LIONEL "BUSTER" CRABB PARANCSNOK TITOKZATOS TÖRTÉNET NYOMÁBAN

2007. NOVEMBER 21.

Lionel "Buster" Crabb parancsnok

Ismeretlen és titokzatos hely a víz felszín alatti világ. Ismeretlen, mert az emberek többsége nem tudja, hogy milyen tájak rejtőzködnek a hol sima, hol pedig hullámzó vízfelület alatt, mi is van ott, melyik élőlény állat, s melyik növény, azt sem tudják, hogy melyek a veszedelmesek, vagy a veszélytelenek. Az ismeretek hiánya miatt népesítették be a régi idők emberei a vizek mélyét félelmetes, titokzatos szörnyekkel, elsüllyedt városokkal, földrészekkel. Az ismeretek hiánya és képzelet szüleményei mellett persze az emberek is tettek azért, hogy az ismeretlen mellé titkok is kerüljenek a vizek felszíne alá. Ismeretlen és titok nem azonos fogalom, az utóbbi esetében arról van szó, hogy a titkot, ha kevesen, vagy részlegesen is, de vannak olyanok, akik ismerik. Titkok keletkeztek, amikor egyesek a vizek mélyén kincseket rejtettek el, míg mások ide temetkeztek, de az elsüllyedt hajók, a vizekbe zuhant repülők is megannyi titkot vittek a magukkal a hullámsírba.

A víz alatti világ tehát az a sok-sok ismeretlen mellett sok-sok titkok is rejteget. A búvárok sokszor azért merülnek a mélybe, hogy felfedezzék az ismeretlent, vagy feltárják a titkokat. Persze előfordul az is, hogy egy-egy merülés maga is újabb titkot eredményez. A titokzatos merülések közé tartoznak többnyire a katonai célú merülések. Az ilyen búvárcélok és események története a búvárkodás kezdeteiig nyúlnak vissza, tehát közel háromezer évre. Ebben a hosszú időszakban nagyon sok harcászati célú merülést hajtottak végre búvárok. Ennek ellenére, ezekről a merülésekről meglehetősen kevés és felszínes ismeretünk van. Érthető ez, a régi idők feljegyzései nem mindig értelmezhetők pontosan, vagy hiányosak, esetleg az adott kor "elvárásai" szerint tudatosan tartalmaznak torzításokat. Az újabb idők akciói meg a hadseregek szigorúan őrzött titkai a katonabúvárok felszereléseiről, bevetéseiről. Ezek után érthető, hogy általában hosszú időkre titkosítják az ilyen dokumentumokat. Miután elmúlik a tilalmi időszak, akkor is kevesen porolják le a sárguló aktákat, s olvasgatják a megfakult sorokat, mert a hozzáférhető anyagok többnyire a civil számára érthetetlenek, s esetenként érdektelenek is. (?) Vannak azonban olyan esetek is, amikor a titkok nem maradnak rejtve, s előbb, vagy utóbb a felszínre törnek. Ilyen eset Lionel "Buster" Crabb búvárparancsnok halálának titokzatos, tragikus története is.

A II. Világháborúban az olasz úszóharcosok víz alatti MAS hajókkal közelítették meg az ellenséges hajókat, melyekre tapadó aknákat szereltek. (Illusztráció)

Crabb 1909. januárjában született egy szegény dél-nyugat londoni család gyermekeként. A II. Világháború kezdetekor bevonult a brit hadseregbe, ahol először a gyalogságnál szolgát, majd jelentkezett a Royal Navy, a királyi haditengerészethez. Egységével 1941-ben Gibraltárnál szolgált, itt sajátította el a búvárismereteket, miközben víziaknák, vízbombák hatástalanítását végezték. Ebben az időben a briteknek nem voltak még "igazi" katona búváregységei. Igaz, még 1909-ben egy brit tervező, Godfrey Herbert tengerész parancsnok szabadalmaztatott és felajánlott a vezérkarnak egy "személyzettel ellátott torpedót", azonban a tervet elvetették, mivel túl veszélyesnek tartották és az I. Világháborúban nem alkalmazták.

