Március hónaphoz kapcsolódik a franciaországi barlangi búvárkodás első feljegyzett eseménye: 134 évvel ezelőtt, 1878. március 26-27-én Nello Ottonelli nehézbúvár merüléseket hajtott végre az Avignon közelében lévő Fountaine-de-Vaucluse forráskráterben.

Megkapó látvány a Vaucluse felmagasodó függőleges sziklafalakkal ölelt, tiszta vizű óriási méretű forrásszája. A nagyon régi időkben az emberek misztikus erővel bírónak vélték az ilyen helyeket, ezért az ott lakozó szellemeknek, istenségeknek ajándékul kisebb tárgyakat, érmeket dobtak. Ezek közül sokat találtak az elmúlt évtizedekben a barlangot kutató régészbúvárok. (A helyhez kapcsolódik egy kelta eredetű, sárkányról szóló legenda is, ami elpusztította a környék lakóit.) A forráskráternek hatalmas a vízhozama, ami egyes számítások szerint eléri az évi 630-700 millió köbmétert is. Esőzések alkalmával akár tíz méterrel is megemelkedik a barlang bejárata előtt a forrásszájban a vízszint. Érthető tehát, hogy foglalkoztatta az embereket, de a kutatókat is, hogy mi lehet a mélyben, honnan jön az a rengeteg víz.

Az először itt merülő Otonelli tömlős levegőellátású nehézbúvár felszerelést használt, így technikailag nem nagy esélye volt arra, hogy nagyobb távolságra bejusson a barlangba. A víz alatti járat szinte függőlegesen zuhan le a „feneketlen mélységbe”, ezért az inkább a fenéken járásra alkalmas nehézbúvár felszerelés ugyancsak hátráltathatta Otonellit a merülés során. Merüléseit a forrásszáj taván úszó csónakból hajtotta végre. (A csónak elsüllyedt, vagy elsüllyesztették, ami mintegy 24 méter mélységben ma is látható.)  A búvár 23 méteres mélységbe jutott le, innen egy kötélen egy vasgolyót engedett le 50 méter mélységbe. Ez a merülés a hatalmas Vaucluse feltárása szempontjából csak egy apró lépés jelentett, viszont az alkalmazott búvártechnikát figyelembe véve hatalmas teljesítmény volt. A következő ismert merülésre hatvan évvel később, 1938. szeptember 24-én került sor. Akkor is egy nehézbúvár, Negri merült a forrásbarlangban. Ő 48,5 méter mélységet ért el, ahol egy nagyobb termet talált, de a feje felett omlásveszélyes sziklákat látott, ezért nem folytatta a merülést. (Vannak olyan feltételezések szerint, hogy Negri valójában nem jutott olyan mélységbe.)

A Vaucluse-forrásbarlangot nem csak híres, de a hírhedt jelzővel is szokás illetni, melynek oka a sok sikertelen feltárási kísérlet és több baleset is. Talán a legismertebb baleset Cousteau és társai nevéhez fűződik.  Jacques-Yves Cousteau és Frederic Dumas 1946-ban a forrásbarlangban történt első merülésük alkalmával – a palackjukban lévő szénmonoxid tartalmú levegő miatt – 46 méter mélységben majdnem életüket vesztették. A mérgezőgáz a frissen szervizelt kompresszoruk hibájából került a palackjukba. Később, 1955-ben Cousteau búvárcsoport 80 merülést hajtott végre a barlangban, 74 méter mélységig jutottak le és a feltárt szakaszt fel is térképezték. Ezt követően több különféle időpontban és különböző búvárcsoportok által végrehajtott feltárási kísérletek után Claude Touloumdjian 1981-ben hélium-oxigénes keverékkel 153 méterre, két évvel később Jochen Hasenmayer pedig 205 méter mélységig merült. Ember – ismereteink szerint – ennél mélyebbre még nem jutott a forrásbarlangban, de 1989-ben a kábeles Spelenaute búvárrobottal 308 méterig vizsgálták meg a barlangot. S a víz alatti járat onnan még tovább folytatódik, tehát a Vaucluse őrzi titkát…