HASONLÍTUNK EGYMÁSHOZ

2018. NOVEMBER 28.

Hasonlítunk bizonyos helyzetekben egymáshoz mi emberek és a delfinek. Például, ha egy túl zajos helyen szeretnénk egymással beszélgetni. A delfinek, hogy megértsék egymást a zajos víz alatti területeken, változtatnak kommunikációs szokásaikon, rövidebben és hangosabban, lényegében kiabálva beszélnek egymással. Így teszünk mi emberek is, ha egy zajos bárban, vagy egy rock koncerten mondnánk valamit társunknak.

Mivel a tengereinket és óceánjainkat nem csak hulladékokkal szennyezzük, de számos területen hatalmas a zajterhelés is. Mivel a hang a vízben gyorsabban és messzebbre is terjed, mint a levegőben, így a kisebb és nagyobb csónakok, a hajók kürtjei, a teherszállítók dudái, a tengerfenéki bányászat moraja, az olaj- és gázkitermelés zaja megsokszorozódik. Ezek az emberek által keltett zajhatások leginkább a delfineket érintik a legjobban, amik nem tudnak mást tenni, ha meg akarják hallani egymás üzenetét, mint hogy alkalmazkodnak: rövidebb és hangosabb lesz a füttyögésük. Így a legzajosabb vízalatti területeken a delfinek egymásnak szóló hangjelei leegyszerüsödnek és magasabb frekvencián szólalnak meg, ugyanakkor a csendesebb területeken jelzéseik hosszabbak és összetettebbek. Így a delfinek alkalmazkodnak a víz alatti zajokhoz, viszont arra a kutatók még egyenlőre nem tudtak választ adni, hogy ennek a kellemetlen környezeti hatásnak van-e negatív hatásuk ezekre az értelmes víz alatti emlősökre.


Forrás: player.hu alapján Szerkesztőség