2005. JANUÁR 14.

Korallok, erdők, állatok

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy jóval kisebb károkat okozott volna a szökőár, ha az ember turisztikai okokból nem pusztítja el a szigetek partjait védő korallzátonyokat, illetve nem irtja ki a mangroveerdőket. A zátonyok csillapítják a hullámok erejét, a kissé megfékezett áradat tovább gyengül a mangrove miatt. Az őslakósok ezért nem irtották ki a fákat. Ezek az erdők természetvédelmi szempontból egyébként nem jelentenek különösebb értéket, a fajgazdagság mintahelyét nem ezek a területek jelentik.

Jóval nagyobb csapás érte a világ egyik legnagyobb fajgazdagságú élőhelyeit, az Andaman-szigetek korallzátonyait. 2001 áprilisában egy nemzetközi tudóscsoport tizenhárom helyszínen elemezte az ottani élőlényeket. 147 korall élőlényt azonosítottak be, ezek közül 111-et először akkor határoztak meg. "Képzelhetik mi lehet ott, ha ennyi értéket mindössze tíz nap alatt határoztak meg a kutatók" - ismertette a helyi értékeket a BBC-nek Sudeshna Mukherjee, kalkuttai zoológus. Nos, a hullámok ezeket a zátonyokat tépázták meg alaposan, de jelentős károkat okoztak a partról a tengerbe sodort nagyobb tárgyak is. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az ember is napról napra ártott a különleges élőhelynek. A tengeri búvárkodás egyik legfelkapottabb helyének számító Andaman-szigeteket 1980-ban alig tízezer turista látogatta meg, tavaly már 100 ezer búvár merült a mélybe.

A délkelet-ázsiai szökőárnak egyébként vadon élő állatok alig estek áldozatul, ami tovább erősíti azt a régi feltételezést, hogy az állatok a természeti katasztrófákat valamiféle hatodik érzékkel előre látják. Srí Lankán vadállatok nem pusztultak a természeti csapásban, a mentő alakulatok állati tetemekre nem bukkantak - miközben emberek tízezrei estek áldozatul. Pedig a víz 3,5 kilométer mélyen benyomult Srí Lanka legnagyobb vadvédelmi területére, a Yala Nemzeti Parkba is. A park több száz elefánt, sakál, szarvas, krokodil otthona, és közülük egy sem pusztult el. (A személyzet nagy részének eltűnése miatt jelenleg zárva tartó parkot a világ egyik legkitűnőbb leopárdmegfigyelő központjaként is számon tartják.)
A zoológusokat nem lepte meg a Srí Lanka-i park példája. "A vadon élő állatok nagyon érzékenyek. Hallásuk rendkívül éles, valószínűleg a szökőár közeledtét már messziről hallották. Ugyancsak érzékelhették a légnyomás apró változásait" - nyilatkozta a BBC-nek Debbie Martyr, szumátrai tigrisvédő. A változásokat érzékelve az állatok biztonságosabb helyekre vándoroltak. Az állatok "hatodik érzékével" kapcsolatban sok legenda ismert. Természetesen a tudományos bizonyíték kevés a vadállatok e különleges érzékére, laboratóriumi keretek között nem lehet tesztelni.

Állatvédelem - Zöld Magazin

Az ENSZ 1 millió dollárt különített el egy szakértőcsoport felállítására, melynek feladata, hogy felmérje a szökőár által okozott környezeti károkat. A korábbi környezeti katasztrófák (pl. hurrikánok) által okozott pusztítások felmérései alapján szinte biztosra vehető, hogy a tengeri élővilág itt is hatalmas és tartós károsodást szenvedett, hiszen a szökőár jóval komolyabb rombolást okozott, mint korábban bármely hurrikán.

Az amúgy is minden környezeti változásra fokozottan érzékeny korallzátonyok a katasztrófaövezetben darabokra töredeztek és megfojtotta őket a vastag iszap és törmelék. A mangrove erdőkből és a mocsarakból a víz kisöpörte a teknős- és halivadékokat, ami akár azt is jelentheti, hogy a felnőtt állatok évtizedekig nem fognak visszatérni a bizonytalanná vált tojás- és ikrarakó helyre.

A nagyobb tengeri állatok még időben menedéket kerestek a mélyebb vizekben, de a katasztrófa során kisodródott halászati felszerelések, hálók, horgok, rozsdás fémek továbbra is veszélyeztetik őket. A mélytengeri hálóknak évek kellenek a lebomláshoz, addig pedig rengeteg állat, különösen delfinek és teknősök fognak elpusztulni bennük. A tengerfenékre süllyedt roncsokat bármikor elmozdíthatja egy hullám vagy egy áramlat, azok pedig víz alatti bulldózerként tarolhatnak le további értékes területeket.

A legnagyobb kárt vitathatatlanul a korallzátonyok szenvedték el. A megszámlálhatatlan halfajnak, teknősnek, csikóhalnak, polipnak, és szivacsnak otthont adó mészkőképződmények a körülöttük dolgozó helyi halászoknak nyújtottak megélhetést és turisták tízezreit vonzották a térségbe. Dél-kelet Ázsia és Thaiföld korallzátonyait amúgy is megviselte már, hogy az El Nino következtében megemelkedett a víz hőmérséklete, most azonban duplán is szenvedő alanyai voltak a katasztrófának. Egyszer a szökőár hullámai törték darabokra a zátonyokat, aztán a visszahúzódó víz által felkapott hordalék okozott még nagyobb kárt és szennyezést a korallok körül.