Az olasz Decima Flottiglia MAS jelvénye

Gibraltárnál és a Földközi-tengeren az olasz búvárharcosok ebben az időben számtalan víz alatti támadást hajtottak végre. Talán kevéssé ismert, hogy az olasz hadsereg volt az első, amelyik búvárokat és "élőtorpedókat" alkalmazott. A olasz úszóharcos egységet, Decima Flottiglia MAS-t 1938-ban állították fel. Más nagyhatalmak - így Németország és Nagy Britannia is - csak később állítottak fel búváregységeket.

Crabb egysége aknátlanítás során nagyon kockázatos feladatokra vállalkoztak és folyamatosan éltveszélyeknek tették ki magukat, mivel gyakorlatilag nem, vagy nagyon hiányos felszerelésekbe merültek, nem egyszer szabadtüdővel. Természetesen az olasz búvárok nem minden akciója volt eredményes, így voltak közülük, akik elestek, vagy fogságba kerültek. Az olaszok korszerű búvárfelszerelései a brit katonák kezébe kerültek, melyeket lemásoltak, sőt a a brit búvárok részben ezekkel szerelték fel magukat. (Állítólag Crabb-nak és merülőtársnak, Sydney Knowles-nak is azután lett használható uszonya, miután fogságba ejtett olasz búvárokét elvették.) Crabb kiemelkedő haditettet hajtott végre, amikor olasz tapadó aknákat távolított el az Allied hajó aljáról, ezzel megmentve a biztos pusztulástól a fontos úszóegységet. Lionel Crabb-ot hőstettéért előléptették és György Medállal tüntették ki. A következő években, mint búváregység parancsnok a máltai, lyvornoi víz alatti haditetteiért még számos kitüntetést kapott.

Crabb parancsnok kitüntetései

A II. Világháború után Crabb parancsnokot Angliában nemzeti hősként tisztelték. A brit katonabúvárok hősies helytállásáról 1958-ban "The Silent Enemy" (A csendes ellenség) címen izgalmas és népszerű filmet készítettek, ami Crabb ismertségét tovább növelte. Crabb még a háború alatt kapta a nevében szereplő "Buster" becenevet, kiváló fizikai, elsősorban merülési eredményei miatt az abban az időben nagyon népszerű amerikai atléta-úszóbajnok-filmcsillag Buster Crabbe-ra utalva.

Brit úszóharcos (frogman) 1945-ben

Lionel Crabb a háború után mint katonabúvár parancsnokként Palesztinában részt vett az aknátlanítási munkákban, majd 1947-ben leszerelt a haditengerészettől, de a búvárkodással nem szakított. Civil hivatásos búvárként elsüllyedt hajók - többek között egy spanyol kincses gálya - felkutatásában és más víz alatti búvármunkákban vett részt. Később, 1950-től újra a haditengerészet kötelékébe lépett. Ebben az időben két szerencsétlenül járt tengeralattjáró - 1950. januárjában a HMS Truculent és 1951-ben a HMS Affray - felkutatásában vett részt.

Úszóakna megsemmisítése (A kép napjaink úszóharcosainak ilyen jellegű tevékenységét mutatja be.)

Crabb régi búvártársával, Sydney Knowles-al 1955-ben titkos búvárküldetést hajtott végre Portsmouth kikötőjében horgonyzó szovjet hadihajó(ka)t - így a Szverdlov cirkálót is - vizsgáltak át, mivel a brit haditengerészet illetékesei (titkosszolgálat) feltételezték, hogy új szonárokkal és meghajtásokkal vannak azok felszerelve. Nem sokkal ezután Crabb-ot életkora miatt nyugdíjazták.

Ennek ellenére a parancsnoknak volt még 1956. április 19-én egy - minden részletében a mai napig sem tisztázott - utolsó, tragikus küldetése.

Crabb merülésre készül

Portsmouth kikötőjében horgonyzott az Ordzhonikidze nevű szovjet hajó, fedélzetén a hivatalos diplomáciai küldetésben lévő Nyikita Hruscsov pártfőtitkárral és Nikolai Bulganinnal. A hidegháború csúcsán ezt a diplomáciai eseményt mindkét oldalról rendkívüli biztonsági intézkedések előzték meg és az ellenérdekelt titkosszolgálatok ádáz harcot folytattak egymás ellen.

