Hajók szárazon - búvárrégészet a kiszáradt mederben

Az ősz talán legtöbbet emlegetett „vizes híre” az Érdnél a kiszáradt Duna medréből előkerült éremkincse. Az idei ősz – és eddig a tél eleje – kétség kívül emlékezetes lesz a Duna alacsony vízszintjénél előbukkant leletek miatt. Az érdi lelet kutatása Nagy Balázs numizmata-régész kollégánkhoz kötődik, aki fémkeresősök bevonásával szó szerint ezer számra emelt ki ezüst érméket a parti kavicsból. A leletek tisztítása, így értelmezése még várat magára, ugyanakkor az már látszik, hogy sok helyről és viszonylag tág idősávból származnak a tárgyak, az utolsó érem pedig 1743-ból származik. Az első hírek még „kincseshajóról” szóltak, de ma már óvatosabban nyilatkoznak az érintettek. A parton nem került elő hajómaradvány, a térség oldalpásztázó szonáros vizsgálatakor mi sem találtunk hajóroncsot. A terület egy löszfal folyásirány felőli felső végénél található, ahol több nagyobb szikla is a felszínt súrolja alacsony vízálláskor. Könnyen lehet, hogy egy hajózáshoz kapcsolódó baleset, vagy az ahhoz kapcsolódó mentés során került a vízbe a most megtalált zsáknyi kincs. Egy délszláv kapcsolatú flaska, valamint egy Dunában meghalt szerbekre utaló 1744-es bejegyzés talán összekapcsolható a lelettel. A lelőhely és tágabb környezetének további vizsgálata nyilvánvalóan indokolt. A kincs társadalmi hatása mellett nem mehetünk el szó nélkül. A Duna medrében járva túl gyakran látok gödröcskéket, mellettük gyakran félredobott lemez és drótdarabkákat, az illegális fémkeresősök árulkodó nyomait. Sajnos a sok felfedezés mellett az alacsony vízszint negatív hatásaként kéretlen magánzók fosztogatják azokat a lelőhelyeinket, amelyek évszázadok, vagy akár évezredek alatt biztonságban voltak a víz és a föveny alatt.

A mederben természetesen valódi, kézzel fogható roncsok is előbukkantak, néhány még így is részben, vagy egészében víz alatt van, így mindenképpen víz alatti régészeti módszer szükséges kutatásukhoz. Szigetújfalu térségében két hajótöredéket is találtunk, az egyik a hajótest oldala, teljes, 16 méteres hosszúságban. A valószínűleg hozzá tartozó 3 méteres deszkadarab az évgyűrűi alapján a 18. századra helyezhető. Ordasnál a part menti kőszórás alatt, abból kibukkanva egy 13 méteres malomhajó alja és oldala látszott ki a vízből. Ez a hajó a középkori jellegű egyetlen fatörzsből kifaragott, monoxyl technikájú hajóoldala miatt érdekes. Kitűnő állapota miatt érdemes lenne feltárni. Budapest sem maradt lelet nélkül. Míg a média főleg a belvárosi szakasszal foglalkozott a „déli vizeken” több cölöp-szerkezetű építmény és két hajó maradványait tudtuk feltérképezni. A hajók közül az egyiket már sikerült keltezni, az a 19. századból származik. A másik, még ismeretlen korú roncs azért érdekes, mert szomszédságában egy kövekkel összefüggő cölöp-szerkezet található, és lehetséges, hogy a két jelenség összefügg. Első feltételezésünk szerint a lelet 18. század körüli és talán egy malomhajó és a vele összefüggő építmény maradványairól lehet szó.

A ráckevei múzeum elől ellopott kutatóhajónk pótlására gyűjtést kezdeményeztünk, amelynek eredményeként e sorok írásakor már be is szereztünk egy 360 cm-es gumihajót. Ez kisebb ugyan az ellopottnál, de pont elég a szonáros kutatáshoz és kisebb felderítésekhez, cserében könnyen szállítható (a nagy hajónk emelgetése, cipelése sok fáradtsággal járt, kétszer is meggondoltuk, hogy elvigyük e valahová). A hajó mellé egy elektromotort is szeretnénk vásárolni, mivel így a balatoni lelőhelyek is elérhetőek lesznek. Az idei nyár „csendes szenzációja” a Balaton régészeti potenciáljának felderítése. Ma már úgy látjuk, nem csupán egy-egy lelet van a mederben, hanem a tó víz alá merülve őrzi a korábbi évezredek alacsonyabb vízszintjeinek nyomait is. Tudomásunk szerint a bronzkorból és a római korból is vannak víz alá merülve egykori szárazulatok.

A nagyszámú lelőhely még csupán a felderítés és a felmérés első fázisánál jár, rengeteg kapcsolódó kutatómunkát vetítve az eljövendő szezonokra. Az idén azért is tudtunk annyi helyre eljutni, és számos lelőhely alapdokumentációját elkészíteni, mert munkánkat a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta.

BÚVÁRINFÓ, 2018. SZEPTEMBER-DECEMBER

Dr. TÓTH J. ATTILA