítségével, mint sajátosságok jelentkeztek a táblázatokat "pontosító" kutatók részére. Természetesen felhasználták a búvároktól hozzájuk eljutó egyéb információkat is, elsősorban balesetekről, megbetegedésekről szólókat

A könnyűbúvárok részére, s főleg a kedvtelési célú búvárok részére ezek a korábban kialakított táblázatok nem voltak a legalkalmasabbak, mivel jelentősen eltért a búvárok igénybevétele, a merülések célja, a merülések időtartama és nem utolsósorban a felszerelésük. Nagyon óvatosan úgy fogalmazhatunk, hogy a sisakos munkabúvárok dekompressziós táblázatai túl szigorúak voltak a könnyűbúvároknak.

Az "ifjabb" búvárok körében talán kevésbé ismert, hogy Haldalne professzer maga is búvárkodott - erről Cousteau ír híres könyvében, a Csend világában. A két híres személy találkozásukkor "görcseik számával" mutatkoztak be (tiszta oxigén a megengedett mélységnél mélyebben történő használatakor bekövetkező eszméletvesztésükre utaltak a tiszteletre méltó férfiúk). A Csend világában más helyeken is részletesen, vagy érintően foglalkozik Cousteau a mélység-idő témakörével. Hans Hass könyveiben is olvashatunk e témáról "odavetett" mondatokat. Ezekből arra következtethetünk, hogy a könnyűbúvárkodás e jeles első személyei és búvártársaik tulajdonképpen magukon kísérleteztek, s ezzel a nagyon kockázatos megoldással, a saját életükkel történő kísérletezéssel segítették (rakták le) a könnyűbúvárkodás területén használatos táblázatok alapjait, de legalábbis segítették a táblázatkészítőket a folyamatos pontosításban.

A II. világháború iránt a dekompressziós táblázatok iránt ugrás szerűen megnövekedtet az igény. Ennek két oka volt. Az egyik az volt, hogy a haditengerészetek a könnyűbúvárokat (az új Cousteau-Gagnan féle készüléket is használó búvárkatonákat) hadrendbe állították. A másik ok pedig az volt, hogy az 1960-as évektől különféle búvároktatási rendszerek létrejötte a kedvtelési célú sportbúvárok képzésére. Megkezdődött a szabadidőben, a víz alatti világot felfedezni szándékozó emberek "tömeges" oktatása.

Kezdetben haditengerészetek által, a katonabúváraiknak kialakított dekompressziós táblázatokat használták a sportbúvárok is. A különböző országok haditengerészetei kidolgoztatták saját táblázataikat, melyek alapján folyt a katonabúvárok kiképzése, gyakorlatozása, "éles helyzetekben" történő alkalmazása. Ezek a táblázatok kivétel nélkül a klasszikus értelembe vett dekompressziós táblázatok (lépcsőzetes feljövetellel végrehajtott merülések) voltak.

Természetesen ezekkel a táblázatokkal párhuzamosan fejlődtek a munkabúvárok (nehézbúvárok) táblázatai is. Példaként említjük, hogy a Drager cég szinte évről-évre kiadott (kiad) újabb, módosított és pontosított táblázatot a nehézbúvárok részére.

Az 1955-ös esztendő a dekompressziós táblázatok történetében egy igen jelentős évszám: Dwyer a mélységgel és merülési idővel összefüggésben a szövetek telítettségi arányának a változásáról értekezett egy dolgozatában, majd néhány év múlva egy táblázatot is megjelentetett. Ez az elmélet alapjaiban változtatta meg alapjaiban a dekompressziós táblázatok számítási modellezését. Dwyer később továbbfejlesztette elméletét: több szövet, illetve időadat alapján pontosította számításait.

Az 1960-as években Egyesült Államokban az U.S. Navy táblázatai voltak a legelterjedtebbek. Európában az egyik legkedveltebb táblázat a Francia haditengerészet táblázata volt. Természetesen a sűritettlevegős táblázatok mellett megjelentek az oxigénes, a "héliumos", a gyógy-rekompressziós táblázatok is. (A "legendás" U.S. Navy Manual-ban ezek a régi táblázatok mind megtalálhatók.)