Egyes állítások szerint az MI 6 (brit titkosszolgálat) állítása szerint Crabb azt az utasítást kapta, hogy vizsgálja meg a hajót, illetve annak hangradar elhárító berendezését és aknatelepítő rendszerét. A nagy tudású, gyakorlott búvár egyedül indult a kockázatos küldetésre, melyből soha nem tért vissza.

Az Ordzhonikidze

Crabb utolsó merülése után 10 nappal, április 29-én az Admiralitás bejelentette a parancsnok eltűnését, közleményük szerint baleset történt egy új, titkos víz alatti készülék próbája során Stokes Bay-ben.

Szovjet úszóharcosok az 1950-es években

A szovjetek azonnal reagáltak, és az állították, hogy az Ordzhonikidze legénysége látott egy búvárt április 19-én az utasszállító hajó közelében, s az vélhetően az eltűnt Crabb volt.

A nehéz helyzetbe került brit kormány ezután súlyos kommunikációs hibát követett el, amikor azt a kevéssé hihető állítást közölte, miszerint Crabb hivatalos felhatalmazás nélkül, egyéni kezdeményezésre vizsgálódott a szovjet hajó körül. Ez az állítás ellentétes volt korábbi admiralitási közleménnyel, és így lényegében elismerték, hogy Crabb az Ordzhonikidzenél járhatott.

Az adott korban egy szovjet katonabúvár merülésre készül

A titkos búvárküldetés jelentősen visszavetette a London és Moszkva közötti enyhülési folyamatot. Az oroszok tiltakoztak amiatt, hogy vendéglátóik kémkedésre használták ki nagy-britanniai diplomáciai látogatásukat.

A brit parlament alsóházában a brit kormánynak pedig arra a kellemetlen kérdésre kellett válaszolnia, hogy kicsúsztak-e ellenőrzése alól a titkosszolgálatok.

Az Angliában közismert háborús hős, Lionel Crabb titokzatos eltűnése nagy port vert fel a korábbi hazai, de még a nemzetközi sajtóban is. Az újságok kémbotrányként minősítette az ügyet, az angol közvélemény pedig magyarázatot várt a kormánytól.
Egyes újságírók feltételezése szerint a szovjetek elfogták a búvárt és a Szovjetunióba hurcolták.

A brit miniszterelnök, Anthony Eden, látszólag helytelenítette az esetet, elsősorban azért, hogy a katonai titkosszolgálat, az MI6 a beleegyezése nélkül hajtotta végre az akciót, ami végül is John Sinclair titkosszolgálati parancsnok (főigazgató) lemondásához vezetett.

14 hónappal később 1957. június 9-én egy búvárruhába öltözött fej és kéz nélküli - tehát az adott kor technikáját figyelembe véve meglehetősen nehezen azonosítható - testet találtak Pilsey Island mellett. Nem sokkal később előkerült a fej is, azonban a holttest azonosítási eljárása sem eredményezett bizonyosságot. A hivatalos álláspont szerint a megcsonkított test Crabb parancsnoké volt. A kétkedők álláspontját csak erősítette, hogy a megtalált testet nagyon gyorsan eltemették.

Lionel Crabb parancsnok utolsó merülésével kapcsolatos vizsgálati anyagokat 50 évre titkosították…

Miután 50 évvel később - a közel múltban - feloldották az ügyről készült egyik irat titkosságát, a BBC nyilvánosságra hozta az abban foglaltakat.

A BBC által napvilágra hozott jelentésből kiderült, hogy a brit kormány évtizedeken át hazudott a háborús hős eltűnésével kapcsolatban: Lionel Crabb búvárparancsnok kormányzati utasításra hajtotta végre a merülést az Ordzhonikidzenél.

