2006. MÁJUS 29.

E napon emlékezünk meg Magyarországért hősi halált halt magyar harcosokról, katonákról. Az emléknap eredete az I. Világháborúig nyúlik vissza, ünneplését azonban a szocializmusban eltörölték, az ünnepnap megújulására az úgynevezett rendszerváltoztatás után került ismét sor.

A sajnálatosan sok magyar búvár halottunk között is találunk hősi halottat, Juhász Antal hajómestert, az egykori Magyar Királyi Folyamerők búvárát.

Juhász Antal 1942-ben, háborús körzetben, hadi állapotok közepette, a visszavonuló jugoszláv hadsereg által felrobbantott újvidéki híd veszélyes és kockázatos roncsemelési munkáiban vett részt. Egyik merülése alkalmával a búvártagjuk mellett az Erzsébet-királynő kórházhajó - a figyelmeztető jelzés ellenére - túl gyorsan haladt el. A hajó által keltett nagy hullámok a létrát fel-le mozgatták, melynek következtében az éppen felfelé igyekvő búvár keze a roncsok közé szorult és súlyosan megsérült, így nem tudta magát tartani. Az erős áramlás a fiatal, jól képzett katonabúvárt a roncsok közé sodorta, ahol elakadt és fejjel lefelé beszorult. A levegőellátást biztosító kéthengeres szivattyú a hosszú üzemidő miatt felmelegedett és nem tudott megfelelő mennyiségű levegőt biztosítani, ezért a búvár megfulladt.

Juhász Antal esküvői képe (1942)

A baleset helyszínétől mintegy 30 kilométer távolságban dolgozó búvárcsoport - vezetője a balesetet szenvedett búvár apósa, Türr Ferenc búvármester volt - sietett a baleset helyszínére, azonban már csak búvár holtestét tudta Huszár Béla búvár a felszínre hozni. Az elhunyt Juhász Antalt a Mecsek nevű hajó fedélzetén ravatalozták fel, majd Újvidékről Felsőgödre szállították, ahol a hősi halottaknak kijáró módon, díszsírhelyre, katonai tiszteletadással temették el. Juhász Antal síremlékét egy búvársisak díszítette. Ismereteink szerint az volt az első magyar halálos búvárbaleset.