A búvároktatási rendszerek kialakulása, fejlődése, illetve az egyre népszerűbb kedvtelési búvárkodásnak hódoló "civilek" számának ugrás szerű növekedése változást igényelt és hozott is a dekompressziós táblázatok terén. A változásoknak számos oka volt, de ezek közül kettőt érdemes kiemelni.

Az egyik az volt, hogy a tömegesedő sportbúvárkodás élettani-baleseti tapasztalatai bebizonyították, hogy a haditengerészet táblázatainak alkalmazása kockázatokkal jár a szabadidős búvárkodás területén. Ennek is két oka volt: az első az, hogy míg a katona búvárok fiatal, egészséges, "válogatott", folyamatosan edzésben lévő ifjak voltak, addig a kedvtelési célú sportbúvárok kor, nem, edzettség, egészség szempontjából is sokkal nagyobb szóródást mutatnak. Pont ezért, a katonai táblázatok alkalmazása a civilek körében lényegesen nagyobb baleseti lehetőséggel is járt. Ezért, az évek múlásával kezdtek megjelenni az igaz még "navy" megnevezést viselő, de "szelídített" táblázatok. (Fontos tudni, hogy nem egy katonai táblázat hibahatáraként akár az 5 %-ot is megjelölték a készítők. Lefordítva ez annyit jelent, hogy 100-ból, minden ötödik merülésnél a baleset lehetősége fennállt.)

A másik nagyon lényeges, mondhatjuk azt is nyomós ok az volt, hogy az amerikai búvároktatási rendszerekben egyre nagyobb tömegek tanultak búvárkodni, s az oktatók felelősségbiztosítása esetében a biztosítótársaságok - teljesen jogosan -
a szükségesnél nagyobb kockázatokat nem akartak vállalni.

A klasszikus dekompressziós táblázatok háttérbe szorulást - az amerikai oktatási rendszereknél - még további két tényező gyorsította. Az egyik az volt, hogy az egyes oktatási rendszerek saját táblázatokat fejleszttettek ki, ezzel is megkülönböztetvén magukat a többiektől. Lényegesebb volt azonban a másik ok. A búvárturizmus rendszerének kialakulása, az új merülési szokások a napi többszöri, három, vagy négy merülés végrehajtását is jelentette. (Abba most nem kívánunk belebonyolódni, hogy ennek esetleg milyen gazdasági, üzleti és marketing háttere volt.) Ilyen merülés sorozatok végrehajtására dekompressziós merülések esetében nincs mód, mivel egy, de legfeljebb két lépcsőzetes feljövetellel végrehajtott merülés lehetséges. Pont ezért megjelentek az új táblák (nevezzük ezeket merülési táblázatoknak a megkülönböztethetőség miatt), melyekkel igaz dekompressziós merüléseket nem lehetett végrehajtani, viszont egy napon belül is "tetszőleges" számú ismételt merülést igen. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy a mélységi korlátok meghúzása (valahol a 40 méter, vagy afelett), illetve a dekompressziós merülés tiltása a búvárok - ne feledkezzünk meg arról, hogy kedvtelési célú sportbúvárokról van szó, akik egy jelentős része a nyaralása során bepillant a víz felszín alá, hiszen ez egy csodálatos dolog -, a merülés kockázatát nagymértékben csökkentette.

Ennek az időszaknak érdekes termékei voltak az olyan tologatós, vonalzós, forgatható táblázatok, melyek segítségével a merülések sarkalatos adatait lehetett meghatározni. Lényegében ezek az eszközök merülési "kalkulátorok" voltak, melyek segítségével a merülést, ismételt merülést lehetett megtervezni. Léteztek víz alá vihető, műanyagból készített szerkezetek is, amelyek a tologatós táblázatokhoz hasonló célra voltak használhatók.