A titkos jelentés első oldala (részlet)

Kiderült, az is hogy az 1955-ös "hajóvizsgálatot" a tervezési fázis után hivatalosan törölték, ám a fennmaradt dokumentumok szerint biztosra vehető, hogy aztán mégis végrehajtották, felsőbb engedélyek hiányában is. A most nyilvánosságra került adatok tükrében az is különös, hogy miért tartották szükségesnek a második, kudarcba fulladt akciót, hiszen az Ordzsonikidze ugyanúgy a Szverdlov hajóosztályba tartozott, mint a fél évvel korábban megvizsgált egység (az előbbi az osztály harmadik, utóbbi az első elkészült egysége volt), így a felszerelése is hasonló lehetett. A dokumentum szerint hibáztak a kormányzati szervek az információk továbbításának lassúságával, de a titkosszolgálat akciója is átgondolatlan volt. A terv kidolgozásában nagyfokú hiányosságok mutatkoztak. Kirívó hibát követtek el, továbbá, hogy miután észlelték a búvár eltűnését, a lelepleződéstől tartva nem indítottak utána átfogó keresést. A jelentésben foglaltak a közvéleményt, de különösen Crabb családját nagyon felháborította, hiszen a régi hivatalos nyilatkozatok hazugsága a háborús hőst tüntette fel rossz színben. Ennek ellenére a jelentésből még mindig nem derült ki a teljes igazság, mert jelenleg sem tudható, hogy a Crabbnak vélt holttest, valóban a parancsnoké volt-e. Az egykori azonosítás egyik szereplője, Sidney Knowles, az egykori búvártársa ugyanis azt nyilatkozta, hogy a holttest "megfelelő" azonosításakor parancsot teljesített, de valójában sohasem volt biztos benne, hogy néhai bajtársát találták-e meg.

Az idős Sidney Knowles nyilatkozott a BBC tényfeltáró írásakor

A tragikus történet tisztázásához nagymértékben hozzájárulhatna a szovjet titkos irattárakban lévő dokumentumok megismerése.

A történetben azonban váratlan fordulat következett be. Egy, a hidegháborúval foglalkozó orosz dokumentumfilmben egy egykori szovjet nyugalmazott haditengerész, Eduard Kolcov beszélt Crabb parancsnok utolsó merüléséről. Az idős tengerész a filmben elmondta, hogy tudja az igazságot, amit halála előtt el kell mondania. Ő 1956-ban 23 éves volt és az Ordzsonikidzen teljesített szolgálatot. Elmondta, hogy parancsot kapott arra, hogy vizsgálja ki egy gyanús mozgás okát amit a hajó körül észleltek a műszereik. Az egykori búvár elmesélte, hogy a víz alatt megpillantotta az ismeretlen, tehát ellenséges búvárt, aki valamivel babrált a hajó jobb oldalán, közvetlenül a lőszerraktárnál. Közelebb úszott hozzá, és akkor meglátta, hogy a búvár - tehát Crabb - egy aknát rögzít a hajótestre. Kolcsov ezután elvágta a brit búvár torkát. A filmben Kolcov megmutatta azt a tőrt, amellyel megölte a brit békaembert, és a kitüntetést, amelyet később titokban kapott bátorságáért.

Crabb parancsnok

Az orosz katonabúvár vallomása után sem teljesen tiszta a kép. Kolcov azt állította - legalább is erről tudunk - hogy elvágta Lionel Crabb torkát. Igen, viszont amikor megtalálták a parancsnokként azonosított holttestet, annak hiányzott a feje - az később előkerült - és hiányoztak a kezei. Nyitott a kérdés, hogy ezek a szörnyűséges csonkolások, hogyan és hol következtek be? A víz alatt? Kevéssé hihető. Hogyan került a holttest és a fej - együtt - viszonylag távoli helyre? S sorolhatnánk még a kérdéseket...

A háborús hős tragikus halálának történetének még több fehér foltja vár felfedezésre... Nyugodjon békében!

Az angol nyelvű jelentés a titkos akcióról az alábbi Világhálós oldalon elérhető volt az írás megjelenésekor ITT olvasható!

(Az anyag összeállítása a mult.kor.hu az inforadio.hu, és a BBC anyagainak felhasználásával történt.)


KOLLÁR K. ATTILA