Hogy mekkora a pusztítás, azt egyelőre nem tudják megbecsülni, mert már az első felmérések is nagyon vegyes képet mutatnak. Néhány zátony nagy károkat szenvedett, mások viszont szinte sértetlenül megúszták a szökőárt, ezért több hónap múlva derül csak ki, pontosan milyen mértékben károsodtak. A korallok nagy része jelenleg a szakértők szerint szó szerint fuldoklik; a sár, iszap, homok és a törmelék elárasztotta a zátonyokat, melyek amúgy is rendkívül érzékenyek a víz tisztaságára.

A kárfelmérést lassítja, hogy a Sri Lankán, Thaiföldön és Indonéziában felépített tengeri kutatóközpontok szintén hatalmas károkat szenvedtek. A kutatók elvesztették felszerelésük és hajóik nagy részét és a laboratóriumok is romhalmazzá váltak.

A WWF "zöld helyreállítást" javasol a szökőár által sújtott területeken.

A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet felhívja a kormányok figyelmét, hogy a szökőárral sújtott területek helyreállításánál a környezetvédelmi szempontokat helyezzék előtérbe annak érdekében, hogy az újjáépítés eredményeként fenntartható életkörülmények jönnek létre.

A WWF felhívását az ENSZ a kis szigeten fekvő fejlődő országok helyzetéről szóló, a szökőár által súlyosan érintett indiai-óceáni Mauritiuson rendezendő konferenciával egy időben teszi közzé.
"Az olyan természetes életközösségek, mint például a korallzátonyok, életeket menthetnek", mondta Isabelle Louis, a WWF ázsiai és csendes-óceáni programjának igazgatója. Ahol egészséges korallzátonyok és érintetlen mangrove mocsarak szegélyezték a partot, kevésbé súlyos károkat okozott a szökőár, mint ahol a korallzátonyokat nagymértékben károsították, vagy a mangrove mocsarakat garnélafarmokkal és tengerparti hotelekkel szabdalták fel.

A Maldív-szigeteken, becslések szerint, a szökőár okozta károk sokkal súlyosabbak is lehettek volna, ha a helyi kormánynak a korallzátonyok hálózatának megőrzésére - amelyek pajzsként védik a szigeteket a nyílt tengertől - irányuló tevékenysége nem lett volna ennyire átgondolt.

Miután az elsődleges élelem és szállás iránti humanitárius szükségleteket nagyrészt kielégítették, a WWF felhívja a figyelmet a hosszú távú "zöld helyreállítás" szükségességére, mely a természetes védőmechanizmusok, a megfelelő tengerparti övezet-tervezés, az élőhely helyreállítás és a fenntartható megélhetési formák helyreállítását jelenti.
"Az átgondolatlan tengerparti területfejlesztés sajnos fokozta a szökőár hatását," mondta Mubariq Ahmad, a WWF Indonézia igazgatója. "Nagyon fontos, hogy ne kövessük el újra a múlt hibáit. Fenntartható és biztonságos módon kell véghezvinnünk az újjáépítést."

A WWF azt javasolja, hogy a tengerparti fejlesztéseknél a jövőben ne építsenek épületeket a magas vízállás vonalán belül. A WWF felhívja a figyelmet a régión belüli, hatékony tengerparti zóna-kezelésre és annak megvalósításának szükségességére. A WWF támogatja a szökőár hatásait és a természeti katasztrófa kockázatait elemző rendszer kidolgozását. Ezek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az olyan tengerparti életközösségeket, mint például a korallzátonyokat, mangrove mocsarakat, más mocsarakat és erdőtársulásokat, melyek a szökőár hatását tompíthatják, megfelelően helyreállítsák és kezeljék.

A WWF elismeri, hogy azonnal szükség van faanyagra a károsultak átmeneti elhelyezéséhez és a munkahelyi szükségletek miatt, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a hosszú távú újjáépítésekhez szükséges faanyagot fenntartható módon kezelt erdőkből termeljék ki. A válogatás nélküli favágás további olyan negatív következményekkel járhat, mint a földcsuszamlás és az árvizek.
Nagyon fontos a helyi halászati rendszerek azonnali újjáélesztése is, hiszen a halászat több ezer, a térségben élő ember elsődleges megélhetési forrása. A WWF felhívja a figyelmet arra is, hogy ha nem sikerül a halászat mihamarabbi újraindítása, akkor valós kockázatot jelenthet az opportunista halászflották behatolása a régióba, ami tovább súlyosbítaná a jelenlegi állapotot.

Háttér:
37 szigetlakó nemzet vett részt az ENSZ által 2005. január 10-14-én szervezett, Mauritius szigetén tartandó, kis szigeten fekvő fejlődő országok konferenciáján, ahol a természeti katasztrófák, a klímaváltozás és az AIDS veszélyeit fogják megvitatni. Az eseményen elsősorban a kis szigetek természeti katasztrófákkal (szökőárakkal, ciklonokkal) szembeni jobb felkészültségének szükségességéről lesz szó.
A WWF nyílt levelet küld az ENSZ konferencia kulcsfontosságú résztvevőinek, amelyben felajánlja segítségét és támogatását a "zöld helyreállítás" érdekében minden, a szökőár által sújtott nemzetnek.
A korallzátonyok és a mangrove mocsarak biológiailag gazdag életközösségek, amelyek a helyi lakosságnak jelentős bevételi forrást jelenthetnek az újjáépítéshez.

Márkus Ferenc, igazgató, WWF Magyarország