SS Thistlegorm


Névjegy:
Épült: Anglia, Sunderland, Joseph Thompson & Son hajógyár
Szolgálatba állt: 1940. április 9.
Elsüllyedt: 1941. október 7.
Típus: teherhajó (besorozott, felfegyverzett áruszállító)
Hosszúság: 126,5 méter
Szélesség: 18 méter
Vízkiszorítás: 4898 tonna
Hasznos szállító befogadóképesség: 9009 brt
Hajógép típusa: háromhengeres, tripla-bővítésű gőzgép, 365 LE (272 kW)
Meghajtás: egycsavaros
Fegyverzet: 120 mm légvédelmi agyú, légvédelmi géppuska
Roncs mélysége: 18-31 méter

Először is magyarázattal tartozunk, hogy miért választottuk március roncsának az SS Thistlegormot, hiszen a hajó jeles dátumainak egyike sem kapcsolódik márciushoz. Azzal, hogy mégis az esztendő harmadik hónapjához kapcsoltuk, arra akartunk emlékeztetni, hogy 1955. március 17-én találták meg Albert Falco és Frederic Dumas vezetésével Cousteau búvárai a roncsot. A Thistlegorm neve előtt lévő két „S” betű is némi magyarázatra szorul: Nagy-Britanniában az SS (Steamship) jelentette, hogy polgári (kereskedelmi) gőzhajó. A Thistlegorm roncsát a világ leghíresebb roncsai között tartják számon. (A The Times egy 2007-ben búvárok körében végzett nagyszabású felmérése alapján a szintén II. világháborús USS Oriskany (Pensacola, Florida) roncsa után a másodiknak sorolta.)

A vízrebocsátása után alig egy évvel, a még csak negyedik útján lévő SS Thistlegorm tragédiáját nyugodtan állíthatjuk, hogy a véletlennek köszönheti. A hajó még 1941. májusában indult Glasgowból. A Földközi-tenger blokádja miatt megkerülte Afrikát, s a Szuezi-csatorna felé tartott az Észak-Afrikában harcoló 8. brit hadtest utánpótlására szánt nagymennyiségű lőszerrel és hadfelszerelésekkel megrakva. A William Ellis parancsnok által irányított és légvédelmi ágyukkal is utólag felfegyverzett teherhajó a Vörös-tenger Gubal-szorosában a Szuezi-csatornán történő átjutásra, mintegy 200 méter láncát kiengedve a jobb horgonyán állva várakozott. Október 7-én - véletlenül - felfedezte egy felderítőútról a krétai állomáshelyére visszatérőben lévő két Heinkel HE 111 típusú német harcigép és 2 db 450 kg-os bombájával elsüllyesztette. (Ezeket az ún. közepes bombázó repülőgépeket ebben az időben már csak távfelderítési és szállítási célokra használta a Luftwaffe.) A bombatalálatok és a szállított lőszer, robbanóanyagok szörnyű pusztítást vittek végbe a hajóban. A robbanás erejét jól szemlélteti, hogy a fedélzeten rögzített két Stanier 8 F típusú, közel 20 méter hosszú, 127 tonna súlyú mozdonyt a hajótesttől jó húsz méterre elhajította. A hajó lényegében két darabra szakadt, a nagyobbik első rész úszóhelyzetben áll az aljzaton, melytől úgy 15 méter távolságra van az oldalára dőlt tat. A két rész között a homokos tengerfeneket mindenütt a hajótest és a szállítmány (pl. két könnyű harckocsi) darabjai borítják.

