|
Cím nélkül…
|
|
Nem fantáziátlan vagyok, hogy év végi írásomnak, írásunknak ezt a címet adtam. Sok ötletem volt, melyeket sorra elvetettem. Talán a legjobban tetszett a visszatekintő, de gondolataim között lesz előremutató is, tehát nem állná meg a helyét. Jó ötletnek tűnt a december, na de még e sorok írásakor alig november van. Végül még egy cím, ami szintén nem lett, ez pedig az évértékelő, amivel meg csínján kell bánni, mint előzőleg írtam, még majd két hónapról semmit sem tudunk. (Remélem csak jó dolgok kerülnek majd annak listájába, aki egy éves összegezést fog készíteni!) Nos, kezdjük az elején. Mármint az év legelején. Az esztendő első napjai két jeles évfordulóval indultak. A régebbi pont 60 éves történet: Keil Lajos vezetésével, 14 fővel Óbudán megalakult az első hazai búvár szakosztály az MHS keretében. A második évforduló pont félszáz éves: 1968. január 1-n kezdte meg működését a Magyar Könnyűbúvár Szövetség (MKBSZ), a Magyar Búvár Szakszövetség jogelődje... Gyorsan peregtek – szokás szerint – az esztendő napjai, s számos kisebb-nagyobb és még nagyobb rendezvényt, akciót, programot hirdettek és szerveztek meg. Nem hiszem, hogy ezek mindegyikét fel tudnám sorolni, de nem is célom, hiszen, mint az előzőekben írtam, nem teljes körű visszatekintést szeretnék itt adni. Azért néhányat kiemelek: volt Retró Búvárfelszerelések Napja, VI. Magyar Búvár Tábor, s a Szent István csatahajó elsüllyedésének 100. évfordulóján emlékmerülés. S szervezett az MBSZ nemzetközi búvárversenyeket, s a búvársportolóink minden hazai és külföldi versenyen komoly sikereket értek el. Lépjünk azonban túl az idei éven, mert már korábban is írtam, nem (csak) visszatekintés az írás célja. (Különben is, ha minden eseményt felsorolnék az újság összes oldala is kevés lenne.) A jövőről, a küszöbön álló újesztendő terveiről búvárokkal beszélgetve sok érdekes program körvonalai vázolódnak fel. Persze ezek még nem konkrétumok, meghirdetett események. Így joggal mondhatom azt, amit kedves régi búvár barátom, Maróthy László, a DELFIN Szakosztály egykori vezetője mondott a hivatalos megbeszéléseken és bejelentéseken kívüli dolgokról: ez még csak sustorgás. Persze ezzel nem szeretnék senkit megsérteni, s az ötleteit, elképzeléseit leszólni. Azért sem, mert a beszélgetés, a tervezgetés – erre is jó időszak a tél – az alapja a majd megvalósuló szép és kellemes búváreseményeknek. Az viszont biztos és tény kérdés, hogy nagyon sok búvár tervezi, hogy itt hagyja a telet, s valami napsütötte, pálmafaligetes, meleg vizes helyre fog utazni és a fehér homokú partokról, vagy búvárhajóról fogja felfedezni az ottani víz alatti világ csodáit. S persze vannak akik már el is indultak. S ők a közösségi oldalon közzétett szárazföldi és búvár fotográfiáikkal fájdítják azok szívét, akik most nem lehetnek velük. (Hosszú még a tél, igazán el sem kezdődött, lehet utánozni őket!) S szabad legyen valami közelebbit, valami igazán tényszerűt is írni. Igen, magunkról, a BÚVÁRINFÓ-ról. A lap e számával zárjuk a 24. (huszonnegyedik) évfolyamát. Nagyon hosszú idő ez, s mi sem gondoltuk, hogy amikor 1994. decemberében megjelent a nyomat (akkor így neveztük a szerény, mindössze négy oldalas kiadványt) próbaszáma, hogy ennyi éven át meg fog jelenni. Igaz, sokat változtak az idők, a szokások, s persze az emberek, beleértve magunkat is. (Nem csak a korosodásra gondolok.) Lapunk történetében volt olyan időszak amikor a legfontosabb olvasnivaló a papír volt S ezt már az elmúlt évekről nem mondhatjuk el. Napjainkban az elektronikus olvasnivalót fogyasztja túlnyomó többség, így a búvárok is. Régóta igyekeztünk, igyekszünk ennek az igénynek is megfelelni (2001-ben volt az első ilyen kísérlet, s 2008-tól, tehát tíz éve létezik a mai változat, köszönet fiamnak, Kollár Krisztiánnak), ezért készítjük a buvarinfo.hu napi frissítésű világhálós oldalt. Ugyanakkor megtartottuk a papíralapú újságot is – igaz ritkábban és a "fénykorhoz" képest kisebb terjedelemben jelenik meg, – mert úgy gondoljuk, hogy azért az az igazi. (Lehet, hogy sokaknak más a véleménye, tiszteletben tartjuk, de reméljük, hogy a miénket is elfogadják.) Nos, az biztos, hogy 2019-ben is meg fog jelenni a BÚVÁRINFÓ (papíron), s így el fog indulni a 25. évfolyama. Büszkék vagyunk – s nem dicsekvésnek szánjuk – arra, hogy a hazai búvárkodás történetében ennyi évig egyetlen magyar búvárújság sem jelent meg. (Sőt, mindegyikük sokkal, de sokkal kevesebb évet ért meg. Sajnáljuk.) Az újság 254. számát (reméljük jól számoltunk!) tartja most a T. Olvasó a kezében. Remélem, reméljük, hogy a következőt, majd az azt követőt is sokan fogják keresni és érdeklődéssel olvasni! A sok-sok kellemes búvárélmény mellé jó olvasást is kívánok, kívánunk! |
|
|
|
|