Búvárinfó

Egy brit kutató azt állítja, hogy sikerült meghatároznia Erwin Rommel, a legendás német tábornagy Korzika partjai közelében elsüllyedt kincseinek helyét.

A hazai és külföldi média számos képviselője tudósított arról, hogy a közel múltban egy brit roncskutató, kincsvadász Terry Hodgkinson azt állította, hogy sikerült meghatároznia Erwin Rommel, a legendás német tábornagy Korzika partjai közelében elsüllyedt kincseinek helyét.

Először is tisztázzuk, hogy mi ez a kincs. A feltételezett lelet mintegy 200 kilógramm súlyú kincs - mely arany ékszerekből, drágakövekből, egyéb értéktárgyakból áll - hat leforrasztott acélládában nyugszik a tenger mélyén, melynek az értékét 43 millió US dollárra becsülik. Honnan származik ez a drágaság tömeg? Az afrikai hadtéren Rommel tábornodes) irányította. (Rauff nk vezette német csapatokat 1942. júliusától egy speciális SS egység követte, melynek fő feladata a helyi zsidóság és vagyonának összegyűjtése volt. Az egységet Walter Rauff SS Obersturmbannführer (alezreeve azzal vált hírhedtté, hogy állítólag ő fejlesztette ki a teherautókból kialakított mobil gázkamrákat.) Rauff egysége „sikeresen” dolgozott: csak Dzserba szigetén 43 kiló aranyat gyűjtöttek be. A brit győzelem és előrenyomulás után az SS egység feladata volt, hogy az összegyűjtött kincseket biztonságba helyezzék. Az aranynak azonban nyoma veszett, mindössze annyit lehetett tudni róla, hogy a tenger mélyén nyugszik. Rommel elveszett kincsét azóta kincsvadászok és búvárok nemzedékei keresik.

Erwin Rommel

A TV forgatókönyveket is író angol kincsvadász elismerte, hogy hónapokig tartó tunéziai kutatásai megerősítették a zsidók kifosztását, ám annak kivitelezése és irányítása nem Rommel, hanem Rauff vezetésével történt. Lényegében ez annyit jelent, hogy a kincsek annyiban kapcsolódnak Rommelhez, hogy az Ő parancsnoksága alatt - már amennyiben a különleges SS egységek esetében lehet a Wermacht alárendeltségről beszélni - lévő egységek szedték össze nem Rommel parancsára, s különösen nem Rommel részére.

Lényegében egyszerű magyarázatot találni arra, hogy a kincset miért nevezik Rommel kincsének, s miért nem, mondjuk Rauff kincsének. Nyilvánvaló, hogy sokkal többek számára ismert Rommel neve, mint az SS Obersturmbannführer-é. Persze ez egy logikai fejtegetés, és ilyen - vagy más - alapon lehet még többféle magyarázatot keresni és találni.

A kincs után már 15 éve kutató Terry Hodgkinson közölte: „teljesen biztos” abban, hogy az aranyat és drágaköveket szállító hajó Bastia városától kevesebb, mint egy tengeri mérföldre fekszik a tenger mélyén.

Hogyan került a kincs a tenger mélyére? Az egyre nagyobb veszteségeket szenvedő német csapatok az El Alamein-i harcok után (az un. második el-alameini csata 1942. október 23.) Tunéziába szorultak vissza, ahol az immár keletről és nyugatról is támadó, létszámbeli és anyagi fölényben lévő angolszász csapatokkal szemben, komoly veszteségeket elszenvedbe 1943 májusáig tartottak magukat, majd megkezdődött az Európába történő visszavonulásuk.
Sokáig úgy gondolták, hogy a kincseket a németek tudatosan süllyesztették a tenger mélyére, azonban ez az elmélet a dokumentációs kutatások során megdőlt. Az evakuálás során az összerabolt értékeket az SS-nek Korzikáig sikerült eljuttatnia, itt azonban a hajót utolérte az angolszász légierő és a heves brit és amerikai bombázások következtében került a tenger fenekére.

Hodgkinson korábban korzikai szakértőkkel együtt kapott a francia kormánytól engedélyt a kutatásra.

„Biztosak vagyunk a helyben, de a legmodernebb technikára lesz szükségünk a kiemeléséhez, mivel a leforrasztott ládák minden bizonnyal távolabbra kerültek egymástól, és mélyen belesüllyedtek a homokba” - mondta a kincsvadász. „Megtalálásuk egyetlen sikerrel kecsegtető módszere a tengerfenék »kiporszívózása«, amely rengeteg időt és pénzt követel, így a vállalkozásra leselkedő legnagyobb veszély a finanszírozás hiánya.”

A francia jog szerint kincsek megtalálásánál osztozik az értéken a megtaláló és az állam. Ebben az esetben valószínűleg megpróbálják majd az arany egykori tulajdonosait, illetve leszármazottait is előkeríteni.

Végezetül érdemes elgondolkodni, hogy miért most történt a bejelentés, a 15 évig „türelemme” kutató Hodgkinson „karnyújtásnyira” az igazi sikertől miért vált „türelmetlenné”? A II. Világháború után már számos alkalommal próbálták megtalálni a kincset. A legutóbbi kísérletre idén februárban került sor, amikor egy német televíziós csapat engedély nélkül merült a tenger mélyére. Bár megbüntették őket, később tovább folytatták a kutatást, egy kulturális filmelkészítésének engedélyével. Vélelmezhető, hogy Hodgkinson bejelentésével a megtalálás erkölcsi, de még inkább jogi alapját kívánta biztosítani.