A. Bühlmann professzor (előtérben, zakóban)

Ez idő alatt a "vén" Európában a konzervativizmus uralkodott: változatlanul megmaradtak a dekompressziós táblázatok. Történt azonban változás, a haditengerészeti táblázatok helyett a kedvtelési célú búvárok számára a 1970-es években Hahn és Bühlmann professzorok kifejlesztettek egy új, korszerű tudományos alapokon nyugvó dekompressziós táblázat családot. A "család" három táblából állt, melyek a merülés magasságtartománya szerint 0-250, 251-700 és 701-1.200 méteres magasság tartományokban voltak használhatók. Megemlítjük, hogy itt az európai búvárok merülési sajátosságainak érvényesülése jól látszik. Számos ország búvárai szívesen merültek (merülnek) a hazai vizeikben, melyek gyakran a tengerszinthez viszonyítva viszonylag magasan helyezkednek el. (Gondoljunk a svájci, ausztriai, kelet-francia, stb. merülőhelyekre.) Ezzel szemben az un. amerikai merülési táblázatok - legalább is a legismertebbek - mind a tengerszinten használhatók. E különbség jól mutatja az amerikai- és európai búvárok merülési szokásainak eltérését. (A "magashegyi" merüléseket - pontosabb talán a tengerszint feletti kifejezés - az amerikai oktatási rendszerek is oktatják a magasabb minősítést nyújtó tanfolyamaik keretében, és magassági átszámító táblázatot használnak.)

Dr. Max Hahn professzor DECO'92 elnevezésű sűrített levegős, dekompressziós merülésekhez használható két táblázata. (A táblázatokról nem véletlenül maradt le a szabad felhasználást, másolást szándékaink szerint akadályozó "MINTA" felírat, mivel a DECO'92 azon ritka táblázatok közé tartozik, mely szabadon használható. Szerk. megjegyzése)

A Hahn és Bühlmann táblázatokat 1992-ben váltotta fel egy új dekompressziós táblázat, a Hahn professzor által készített - két táblából álló - DECO'92. (Az "első" tábla a 0-700, a "második" pedig a 701-1.500 méteres magasságtartományban használhatók.) Az un. Hahn féle táblázat legkorszerűbb változata a DECO'2000. (A 2000 a közreadás évét jelzi.)

A DECO'92 átdolgozott, továbbfejlesztett, legújabb változata a DECO'2000 táblázat

A régebbi DECO táblák napjainkig is azért népszerűbbek, mert használatuk ingyenes, míg az újabb változatot (jogdíját) meg kell vásárolni. Természetesen nem csak a DECO szellemi tulajdonosa kér pénzt művéért, szinte kivétel nélkül a táblázatokat az eredeti tulajdonostól egyénileg, vagy szervezetten meg kell vásárolni. (A táblázatokért történő díj fizetés teljesen jogos, hiszen egy szellemi termékről van szó, ami helyesen jogvédelmi oltalomban részesül.) Jó azt is tudni, hogy napjainkban számos táblázatot - ezek jelentős része sajátos merülési helyzetekben, körülmények között használhatók - a Világhálón meg lehet rendelni. Mód van továbbá arra is, hogy speciális merülési helyzetekhez bárki "egyéni" táblázatot készíttessen, természetesen az ilyen megrendeléseket tekintélyes díj ellenében végzik el a szakértők.

A táblázatok használata, alkalmazása területén az 1980-es évek vége, 1990-es évek elején az un. amerikai búvároktatási rendszerek európai térhódítása jelentős változást okozott: az oktatási rendszerekkel együtt megjelentek a merülési táblázataik is.

A NITROX gáz a kedvtelési célú búvárkodás terén az 1990-es évek közepén történő elterjedése újabb "színfoltot" hozott: megjelentek a különféle oxigén részarány esetén használható, illetve a "hagyományos" levegős táblázatokat átszámító táblák.

Napjainkban sok búvár figyelme a technikai merülések felé fordult. A "legegyszerűbb" merülések esetekben használható dekompressziós táblázatok ezért ismét a látókörbe kerültek. Természetesen a bonyolultabb merülések (pl. többféle gáz használata) csak számítógépes programok segítségével tervezhetők.

Az elmúlt 7-8 év technikai fejlődésének eredményeként napjainkban már nagyon sok sportbúvár használ búvárkomputert a merüléseihez, ami akarva-akaratlanul a dekompressziós táblázatok háttérbe szorulását eredményezi.

