ORKÁK BAJBAN

2018. JÚLIUS 16.

Bajban vannak a Csendes-óceán északnyugati részén élő kardszárnyú delfinek, mivel éheznek és egyre kevesebben vannak. Az utóbbi 3 évben egyetlen borjú sem született, pedig korábban évente 4-5 is a napvilágra jött. A 2005 óta a veszélyeztetett fajok közé sorolt kardszárnyú delfinek (vagy orkák, esetleg gyilkos bálnák) fogyásának oka egy másik állat, a Chinook lazacok (lenti képen) radikális fogyása. Ők jelentik az orkák számára a fő táplálékot, de mivel egyre kevesebben vannak, lakmározni sem lehet annyit belőlük, mint régebben. Ezért a két problémát együtt kell kezelni, mert ha eltűnik az egyik faj, megy utána a másik is, és ez az emberiség több generációjára is hatással lehet. Ezért a Chinook lazacokat mesterséges körülmények között is tenyésztik, hogy legyen bőven ennivalójuk az orkáknak.

De van más fenyegetés is. A kanadai kormány és a Kinder Morgan nevű energiacég megegyeztek a Trans Mountain csővezeték meghosszabbításáról, ami érinteni fogja az orkák területét is. Több lesz a tartályhajó, nagyobb a zaj, nem beszélve a potenciális olajkiömlésekről. A környezetvédők tiltakoztak, de persze hiába. Pedig a csővezeték meghosszabbításának számtalan veszélyére hívták fel a figyelmet a szakemberek. Az építkezés és a megnövekedő hajóforgalom felborítja a megszokott rendet. Nem elég, hogy mivel kevesebb a lazac, az orkáknak többet kell úszniuk a zsákmányért, de annyira megnövekszik majd a zaj a vízben, hogy az akadályozza az állatok közötti kommunikációt is, akiknek így hangosabban kell jelezniük egymás felé, amit viszont a lazacok könyebben meghallanak. És akkor ott van még annak a veszélye is, hogy az orkák halláskárosodást szenvedhetnek.

De ez még mindig nem minden! Az orkák közül elég sok él a szárazföld közelében, olyan városok partjainál, mint Seattle vagy Tacoma, és jócskán (meg elsőként és a többi tengeri állathoz képest a leginkább) részesülnek az óceánba kerülő, jórészt ipari és vegyi hulladékból és azok hosszú távú, cseppet sem jótékony hatásaiból. Van olyan szennyező anyag, ami a lerakódik a nőstény zsírjában, ami onnan pedig az utódba kerül, továbbadva a szervezetkárosító hatást, ami elsősorban abban mutatkozik meg, hogy legyengül az orkák immunrendszere, és kevésbé lesznek ellenállók a betegségekkel szemben. Így pedig átkerülhet a fajra egy-egy olyan betegség is aztán, amivel nem tud mit kezdeni a szervezete, mint az a tavaly elpusztult fiatal hím is, ami egy gombás fertőzéstől halt meg. Amit egyébként a macskák ürülékében élő paraziták terjesztenek.

A szabadon élő orkák számának csökkenése a 90-es években kezdődött. A vizes vidámparkok a 70-80-as években indultak, és ott nem volt gond sokáig, születtek az újabb és újabb borjak, ám mára már ez a folyamat is lelassult, mert a beltenyészet miatt egyre gyengébb egyedek jöttek világra. A nőstények nem szültek olyan sűrűséggel és annyit, mint szabadon, a hímek pedig nem voltak annyira aktívak. Pedig sokáig azt gondolták, hogy a parkokban élő orkák lesznek a megoldás, de végül nem így lett. Vagy most legalábbis így fest. A szamemberek persze dolgoznak az orkák számának fellendítésén tovább, bizakodóak a sok negatív tényező ellenére is, miközben tudják, hogy benne van a pakliban, hogy amit tesznek, az már csak tűzoltás. De akkor is mindent meg kell tenni értük. Ahogy az egyik, orkákkal foglalkozó kutató mondta: Nagy veszteség lenne, ha eltűnnének a Földről. Ők is az identitásunkhoz tartoznak. Igazi kudarcként élném meg, ha nem tudnánk rajtuk segíteni.


Forrás: nuus.hu