Egy búvár útikönyvben az áll, hogy „legalább három merülés kell” a roncs bejárásához, megismeréséhez. Nos, ezt a magunk részéről vitatjuk. Három merülés kevés még arra is, hogy megkerüljük a tatrészt, végig ússzunk a fedélzet két oldalát és benézzünk a felépítmény épen maradt helységeibe, majd a két könnyen megközelíthető raktér nagyméretű nyílásán lenézzünk a rakományhoz, mely a SS Thistlegorm legérdekesebb része. Vannak ott különböző típusú terepjárók, tehergépkocsik, motorkerékpárok, tartalékmotorok, repülőgép szárnyak és alkatrészek, kézifegyverek, gépkocsi abroncsok, különféle méretű és típusú lőszerek, rengeteg gumicsizma, s még felsorolni is nehéz, hogy mi minden más. Érdekes emlék lehet, ha a vállalkozó kedvű búvár - óvatosan - beül egy katonai jármű volánja mögé. Kedves búvároktató társnőm szokása, hogy a Thistlegormot felkeresve mindig motorozik egyet, sőt, valamelyik merülőtársát is meginvitálja, maga mögé ültetve elviszi egy képzeletbeli körre.

A roncs a parttól úgy 13 kilométer távolságban van, ezért a legkülönfélébb erősségű és irányú áramlásokkal találkozhat az ideérkező búvár. Az erősebb áramlás - mely nem ritka - nem csak a hajók lekötését, de a roncs elérését is megnehezíti. (Főleg, ha nincs a levezető kötélig ún. előrevezető kötél kihelyezve, s ha a búvár nem visel légzőcsövet - sajnos ez nagyon gyakori -, akkor a kicsit hullámzó vízben már a felszínen is kényszerül a légzőautomatáját használni, mely nyilvánvalóan megrövidíti a merülés idejét, sőt csökkenti a merülés biztonságát.) Erős áramlásban régebben nem volt irigylésre méltó dolguk a helyi merülésvezetőknek, akik karvastagságú köteleket maguk után húzva, nem kis küzdelmek árán jutottak le a roncshoz. Alapvetően megváltozott a helyzet 2007. decemberétől, mivel a HEPCA a felszínen bójákkal megjelölt 32 kikötőhelyet alakított ki, mely nem csak a rákötést egyszerűsíti, de óvja a roncsot is.

Az SS Thistlegorm népszerűsége miatt, gyakran a roncs fölött 15-20, sőt még több búvárhajó várakozik, ami 200-300 fő merülőt is jelent. A rengeteg hajó és búvár sokszor nagyon zavaros és áttekinthetetlen állapotokat eredményezett - különösen az új kikötési rendszer előtt - mind a felszínen, mind a víz alatt. Volt szerencsém azonban egyszer késő délelőtt úgy odaérni a roncshoz, hogy csak egy hajó ringott felette, s egy éppen távozott. Amikor a harmadik merülésre készültünk, már csak egyedül a mi hajónk úszott a teljesen sima, s szinte áramlásmentes vízben. Nagyon emlékezetes volt ez az igazán nyugodt merülés számomra. A kevés hajó, búvár oka az volt, hogy bő két hónappal korábban hajtották végre a luxori Hatsepszut-templomnál a turisták elleni támadást. Újabb néhány hónap múlva azonban még nagyobb számban tértek vissza a búvárhajók és a turisták.

A roncs élővilága nagyon gazdag, mivel a partoktól távol, a homokos tengerfenéken lényegében egy nagykiterjedésű mesterséges zátony. A helytülő lények, lágy és kemény korallok, szivacsok, virágállatok gyakorlatilag beborították az egész hajót. Igaz, nem kis terhelésnek és károsodásnak vannak kitéve ezek az állatok a mindet megfogó, mindenben megkapaszkodó, mindenhová letérdelő, leálló merülők miatt. A térség szinte összes színes és ezüstös halfaja, az apróktól a terjedelmes méretűekig egyaránt megtalálható a roncsnál, így e különleges helyen könnyen előfordul, hogy nem tudja a búvár, mit nézzen: az élőket, vagy a roncs érdekes élettelen részleteit. Állítjuk, hogy az SS Thistlegormnál a merülés megunhatatlan…


BÚVÁRINFÓ, 2011. MÁRCIUS


SZERKESZTŐSÉG
Személyes megjegyzések: KOLLÁR K. ATTILA