Búvárinfó

Hímmel való érintkezés nélkül hozott világra utódot egy pörölycápa (Zygaena malleus) – erősítették meg hatévi vizsgálódás után brit és amerikai kutatók, tudósok. Az eset még 2001-ben történt az egyesült államokbeli Nebraska szövetségi államban lévő Henry Doorly állatkertben, ahol a fogságban élő tengeri emlősnek nem volt hímtársa, mégis utódja született. Természetesen óriási szenzációnak számított az ügy, de tudományos hitelességgel csak mostanára sikerült megállapítani, hogy valóban "szűzellésről" volt szó. Mint a Biology Letters című brit tudományos szaklap közölte, a belfasti, nebraskai és floridai szakértőkből álló kutató csoport hosszas, kitartó genetikai vizsgálódás után egyértelműen bebizonyította, hogy a nemi érintkezés nélkül világra jött kis cápa szervezetében az anyáén kívül nincs másik, vagyis hím állattól származó örökítő anyag (DNS). A hosszas vizsgálódás eredményét a belfasti Queen’s University Paulo Prodohl vezette kutató csoportja tette közzé, s ezzel a maga nemében immár tudományos szenzációt keltett.

Számos madárféléről, hüllőről és kétéltűről ugyanis már korábban is tudott volt, hogy nőstény egyedeik bizonyos körülmények között képesek hímmel való érintkezés nélkül is utódot világra hozni, de a gerincesek körében ilyen esetről eddig nem tudtak, vagy legalábbis nem tudták bizonyítani, hogy előfordult volna.
A „szűzellés”, vagy tudományos elnevezéssel parthenogenesis képessége a cápák körében azért alakulhatott ki, mert a mértéktelen halászat és vadászat következtében számos fajnál annyira lecsökkent az egyedek száma, hogy a nőstények egyre nehezebben találnak párra.

(A pörölycápa – Sphyrna Zygaena Malleus. Az átlagos hossza 4 méter körül van és körülbelül 400 kilogramm. A háta olajzöld színű, míg a hasa világosabb. Érdekessége az, hogy a feje a test hossztengelyére merőleges, kiszélesedő pörölyszerű, amelyek két szélén helyezkednek el a szemei. Így egész megjelenése pörölyszerű. A két „hólyagszrű” szem, mivel távol van egymástól 360 fokos látást biztosít neki. Általában partközeli felszíni vizekben él, ahol a fenék környékén portyázik. Puhatestűek, kisebb-nagyobb halak, ráják, más, kisebb cápák szerepelnek az étrendjén, kiszámíthatatlan természete révén néha az emberre is rátámad. Az is igaz, hogy csak elvétve hallani általa okozott emberi áldozatról. Az ember viszont kíméletlenül irtja, mivel élőhelye beleesik az emberi halászat és egyes helyeken a népszerű üdülő területek körzeteivel. A pörölycápa eleven utódokat hoz a világra. A nagy pörölycápa az Atlanti, a Csendes és az Indiai óceánok meleg vizeiben él, a kisebb közönséges pörölycápa világszerte előfordul.)