Végezetül a dekompressziós táblázatokkal kapcsolatos három régi és egy új ajánlásra, szabályra hívjuk fel a figyelmet:

1. Lehetőleg mindig a legkorszerűbb táblázatot használd a merüléseidhez.
2. Egy merülés sorozaton belül csak azonos táblázat használható.
3. A dekompressziós táblázatokban foglaltak maradéktalan betartása ellenére is fennáll az egészségkárosodás lehetőségének bekövetkezése.
4. A búvár egy merülés sorozat esetén a merülés tervezéséhez és végrehajtásához vagy táblázatot, vagy búvárkomputert használjon. A táblázat és a műszer felváltva történő használata balesethez, egészségkárosodáshoz vezethet.

Tisztelt Látogató! Egy részletkérdést írásunk végén megmagyarázunk. A cikk első része egyes szám első személyben, míg a második rész többes szám első személyében íródott. Ennek az az oka, hogy míg az első részt Kollár K. Attila egyedül írta, addig a második rész anyagainak gyűjtése, rendezése, a képek elkészítése, s az anyag írásba foglalása közös alkotás: az első rész íróján kívül Marton Erika és Kollár Krisztián is részt vett a cikk elkészítésében. Képeket említettünk. A következő napokban a "dekompressziós táblázatok világából" oldalainkon érdekes képeket találhat a T. Látogató.

- Ugray Károly által a magyarországi merülési körülményekre érvényes, nehézbúvárok részére készített dekompressziós táblázata.
- A francia haditengerészet 85 méter mélységig érvényes dekompressziós táblázatának fedőlapja és az ismételt (második) merülésekhez használható "csúszkás" táblázat.
- Dekompressziós táblázat 10 és 60 méteres mélységtartományban, sűrített levegővel végrehajtott merülésekhez,. A táblázat az 1968-ban az NDK kiadott "Tauchen" c. könyv magyar fordításának, az "A búvár"-nak volt a melléklete.

- A DACOR cég "csúszkás" dekompressziós táblázata az 1970-es évek elejéről. A szerkezet 40 és 190 láb közötti mélységtartományban egyaránt alkalmas volt dekompresszió nélküli, dekompressziós, illetve ismételt merülések tervezésére.
- A Technisub búvárfelszereléseket gyártó cég terméke a 180 féle dekompressziós kombinációt tartalmazó, műanyagból készült, 9 x 5,5 x 3 cm méretű, a víz alatt is használható "Regolo" nevű, kézzel állítható dekompressziós görgös kalkulátora.

- Az ismételt, sűrített levegős, dekompresszió nélküli merülések tervezéséhez használható közismert "PADI kerék".
- A US Navy 1984-es, sűrített levegős merülésekhez készített 40-190 láb mélységi tartományban használható dekompressziós táblázata. A tábla érdekessége, hogy a "hátsó oldalán" egy dekompresszió nélküli, ismételt merülések tervezéséhez használható táblázat (10-190 láb mélységtartomány) található.
- A híres US Navy Manual, a sűrített levegős merülésekkel foglalkozó, a polgári könyv kiadásban 1985-ben megjelent első kötetének borítója. A könyv az adott korban - talán még napjainkban is - a búvárkodás kiemelkedő tudástára volt. A kép jobb oldalán az US Navy kisalakú, búvár kézikönyvének borítója látható. Ez a könyvecske elsősorban a sűrített levegővel végrehajtott dekompressziós merülésekhez nyújt útmutatást. Mindkét könyvben - több más táblázat mellett - megtalálható a 40-300 (!) láb közötti mélységtartományban, sűrített levegős (!) merülésekhez használható dekompressziós táblázat.

- Dekompresszió nélküli, sűrített levegős, ismételt merülésekhez használható 10-42 méteres mélységtartományban a PADI merülési táblázata.
- Dekompresszió nélküli, sűrített levegős, ismételt merülésekhez használható 12-39 méteres mélységtartományban a NAUI merülési táblázata.
- Egy érdekes, 12-39 méteres mélységtartományban sűrített levegős, dekompresszió nélküli, ismételt merülésekhez használható NAVY MERÜLÉSI TÁBLAZATOK elnevezésű merülési táblázat.